Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-141

496 Az országgyűlés képviselőházának lemügyi minisztérium, pedig; a »kereskedelemés közlekedésügyi minisztérium« elnevezést kapta. Az új minisztérium hatáskörébe utaltattak mindazok a kérdések, amelyek az érté-, kesítéssel függnek össze és azonfelül az összes közlekedési ügyek is. T. Ház! Tekintettel arra, hogy az utóbbi esztendőknek úgyszólván az egész világon egyre erősebben érezhetővé vált autarchikus, elzárkózó gazdaságpolitikája következtében a magyar termékek külföldi értékesítése egyre nagyobb nehézségekbe ütközik, a régi piacoknak megtartása és- új piacok gizerzése rendkívüli körültekintést és főképpen fáradságos munkát igényel; minden egyéb indokra való tekintet nélkül már csak ezen fontos körülménynél fogva is igen helyes volt tehát, hogy az értékesítés problémájával és főképpen a kereskedelempolitika legfőbb irányításával egy külön minisztérium bizatott meg és ez az ipari ügyek intézésével megbízott iparügyi minisztériumtól különválasztatott. Ezáltal ez a minisztérium minden más gazdasági minisztériumtól függetlenül — mondhatnám, azok felett állóan — irányíthatja a magyar kereskedelempolitikát. A. kereskedelemügyi miniszter úr céltudatos és koncepciózus munkájának tudható be kétségtelenül az, hogy az elmúlt esztendők kedvezőtlen termése és a közismert elemi csapások következtében a mezőgazdaság egyes cikkeiben, nevezetesen a főzelékekben, gyümölcsökben bekövetkezett nagyobb kiesések dacára is sikerült kereskedelmi mérlegünk aktivitását megtartani, ami csakis úgy volt elérhető, hogy mezőgazdasági exportcikkek helyett sikerült más cikkeket, sokszor iparcikkeket exportálni és ezzel pótolnunk azt a mínuszt, amely a mezőgazdasági cikkek kiesése következtében beállott. Ez a külkereskedelmi egyensúly talán sohasem bírt olyan nagy jelentőséggel, mint a mai időkben, amikor kötött devizagazdálkodást folytatunk és így devizakészleteinkkel igen takarékosan kell bánnunk. Nem kívánok itt hosszasabban megemlé; kezni azokról a jelentős kereskedelempolitikai eseményekről, amelyek a múlt év folyamán bekövetkeztek, csak megállapítom, hogy a közismert római egyezményen kívül, amely egész gazdasági és külkereskedelmi politikánknak alappillérét képezi, számos más állammal is sikerült az adott viszonyok között ránk nézve igen kedvező kereskedelmi szerződéseket kötnünk. Ezek közül kiemelem Németországgal a múlt évben kialakult külkereskedelmi forgalmunkat, amely rendkívüli módon kedvezően alakult. Ha ugyanis figyelembevesszük az azelőtti évek nagy passzivitását, amely Magyarország külforgalmát Németország felé jellemezte, úgy igen nagy elégtétellel kell megállapítanunk, hogy Németország ma már egyik legjelentősebb piacunk lett, mert a Németország felé irányuló forgalom állandóan fokozódik. A kereskedelmi minisztériumnak ezen a téren kifejtett nagy munkáját legjobban akkor jellemezhetem, ha megemlítem, hogy az elmúlt év folyamán 20 különböző állammal 35 nehéz tárgyalást folytatott a minisztérium. Ezek a tárgyalások ránk nézve legnagyobbrészt kedvező eredménnyel végződtek és azt eredményezték, hogy külkereskedelmi pozíciónkat e szerződések következtében lényegesen meg tudtuk erősíteni és javítani. Ezek a szerződések legnagyobbrészt — amint az ma általános — kompenzációs alapon köttettek meg és kiégési .4Í. ülése 1936 június 5-én, pénteken. szíttettek a fizetési feltételeket szabályozó úgynevezett klíring-szerződésekkel is. A minisztériumnak és a kormánynak általában az az álláspontja, hogy a mai kötött gazdálkodási rendszer mellett lehetőleg biztosítsa a kereskedelemnek a legnagyobb mozgási szabadságot és főkép megteremtse azt a stabilitást, amely a biztos kalkulációt lehetővé teszi és a magyar cikkek versenyképességét biztosítja. r Amíg a kereskedelempolitika legfőbb irányítása a kereskedelemügyi minisztérium részéről történik, addig a megkötött szerződések mikénti végrehajtása és általában a külkereskedelemmel összefüggő összes ügyek adminisztratív intézése a Külkereskedelmi Hivatal feladatkörébe tartozik, amely hivatal azelőtt — éppeni azon gazdasági ellentéteknél fogva, amelyek a mezőgazdasági és ipari érdekeltségek között fennállottak — közvetlenül a miniszterelnökség hatásköre alá tartozott. Azóta azonban, hogy az új kereskedelemügyi minisztérium az egyéb gazdasági, termelési érdekektől független íttetett, a külkereskedelmi hivatal is a kereskedelmi minisztérium alá tartozik és intézi — mint előbb említettem — a a külkereskedelemmel összefüggő összes adminisztratív ügyeket. Ez a hivatal egy igen nagy organizáció, amelyre mindaddig szükség lesz, amíg a jelenlegi kötött gazdálkodási rendszer fog Európában érvényesülni. Annak ellenére, hogy közel 300

# alkalmazott dolgozik ebben a hivatalban, amint azt a költségvetésből méltóztatnak látni, az intézet fenntartása az állami költségvetést csak 65.1)00 pengővel terheli, ami csakis úgy volt keresztülvihető, hogy a kiadások részint különböző díjakból, részint pedig a Nemzeti Bank hozzájárulásából fedeztetnek. A Külkereskedelmi Hivatal ugyanis a devizagazdálkodás nehéz munkáját a Nemzeti Bankkal karöltve végzi és a hivatal kormánybiztosának különös érdemeként kell itt kiemelnem azt, hogy a legnehezebb időkben is, — amikor igazán nagyon szűkében voltunk külföldi fizetési eszközöknek — olyan körültekintéssel intézte a devizakészletek mikénti felosztását, hogy a termelésben sohasem volt fennakadás. Minden termelőág, ha szűkösen is, de mindenkor megkapta a termelés folytatásához szükséges devizakészleteket és mindenkor hozzájutott a nyersanyagok és egyéb termelési eszközök beszerzéséhez szükséges devizához. Örömmel kell megállapítanom, hogy éppen ennek a céltudatos kereskedelempolitikának eredménye az, hogy a devízaellátás ma már lényegesen javult, mert nemcsak valutánk stabilitását sikerült biztosítanunk, hanem elértük végre azt is, hogy a gazdasági érdekeltségek egyre jobban és jobban lesznek külföldi fizetési eszközökkel ellátva. Az értékesítés és a kereskedelem kérdéseível szorosan összefügg természetesen a közlekedésügy is, logikus tehát, hogy minden olyan természetű kérdés, amely a köziekedósügy körébe tartozik, ugyancsak ennek a minisztériumnak a hatáskörében maradjon. Egy céltudatos és a gazdasági politikával harmonikusan öszszefüggő közlekedésügyi politika kétségtelenül nagyban előbbreviheti az egész ország gazdasági javulását. Nemcsak az úthálózat kiépítése és a meglévő utak karbantartása, hanem a közlekedésnek minden téren, tehát a vasút-, automobil- és repülőgépforgalom, valamint a hajózás terén való fejlesztése, főként pedig a tarifapolitika igen fontos eszköze és szerves ki-