Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-141

516 Az országgyűlés képviselőházának Most azt kérdezem a t. miniszter úrtól: mi van a búza- és a zabeladással! Engem nem nyugtat meg az a kijelentés, amelyet pár nappal ezelőtt Darányi Kálmán t. földmívelésügyi miniszter úr e tekintetben tett. Ügy tudom, hogy a zabkivitelre nézve meg volt szabva, hogy 60 lirán alul nem szabad eladni; minthogy azonban ennyiért nem vették meg az olaszok, lejjebb ment az ár. A Futura, amely intézménynyel a kormány nagy-nagy lelki összeköttetésben van, már akkor összevásárolta a zabot, olcsóbbari eladta és amikor a gazdák is olcsóbban kínálták a zabot, hopponmaradtak. Ami a búzát illeti, nem nyugtat meg az, amit szintén Darányi t. földmívelésügyi iminiszter úr mondott. Nyíltan hangoztatták az Országos Mezőgazdasági Kamara ülésén, hogy ta búzaár f leszorítása mesterségesen történt. Sem a világpiaci ár, sem a rendelkezésre álló kevés készlet, seau pedig az úgynevezett bolettaalap» amely 'megvan, akár van hiánya, akár nincs hiánya, nem indokolta, hogy a búza ára így leszoríttassák. A határidő üzlet betiltásával (következett be a búza árának a hanyatlása. Akkor miért következett ez be? Méltóztassék nekem megmondani, miért volt az, hogy amikor közepes termésnek néztünk elébe, aimikor senki sem dicsekedett azzal, Ihogy valami nagy termésünk lesz, akkor három pengővel lezuhant a búza ára s amikor azután Svájcba kellett kiszállítani 4000, illetőleg később 2000 vagon húzat, akkor egyszerre 16—17 pengős magas áron adták el, de a termelők mem jutottak hozzá csak 13 pengőhöz. Ki volt itt a hibás, t. miniszter úr? Egészen nyíltan kérdezem: igaz-e az, hogy június második felében megindul a határidőüzlet az új gabonafélékben? Ha megindítják az új határidőüzletet, akkor miért szüntették meg éppen azalatt az idő alatt, amikor a búzaár révén a benfentesek, a spekuláció, elvégezhették a maguk számításait? Nyílt feleletet kérek: hol volt az előrelátás a t. kormánynál, miért tűrte a mesterséges árlenyomást a kormány, hiszen a búzából fizeti az adót és a többi közterhet és fedezi egyéni, családi szükségleteit jelenleg az a kisgazda, aki az állattartásban és egyéb bevételeiben nem tud rentábilisan gazdálkodni. Kit terhel a felelősség mindezért, ami bekövetkezett? A Futura miért nem tartotta az árszintet, t. (miniszter úr? Miért tiltották be a malmok lisztkivitelét? Miért tiltották be a búza kivitelét? Miért követelte a Nemzeti Bank, hogy csak nemes valuta ellenében lehessen kivinni bizonyos mennyiségű idei búzát és lisztet, ami szinte lehetetlen volt és ezzel a 'kínálat "mesterséges okból megnagyobbodván, természetesen a búza ára lenyomódott. En azt mondom: vagy legyen teljes monopólium, vagy legyen szabadkereskedelem, de ne legyen ilyen felemás Ihelyzet. Mert ha imonopólium van és az állam felelős mindenért, akikor elő tudom venni az egész kormányzatot, a t. kereskedelemügyi miniszter urat, a Külkereskedelmi Hivatalt azért, amit rosszul cselekedett, jelenleg azonban, amikor üyen felemás állapot van, amikor a spekuláció ráveti magát a gazdák megnyomorításával egy-egy kínálkozó üzletre, akkor senki sem felelős semmiért, mindenki tmint ravasz Pilátus mossa a kezét és az adókkal anélkül is agyonnyomorított gazdatársadalom issza meg ennek az egész eljárásnak keserves levétIUI. ülése 1986 június 5-én, pénteken. Nemi fogadom el a költségvetést. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző : Rátz Kálmán ! Elnök: Rátz Kálmán képviselő urat illeti a szó. Rátz Kálmán* T. Ház! A jelenlegi gazdasági és kereskedelmi helyzet ismertetéséhez és a Kun Béla t. képviselőtársam által felvetett problémákhoz bizonyos előzményeket kell taglalnunk, mert hiszen a kérdések nem olyan egyszerűek, mint amilyeneknek látszanak. Az elmúlt évszázad második felében kialakult már a kapitalista fejlődés során a világ gazdasági egysége. A világkereskedelem ekkor még a földkerekség nagy részében szabadon — bár néhol védővámosan, de inkább anélkül — fejthette ki munkáját. Megvolt a munkamegosztás és a világkereskedelem elvégezte az anyagbeszerzés és az elárusítás nagy munkáját. A világháború azonban, mint annyi más téren, a világkereskedelemben is döntő^ fordulatot jelentett. Megszűnt a cirkuláció és a fluktuáció. A világ gazdasági egysége darabokra tört és mindent, amit a földkerekség termett, az Európában dúló világháború molochjának kellett feláldozni. Az^ anyag energiapusztító mérkőzés négy és fél évig tartott és végeredményben egyéb károk mellett egyensúlyi bomlást is okozott, ami csirája volt minden későbbi gazdasági bajoknak. A tengerentúli országokban ugyanis, mindenekelőtt az áruéhség kielégítésére — mert hiszen Európa készletei hamar megf jgytak és elfogytak --- új agrártermelő területek keletkeztek, amelyeket az elgépesített munkaeszközökkel műveltek meg v és ezek által sokat, gyorsan é-s jól termeltek és szállítottak át Európába. Később azután még jobban ki kellett fejleszteni ezeket a területeket, amint Európában a háború pusztításai még nagyobb mértékben éreztették káros hatásukat. A háború alatt keletkezett tengerentúli ipari és agrárterületeket a nagy mérkőzés végetérte után sem lehetett a föld színéről elpusztítani, ezek tehát állandó konkurrensekként jelentkeztek. Utalhatnék az új délafrikai, kanadai, indiai hatalmas búzatermelő vidékekre és a nyersanyagbázisok közelében, tehát nagyon modern alapokon felépített iparnak a konkurrenciájára, így elsősorban Japánéra, amely, mint tudjuk, a háborús nyereségből szervezte újjá egész iparát, amely később fenyegetően nyomult elő az egész világon. A világháborúban kezdődött meg a kötött, az úgynevezett organizált gazdálkodás is. A gazdasági tekintetekben is ostromolt várként ott szorongatott központi hatalmak kénytelenek voltak önellátásra, majd pedig szervezett gazdálkodásra törekedni, hogy megakadályozzák az anyagi, összeomlást az egész világ erőforrásaival rendelkező antant fölényével szemben, ílymódon sikerült tartaniok magukat és az organizált hadi gazdálkodás, amelyet Rathenau Németországban megkezdett, később egész Európában elkezdődött és általánossá lett. A világháború után a külkereskedelmi politika majdnem minden országban az erősen védővámos rendszer jegyében alakult ki. E tekintetben tehát bizonyos neo-merkantilista irányzatra tértünk vissza s még a szabadkereskedelem klasszikus hazája, Anglia is a védovámos rendszerre ért át, amely később odacsúcsosodott, hogy 1932-ben az ottavai konferencián hatalmas egyezményt kötöttek, amely egy óriási gazdasági egységbe foglalja össze a brit