Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-141

Az országgyűlés képviselőházának 1U. ülése 1936 június 5-én, pénteken. 507 árrombolással szemben a tisztességes kereskedelem tehetetlen. A kereskedővilág a többi kereseti ágakkal egyértelműen jogosan panaszkodik adórendszerünkre is. Adórendszerünkkel szemben igazságosabb, arányosabb elosztást garantáló, a teherbíróképességhez jobban igazodó adórendszert követelnek a kereskedők. Igazuk van ebben és addig is, amíg vagy az egész vonalon, vagy pedig részletekben meg lehet reformálni adórendszerünket, szükség volna az adókivetési és a jogorvoslati eljárás megreformálására és különösen arra, hogy az adófelszólamlási bizottságok előtt az ügyfélegyenlőség érvényesüljön. (Meskó Rudolf: Főkép gyorsítani!) Igen kérem a t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ezeket a kérdéseket, továbbá még a házalás kérdését is méltóztatnék megfontolás tárgyává tenni és valamikép rendezni. (Müller Antal: Meg kellene szüntetni!) Az illegitim házalást teljesen lehetetlenné kell tenni, (Müller Antal: Egyenlőtlen versenyt csinálnak a kereskedőknek!) T. Képviselőház! Nem mulaszthatom el annak kiemelését, hogy a miniszter úr soha el nem múló érdemet szerzett magának azzal, hogy ebbe a költségvetésbe egy a kereskedőképzést és továbbképzést garantáló tételt állított be és ezzel kezdeményezőén lépett fel. Teljesen osztom az előirányzat indokolásának álláspontját abban, hogy megbízható, nemzeti szellemben nevelt, európai színvonalú kereskedőtársadalomra van szükség, mert csak ilyen kereskedőtársadalom tud a mai nehéz viszonyokkal megküzdeni. Nagyon helyes, hogy a miniszter úr nemcsak az itthoni képzésre és továbbképzésre talál módot, hanem megtalálja a módját annak is, hogy a kereskedőket miként lehet a külföldön is ismeretszerzéshez segíteni. A tanoncoknál meg kellene állapítani a négy középiskolát vágy polgári iskolát, mint a felvétel feltételét és a tanonciskola elvégzését, mint a felszabadítás feltételét. A tanoncok számára tanoncotthonokat kellene berendezni, esetleg önképzőköröket kellene felállítani, ahol tanárok vezetése mellett gyakorlati tudásukat, szakképzettségüket gyarapíthatnák és általános műveltséget is szerezhetnének. Ugyanez áll a kereskedősegédekre is, ezek számára is tanfolyamokat és szakelőadásokat kellene tartatni, ahol elméleti és gyakorlati emberektől továbbképzésükről és ismereteik, tudásuk bővítéséről gondoskodás történnék. Az ilyen képzett kereskedőtársadalom meg tudna felelni a feladatoknak, meg tudna küzdeni az élet nehézségeivel, az ilyen kereskedőtársadalomra az ország büszke lehetne és az ilyen kereskedőosztály mindenesetre igen erős tényezőjévé válnék az egész ország közgazdaságának. T. Képviselőház! A közlekedésügyi politikai kérdésekkel ebben a Házban igen sokszor részletesen foglalkoztak, én tehát ezt a kérdést nem akarom részleteiben tárgyalni. (Halljuk! Halljuk!) Tény az, hogy az új közlekedési rendszerek, nevezetesen az automobil forradalomszerü fellépése következtében egészen új helyzet állott elő a közúti közlekedés terén. Az autó versenyt támasztott a vasutaknak és én elhiszem, hogy a közlekedésügyi politika _ dilemma előtt áll. Az autó nem tudja teljesen helyettesíteni a vasutat, a vasútra azért -szükség van, a vasút deficitjet apasztani kellene, (vitéz Hadnagy Domokos: Fogjanak össze!) a másik oldalon azonban a kor igényeire, a gazdasági és kulturális élet következményeire való tekintettel az automobilizmus fejlődését sem

1 lehet megakasztani. Itt nincs más mód, mint valami kiegyenlítés olyan szervezet beállításával, amely a két közlekedési rendszert egymás munkatársává, kiegészítőjévé teszi. Helyes a miniszter úrnak az az álláspontja, hogy kooperációt kell létesíteni, talán még jobb volna azonban a _ koncentráció, amellyel a közlekedési anarchiát meg lehetne szüntetni és elébe lehetne vágni annak, hogy az Államvasút deficitje még tovább emelkedjék. A szekér fuvarozással nem kívánok foglal-" kőzni. Az Államvasutak kérdését az előadó úr letárgyalta. Én is azon az állásponton vagyok, I hogy bizonyos tételek nem egészen helyesen terhelik az Államvasutakat és ha az Államvasút ezektől mentesítve volna, akkor talán az egyedüli nyereséges üzem is lenne egész Európában. Ez a körülmény az Államvasút helyes és jó vezetéséről tanúskodik. Legnagyobb sajnálatomra meg kell azonban állapítanom az Államvasutakkal kapcsolatban azt, hogy kevés a fedezet, úgyhogy a felújítási és átalakítási munkákat nem lehet olyan tempóban elvégezni, amint azt a modern kor és forgalom igényei megkívánják. A postáról az idő rövidsége miatt nem beszélhetek. Mindenesetre megállapíthatom, hogy a posta tradicionálisan jó vezetés alatt áll és kiállja a versenyt a világ legjobb hasonló intézményeivel. A jelenlegi kormányzat érdeme az, hogy az útkultúrára nagyobb gondot fordít, amit azonban a kereskedelemügyi miniszter úr erre a célra fordítani tud, az mind kevés. Hasonlítsuk ezt össze Ausztria évi 50 millió schillinges előirányzatával, hasonlítsuk össze a kisautantállamoknak ezen a téren kifejtett erőfeszítéseivel és akkor rögtön tisztában vagyunk azzal, hogy mi bizony nem teszünk meg annyit, amennyit kellene. Inkább más munkálatokat kellene átmenetileg némileg restringálni és a kereskedelemügyi miniszter rendelkezésére nagyobb hitelt bocsátani, vagy pedig esetlegi egy belföldi kölcsönnel operálni, amelynek az alapja az a hitel lenne, amely a költségvetésben évről-évre útépítésre fel van véve. Amerikában kísérleteznek a nemesített földutakkal, amelyeknek kilométere a mi pénzünkre átszámítva, csak 1000—2000 pengőbe kerül; talán nálunk is lehetne ilyen utakat építeni ott, ahol egyáltalában nincsen bekötő út. Az automobil-adónak, a benzinolaj-adónak a rendes bevételeknél való elszámolása helytelen; ezt költségvetésen kívül a keerskedelemügyi miniszter rendelkezésére kellene bocsátani külön útadóalap céljára. Szakértők szerint úttörvényünk is akadálya a fejlődésnek, tehát új úttörvényre volna szükség. A miniszter úr figyelmét ismételten felhívom itt a gyŐr—sopron—ebenfurti útra. Ez az út komisz s ott van az országnak jóformán a kirakatában, pedig nem szolgálja az ország reputációját az, ha a legsilányabb árukat tesszük a kirakatba, amint az egyik soproni lap írta. T. Képviselőház! Lehetetlen, t hogy Sopron a rossz út -miatt olyan messze essék Budapesttől, lehetetlen állapot az, hogy Budapestről nem lehet Sopront autón megközelíteni és lehetetlen az, hogyha az idegen erre az útra jön az autójával, azt mondja*, soha többé. Nagyon kérem a miniszter urat, méltóztassék ezt a kérdést megoldani. Nem érhetjük be azzal az évi 14 kilométeres útjavítással, amely mellett alig készül el a második szakasz, már elromlik az első,