Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

480 Az országgyűlés képviselőházának ÍM Ami a Mávag. helyzetét illeti, kétségkívül még egy körülmény is hozzájárult, a helyzet súlyosbodásához, és pedig az, hogy a rossz gazdasági viszonyok folytán éveken, sőt évtizedeken keresztül el volt hanyagolva a béren-; dezések megfelelő felújítása. A legsúlyosabb gazdasági viszonyok között kellett a Mávag.nak ezt a problémát megoldania. Merem állítani, hogy a Mávag. etéren már eddig is rendkívüli teljesítményeket produkált, s meggyőződésem, hogy amennyiben sikerülni fog a Mávag.-ot megszabadítani ezektől a régi terhektől, amennyiben sikerül forgalmát növelni, a gyártási eljárásokat tökéletesíteni és amellett az üzemeket kommerciális alapokra helyezni, lényegesen kisebb veszteségről fogunk majd a Háznak beszámolni. Ami az építőipar válságát illeti, teljes mértékben osztom az ebben i kérdésben felszólalt képviselő úrnak azt a megjegyzését, hogy elsősorban a kőművesmesterek dolgát kell rendeznünk. Ahogyan Petrovácz t. képviselő úr is említette, itt tulajdonképpen csak átmeneti nehézséggel kell számolnunk az építőmesterek és az egyetemet végzett építészeik tekintetében. Meggyőződésem az, hogy az építőipar kérdésének rendezésénél a kisexisztenciák érdekét fokozottan kell figyelembe vennünk. (Elénk helyeslés.) és amellett természetes, hogy a nagyobb jelentőségű és fokozottabb technikai tudást igénylő építkezések lebonyolításánál a magasabbfokú képesítést kell előnyben részesítenünk. Hogy a kisipar több munkást foglalkoztat, ez tényleg helytáll, inert a kisipar megrendelési összegében a munkabérhányad lényegesen nagyohb, mint a gyáriparnál. Nem szabad azonban elfelejteni a kérdés másik oldalát sem és neimt szabad mindig egyoldalúan beállítani a kérdést, mert viszont a kisipar kevés tisztviselőt és kevés végzett embert foglalkoztat. A gyáripar jelentősége elsősorban ott domborodik ki, hogy a magyar intelligenciának biztosít kenyeret és megélhetést. Boczonádi Szabó Imre képviselő úr az újpesti asztalosipar exportügyét érintette. Majd meg fogom a kérdést vizsgálni. A kisipari exporthitelintézet sürgetésére a választ már megadtam. Hog'y a textiliparban alacsony munkabérek vannak, erre nézve tmegjegyezhetem, hogy vannak a textiliparban ágak és vannak gyárak, amelyek megfelelő munkabért fizetnek, sajnos, meg kell állapítani, hogy vannak viäzont iparágak és gyárak, amelyek tényleg kifogásolható béreket adnak munkásoknak. A munkabérmegállapító bizottságok Összeállítása, folyamatban van, a jelölések úgy a munkaadó, mint a munkavállaló érdekeltségek részéről megtörtéintek, úgyhogy remélem, hogy a közeljövőben sikerülni fog a textilipari munkabérek megállapítására a bizottságokat kiküldeniAmi a villanyáram árát illeti, a képviselő úr megállapította, hogy Újpesten a fejkvóta magasabb mint Budapesten és mégis drágább ott az áram. Először is Újpesten magánvállalat szolgáltatja az áramot szerződés alapján, de figyelmeztetnem kell a képviselő urat arra is, hogy a fejkvótának és az áraknak egyszerű összehasonlítása nem ad helyes alapot a kérdés megítélésére, mert például Újpesten a fejkvóta azért magasabb, mert ott túlnyomó az ipari áramfogyasztás, az ipari fogyasztásnak az egységára viszont lényegesen kisebb, mint a világítási vagy egyéb fogyasztásnak. Az átlagos egységárakat kell szembeállítani egymással, az Újpesten ilyen fogyasztás mellett '. ülése 1936 június k-én, csütörtökön. elért átlagos egységárat és a budapesti átlagos egységárat. Budapesten az, üzletek nem 35 filléres, hanem 54 filléres egységárat fizetnek és a világítási fogyasztás általában lényegesen nagyobb, hiszen az igények sokkal magasabbak Budapesten, mint Újpesten. Ennek a kérdésnek elbírálásánál tulajdonképpen ezeket a szempontokat kell figyelembe venni. Ami az áramelosztó üzemek államosítását illeti, ilyen feladatra nem vállalkozom, mert meggyőződésem, hogy a villamosítási üzlet — legalább is a fejlődés mai periódusában — a magántevékenységet nem nélkülözheti. Éppen azért a magángazdálkodást — természetesen kellő ellenőrzés mellett — a villamosítás megoldásában elsősorban tartom figyelembe veendőnek. Eckhardt Tibor képviselő úr a májusi vámtarifarendeletet kifogásolta és megállapította azt, hogy a félgyártmányokra és alkatrészekre csökkentette a kormány a vámot, viszont azokra az árucikkekre, amelyeket Magyarországon gyártanak, a vámkedvezményeket megszüntette. Ez igaz és azt hiszem, Eckhardt Tibor képviselő úrnak ez a megállapítása teljes mértékben egyezik a gazdaságossági rezon elvével. A vámvédelem a gyártást, a produkciót akarja elősegíteni. Azokat a cikkeket tehát, amelyeket Magyarországon nem gyártanak, vagy amelyek a gyártásnak az alapjai, természetes, hogy kisebb vámmal kell sújtani és azokat a cikkeket, amelyeket Magyarországon gyártanak, természetesen bizonyos vámvédelemben kell részesíteni. (Némethy Vilmos: Csak az iparvédelem határáig!) Eckhardt Tibor képviselő úr azt állítja, hogy a behozatali tilalmaknak tisztára csak iparfejlesztő hatásuk van. Van iparfejlesztő hatásuk is, de a behozatali tilalmak nem ebből a célból jöttek létre, mert hiszen vannak devizakorlátozási, illetve devizapolitikai indokok is. Hiába akarjuk beengedni azt az árucikket, amelynek árát nem tudjuk megfizetni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ilyen kényszerhelyzetben természetes dolog, hogy az államhatalomnak kötelessége ilyen tilalmi listákat is felállítani. Ami a kiviteli tilalmakat, illeti, ez is nagyon egyszerű. Az kétségtelen, hogyha Magyarországon valamilyen árucikket, valamilyen nyersanyagot feldolgoznak, akkor elsősorban Magyarországon kell annak értékesítését lehetővé tenni. Eckhardt Tibor képviselő úr is tudatában van annak, hogy vannak külföldi államok, — nem akarok neveket megemlíteni — amelyek ma minden áldozatra képesek olyan nyersanyagok (megszerzéséért, aimelyekért különben esetleg devizát lennének kénytelenek adni. Sajnos, kereskedelmi forgalmunk lebonyolításánál is konstatálhatjuk, hogy ha nem élnénk kiviteli tilalmakkal, bizony sokszor olyan fontos nyersanyag hagyná el tömegével az országot, hogy az ország gazdasági ellátása súlyosan veszélyeztetve volna. (Mozgás. — Némethy Vilmos: Nem ezt kifogásolta!) A kiviteli tilalmaknak tisztán és kizárólag ez az értelmük. Amikor majd a normális gazdasági élet be fog következni, ezek a korlátozások le fognak omlani. Beszélhetünk arról is, hogy egyáltalán kell-e és milyen vámvédelem. Ha Eckhardt Tibor képviselő úr veszi magának a fáradságot, hajlandó vagyok neki az egyes iparcikkek árkalkulációinak tabelláit megmutatni. Ezek megmutatják azt, hogy egy-egy iparcikk árában mennyi például az a rezsiköltség, ame-