Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

Az országgyűlés képviselőházának 140. lyet bizonyos többletfogyasztás esetén esetleg nem kell a gyárnak megkeresnie. Innen ered az a sok dömpingszerű jelenség, — különösen akkor, amikor az egyes állaimok, az egyes országok az exportot külön fantasztikus prémiumokkal támogatják, — hogy lehet akármilyen magas a vámvédelem, bármilyen magas százalékban is van megállapítva, ez a vámvédelem sokszor nem elégséges a hazai iparcikkek tisztességes árának tartásához és produkciójának lehetővé tételéhez. Atmíg ilyen lehetetlen állapotok vannak, amíg minden ország azt a hihetetlen és lehetetlen gazdasági politikát követi, hogy kifelé való eladása lényegesen olcsóbb, mint a belföldi piacon elérhető ár, addig vámvédelemre és 'behozatali tilalmakra szükség van, mert azért, hogy egy-két évig, vagy néhány évig olcsóbb iparcikkekkel láthassuk el magunkat, nem lehet a magyar ipart áldozatul dobni, hiszen akkor a két-három év eltelte után még a lényegesen olcsóbb iparcikkeket sem lesz képes az ország megszerezni és megfizetni. (Mozgás a baloldalon) Ami pedig a vámvédelmet illeti, legyünk csak igazságosak. Említettem beszédemben, hogy nemcsak ipari konkurrencia van a világon, hanem mezőgazdasági konkurrencia is van. Nekünk éppen olyan gondosan kell megvédenünk a mezőgazdasági termelési; is, mint az ipari termelést, mert az ország lakosságának életlehetőséget és foglalkoztatási lehetőséget kell biztosítanunk. De ha arra a kényelmes álláspontra helyezkednénk, hogy éljünk olcsón és engedjük be az olcsó mezőgazdasági és iparcikkeket, merem állítani, hogy nem lenne annyi foglalkoztatási és kereseti lehetőség az országban, amennyi révén ezeket az olcsóbb élelmiszereket és iparcikkeket egyáltalában megszerezhetnők. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Megélnie egy nemzetnek csak munka révén lehet. Mások olcsó munkateljesítményeit kihasználni helytelen dolog még átmeneti időkben is, mert ez az egészséges gazdasági élet kialakulását veszélyezteti, de különösen hátrányos ilyen időkben, amikor néhány évnek, mondom, esetleg látszat szerint kedvező konkurrenciája a nemzetet az ipari fejlődésben és a gazdasági élet haladásában talán évtizedekre be nem hozható módon vetné vissza. (Ügy van! jobbfelől.) Ami a belföldi árak szabályozását illeti, (Kún Béla: Ha vámvédelmet élveznek, adják olcsóbban a cikkeket!) ez az a probléma, amelyben ^ teljes mértékben egyetértek a képviselő urakkal és kérni fogom a törvényhozás felhatalmaaásának megadását a tekintetben, hogy ezt a felhatalmazást — nemcsak én, hanem a kormány is — megfelelő törvényes eszközökkel végre is hajthassa. Végül még. Petrovácz Gyula képviselő úr felszólalására válaszolok. A képviselő úr sürgette az építőipari törvényt. Erre vonatkozólag jelenthetem, hogy ez a javaslat előkészületben van. ő említette meg az ipariskolák végbizonyítványának az érettségi bizonyítvánnyal egyenrangúvá ^való tételét is. Ez a kérdés is tanulmányozás alatt áll. Az én felfogásom az, hogy a középfokú ipariskolákat olyan módon kell kiképeznünk, hogy azok az egyéb középiskolákkal egyenrangú képesítést és végzettséget biztosítsanak. (Helyeslés.) Ami az építőipari törvényben a tervezés és a kivitel elválasztását illeti, én is ezen az állásponton vagyok s az építőipari törvényben^ ezt remélhetőleg meg is fogjuk tudni valósítani. ülése 1936 június 4-én, csütörtökön. 481 Petrovácz képviselő úr hoszabban foglalkozott még városrendezési problémákkal is. Én beszédemben kitértem erre. Jelenthetem, hogy a városrendezési törvényjavaslat többékevésbé készen van, miniszterközi tárgyalás nak az anyaga és remélhetőleg legkésőbb az ősz kezdetén be fogom tudni terjeszteni a Ház elé. Ami a vegyészeti kisipar kérdését illeti, a helyzet sajnos itt is az, hogy az utóbbi időben a rossz gazdasági viszonyok folytán, nagyon sok pinceműlhely alakult az országban, amelyek adót nem viselnek és a megfelelő hatósági közegészségügyi előírásokat be nem tartják. En is a képesítés fokozatos kiterjesztésére gondolok itt. Amint méltóztatnak látni, ez is olyan terrénum, ahol az államnak a köz érdekében be kell avatkoznia, a gazdasági élet irányításába, mert különben az összes jól megalapozott és a közegészségügyi feltételeknek megfelelő üzemek prosperitását veszélyeztetik az ilyen alakulások, amelyek sem adófizetéssel, sem pedig közteher vállalásával nem járulnak hozzá a közélet szolgálatához. T. Képviselőház! A felszólalt képviselő uraknak ezekben voltam bátor a választ megadni és az elmondottak alapján tisztelettel kérem a t. Házat, méltóztassék az iparügyi tárca költségvetését elfogadni. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Malasits Géza képviselő úr. Malasits Gézja: T. Ház! Az iparügyi miniszter úr szemrehányást tett nekünk, hogy a hozzánk tartozó és a legkisebb munkabéreket megállapító bizottságban működő elvbarátaink az elért eredményeket szociáldemokrata agitációkra használják ki, s egyben megfenyegetett minket a miniszter úr, hog^ ha így folynak tovább a dolgok, meggondolja a dolgot, hogy ne mellőzze-e a hozzánk tartozó szakszervezetek vezetőit ezekben a bizottságokban. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Malasits Géza: Anélkül^ hogy megijednék a miniszter úr fenyegetésétől, tartozom kijelenteni, hogy azok a szakszervezeti megbízottak, akik a legkisebb munkabéreket megállapító bizottságban működnek, a bizottság többi tagjaival együtt, igen lojálisán végzik feladatukat, (Propper Sándor: Köszönet jár nekik érte!) és nem szemrehányás, hanem köszönet jár nekik azért a munkáért, amelyet ott kifejtenek, aminhogy én erről a helyről ezért a bízottság minden egyes tagjának, különösen pedig a bírói karból való tagoknak, a munkásság hálás köszönetét fejezem ki. Meg kell mondanom azt, amit a miniszter úr nem tud, hogy szervezettség nélkül ennek a bizottságnak a munkája meddő marad, mert, mint beszédem folyamán bizonyítani fogom, az eddig meghozott törvényeket és kiadott rendeleteket is csak ott tartják be„ahol a munkásság a szervezettség erejével a hatóságokat és munkáltatókat rá tudják kényszeríteni a törvények és rendeletek betartására. A közelmúltban történt meg, hogy egy szakma munkássága panaszt emelt Budapest főka' pitányhelyettesénél azért, mert a munkáltatók bizonyos rendeleteket nem tartottak be. Erre a főkapitányhelyettes kijelentette: uraim^ én tehetetlen vagyok ebben a kérdésben, szíveskedjenek a munkáltatókat a szervezettség ere-