Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

Az országgyűlés képviselőházának 140. i továbbá utakkal, közművekkel minél jobban való ellátása a modern város gazdasági erejé­nek és kultúrájának elengedhetetlen feltétele. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Fontos probléma különösen a közegészségügyi közműveknek, vagyis a vízvezetékeknek és csatornázásoknak minél nagyobb számban való kiépítése. (Ügy van! Ügy van!) Ma, amikor országunk 56 vá­rosa és 3365 községe közül csak 27 városnak és 12 községnek van vízvezetéke, 17 városnak és 3 községnek pedig csatornázása, láthatjuk, hogy ezen a téren még rendkivül sok a tennivaló. (Ügy van! Ügy van!) Az ilyen közművek lé­tesítése nemcsak közegészségügyi és kulturális szempontból bir jelentőséggel, hanem, azok ki­építése az ipar széles rétegének foglalkoztatá­sát is jelenti. A városrendezési törvényen kívül foglal­kozni kívánok az építőipari törvényjavaslat előkészítésével, (Helyeslés jobbfelől.) általában egyéb, a műszaki ipart érdeklő problémákkal is, amilyenek a mérnöki jóléti alap megterem­tése, a nnérnöki nyugdíjintézet előkészítése, to­vábbá a mérnöki rendtartásról szóló 1923: XVII. te. néhány idejétmúlt rendelkezésének időköz­ben szükségessé vált megfelelő (módosítása, amelyeknek előterjesztésére remélhetőleg ha­marosan sor kerülhet. (Helyeslés.) T. Képviselőház! Az elmondottakban fog­laltam össze az iparügyi minisztérium feladat­körét és munkakörét és vázoltam azokat az irányelveket, amelyeket a minisztérium mű­ködésében követni óhajtunk. A minisztérium működése — mint méltóztatik látni — a leg­szorosabb kapcsolatban áll a, magángazdaság­gal, és ezért véleményem szerint röviden ki kell még térnem a magángazdaság és az állam­hatalom egymáshoz való viszonyára is. Ha végigtekintünk a gazdasági krízis óta egyes országok gazdasági politikájában beál­lott változásokon, akkor kétségtelenül meg kell állapítanunk azt, hogy ma már talán nincsen olyan ország, ahol a gazdasági életbe az ál­lamhatalom valamilyen módon be nem avat­kozott volna. Gondoljunk csak azokra a gigan­tikus kísérletekre, amelyeket Amerikában a Eoosevelt-éra jelent. Vagy idézzük,csak emlé­kezetünkbe azokat a rendkívüli áldozatokat, amelyeket Angliában az Elliot földmívelésügyi miniszter által kiadott rendelkezések jelentet­tek a mezőgazdaság érdekében. De ugyanezt látjuk a Brit birodalom által létrehozott otta­wai egyezményben, amely a Brit birodalom központja és részei közötti forgalmat hivatott elősegíteni, nemkülönben Mussolini Olaszor­szágának és az új német birodalomnak gazda­sági felépítésében; sőt Franciaországban is felmerültek olyan problémák, amelyek az ál­lamhatalomnak a beavatkozását szükségessé és indokolttá tették. A magyar kormánynak az a felfogása, hogy az állami beavatkozást mindenkor a leg­szükségesebb mértékre kell szorítani és csak ott kell érvényesíteni, afhol azt a gazdasági vi­szonyoknak belső vagy külső változása fel­tétlenül szükségessé teszi. (Helyeslés jobbfelől.) A ma gazdaságpolitikájának az intervencio­nizmusa nem jelenti az egyéni kezdeményezés­nek a megsemmisítését. Sőt nem szabad abba a hibába esnünk, hogy az egyéni vállalkozás­nak az átütő erejét háttérbe szorítsuk, viszont nem térhetünk ki a modern kornak az elől a követelménye elől sem, hogy az egyén érdekét gazdasági téren is összhangba hozzuk a köz­érdekkel. (Elénk helyeslés.) Nem szabad elfe­lejtenünk, hogy ma egészen más légkörben KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII. llése 1936 júnitu 4-én, csütörtökön. ill élünk, mint a háború előtt, vagy akár csak 10 évvel ezelőtt. Nemcsak a világ képe és gaz­dasági struktúrája alakult át, nemcsak a po­litikai és gazdasági viszonyok változtak meg, hanem többé-kevésbbé megváltozott az embe­rek gondolkozásmódja is. T. Ház! A világpolitikai és gazdasági aré­nájában nagy küzdelem folyik, amely talán nemzeteket fog fölemelni és nemzeteket fog a mélységbe taszítani. Soha ilyen hatalmas erők még nem ütköztek össze, soha ilyenarányú még nem volt a feszültség szellemi, technikai és gazdasági téren. A kibontakozás útját senki sem láthatja előre. Egyet azonban tudunk és pedig azt, hogy nemzetünk nem nélkülözheti azokat az új gazdasági fegyvereket, amelyek ia nemzet erőfeszítésének jutalmát megfelelően biztosíthatják. Ezek: a gazdasági szervezettség és a szociális előrehaladás. (Igaz! Ugy van!) Ha iaz iparügyi minisztérium e két erőnek gya­korlati alkalmazása terén eredményes munkát fog kifejteni, akkor, azt, hiszem, betölti (hiva­tását. T. Képviselőház! Ezek után bátor leszek áttérni az egyes felszólalt képviselő uraknak adandó válassomra. Propper Sándor képviselő úr a munkaidő és a munkabér kérdése rendezésénél lassúnak találja a tempót és generális intézkedéseket vár. Az iparügyi iminisztérium mindössze 10 hónapja áll fenn és én őszintén szólva meg vagyok a tempóval elégedve, (Propper Sándor: A munkások nincsenek megelégedve!) mert tu­dom, hogy az ilyen rendeletek megfelelő elő­készítése és létrehozása milyen lelkiismeretes és fáradságos munkát igényel nemcsak az egyes bizottságok részéről, hanem az iparügyi minisztérium személyzetétől is. (Ügy van! Ügy van!) A generális intézkedések kellő idő­ben jönni fognak, de azt hiszem, a képviselő úr sem vette komolyan azt,,hogy a generális intézkedések előfeltétele a választójog megvál­toztatása, (Derültség a jobboldalon. — Propper Sándor: En mindent komolyan veszek, amit mondok!) mert ez igazán nem tartozik az ipar­ügyi tárca költségvetéséhez. Kifogásolta a képviselő úr, hogy a hatósá­gok nem tartják he az iparügyi minisztérium rendeleteit. (Malasits Géza: Űgy van! Majd bizonyítani fogom!) Már ismételten (mondot­tam a képviselő uraknak, méltóztassék a kon­krét panaszokkal hozzám fordulni: nem tör­ténhetik olyan konkrét panasz, hogy a tudo­másomrahozatala után rögtön ne intézkedjem. Mindaddig a,zomban, amíg ezek a megjegyzé­sek általánosságban hangzanak el, méltóztassék megengedni, semmiféle intézkedést nem tehe­tek. (Malasits Géíza: Majd én bizonyítani fo­gok, miniszter úr!) Ami az iparfelügyelet reformját illeti, min­denekelőtt meg kell állapítanom, hogy az ipar­felügyeleti szolgálat a,z utóbbi időben lényege­sen előrehaladt, amennyiben 1932-ben az ipar­felügyelői kar a köteles gyárvizsgálatoknak még csak 46%-át tudta teljesíteni, 1935-ben ez a százalék 75%-ra emelkedett, és remélem, hogy az 1936/37. költségvetési évben még fo­kozni tudjuk az iparfelügyelet teljesítő képes­ségét. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Egyébként az iparfelügyeleti szolgálat át­szervezéséről már voltam bátor nyilatkozni. ! Pintér József képviselő úr a munkanélkü­65

Next

/
Thumbnails
Contents