Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

468 Az országgyűlés képviselőházának IÁ kig ezeknek a kezében van koncentrálva. (Igaz! Ügy van! Zaj.) Mélyen t. Képviselőház! Ezen nem lehet segíteni másképp, csak úgy, hogy ezt az ipart is képesítéshez kell kötni. A kémiai iparokat is méltóztassék azok közé az iparok közé sorolni, amelyeknél ha nem is a műegyetem elvégzése, ha nem is valamely felsőipariskola kémiai szaktanfolyamának elvégzése, de legalább valamilyen tanfolyam elvégzése legyen kötelező. Arra kérem a miniszter urat, méltóztassék kémiai ipariskolákat, tanfolyamokat felállítani egyrészt az irodai és nyomdai anyagok gyártására, másrészt a háztartási és közszükségleti cikkek előállítására, azután a tisztító, bevonó, festő és impregnáló anyagok előállítására, azután külön tanfolyamot a mezőgazdaságban szükséges irtóanyagok és permetezőanyagok gyártására, (Helyeslés.) mert ezek az anyagok ma olyan rossz minőségben kerülnek a mezőgazdaságba, hogy a gazda kiadja a pénzét és nem kapja meg azt az ellenértéket, amivel tényleg használna jószágának, fájának, gabonájának. (Igaz! Ügy van!) Mélyen t. Képviselőház! Különösen az élvezeti cikkek gyártását javaslom külön képesítéshez kötni, továbbá a veszélyes cikkek gyártását, úgyszintén tanfolyam végzéséhez kell kötni a lakkok, a kencék és a festékek gyártását. Még esak egy mondatot kívánok elmondani. Nagyon szeretném, ha a miniszter úr az állami ipari kedvezmények és szubvenciók kérdését revízió alá venné. (Élénk helyeslés a balközépen és a baloldalon.) Azok a szempontok, amelyek a múltban szükségessé tették azt, hogy egyes cégeknek szubvenciókat adjanak, legtöbbnyire idejüket múlták. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Ha é téren reformot akarunk, akkor a reform első lépése az lenne, hogy minden állami kedvezményt és szubvenciót revízió alá kell venni és csak ott engedélyezni, ahol az a közérdek szempontjából szükséges. (Helyeslés.) A tárca költségvetését elfogadom. Elnök: Az iparügyi miniszter úr kivan szólni! Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Képviselőház! Az önálló iparügyi minisztérium felállításánál a törvényhozást az iparnak a magyar gazdasági életben elfoglalt és mindinkább fokozódó jelentősége vezette; ezért méltóztassanak megengedni, hogy most, amikor a képviselőház először tárgyalja az ipar ügyi minisztérium költségvetését» kissé részletesebben foglalkozzam az ipar problémáival. (Halljuk! Halljuk!) A vita «során elhangzott felszólalásokból örömmel állapítom meg elsősorban azt, hogy kevés kivételtől eltekintve, a közvéleménynek iparellenes hangulata, amely a világháború után kapott lábra, meglehetősen szűnőben van. Ez a hangulati változás, azonkívül pedig a vitában elhangzott elismerő szavak feljogosítanak engem annak megállapítására, hogy az iparügyi minisztérium, amely a múlt év augusztus elsején kezdte meg működését, úgy az ipari termelési politika, mint a szociálpolitika terén olyan úton halad, amelyen a közvélemény megértése követi. A modern gazdasági politika és ezen belül az iparpolitika, ma már nem elégedhetik meg a termeléspolitikai szempontok figyelembevételével. A világháború után rá kellett jönni arra, hogy a gazdasági politika tengelyében az ember áll és ezért a gazdaságpolitika inté. ülése 1936 júnnis 4-én, csütörtökön. zésében az embert, a munkást, a fogyasztót kell elsősorban védelemben részesíteni. Minden józan, nemzeti szempontból előrehaladó, megfontolt gazdasági politikának csak egy lehet a célkitűzése, éspedig az, hogy a harmonikus együttműködést biztosítsa a különböző foglalkozási ágak között. Éppen az ipari politikán belül is szintén józan, megfontolt, harmonikus együttműködésre való törekvés lehet csak a feladat. Ki kell tehát egyenlíteni azokat az ellentéteket, amelyet az élet vet fel a nagyipar, a középipar és a kisipar között, számba kell venni minden intézkedésnél a fogyasztók érdekeit (Ügy van!) és szociális téren megfontolt, lépésről-lépésre történő, nem forradalmi előrehaladást kell biztosítani a munkásság jogos igényei kielégítése tekintetében. Magyarország a világháború előtt kimondottan az agrárállamok sorába tartozott. Nem akarom ismételten felsorolni azokat a körülményeket, amelyek arra kényszerítik országunkat, hogy a jövő fejlődés útját továbbra is az ipar fejlesztésében keresse. Kétségtelenül meg kell állapítanunk azt, hogy ma már Magyarország nem agrárország, hanem legalább is agráripari ország. E tekintetben döntőnek kell elfogadnunk azokat az adatokat, amelyeket az 1920—1930. évek közötti népszámlálások tártak elénk, amelyekből kitűnik, hogy ezen idő alatt a népesség szaporodásának több mint a fele az iparban talált elhelyezkedést. Nemzeti szempontból elvitathatatlan az iparfejlesztés jelentősége, mert, ha tény az, hogy a szaporodó népesség jóformán esak az iparban találhat elhelyezkedést és ennek ellenére nem törekszünk kiépíteni azokat az utakat, amelyeken az ipar fejlesztését biztosítani tudjuk, akkor visszahatásképpen népünk szaporodása fog megállani, ami a szomszéd népek szaporodásával szemben nemzeti erőnk állandó és fokozatos gyengülését jelentené. (Ügy van! Ügy van!) - A magyar iparpolitika feladata az, hogy megkeresse azokat az eszközöket, amelyek a magyar ipar fejlesztését biztosítani hivatottak, a kérdés megoldása és helyes irányba való terelése azonban meglehetősen nehéz feladat. Az iparfejlesztés terén bele kell illeszkednünk az európai és a világgazdasági helyzetbe. A világgazdasági vonatkozások alól még a nagy nyugati államok sem vonhatják ki magukat, annál kevésibbé tehetné ezt Magyarország, amely gazdasági szempontból is Európának meglehetősen kényes pontja. Nem kívánok itt a világgazdasági helyzet részletes elemzésére vállalkozni, csak néhány olyan tényre óhajtanék rámutatni, amelyeket meggyőződésem szerint feltétlenül figyelembe kell vennünk az; új^ gazdasági rend megalkotásánál és kiépítésénél. Mindnyájan látjuk és sajnosán tapasztaljuk azt, hogy olyan korban élünk, amikor a poli' tikai viszonyok ziláltsága mellett a világgazdaság struktúrájának megváltozása is folyamatban van. Ez a gazdasági struktúraváltozás véleményem szerint olyan szükségszerű folyamat, amellyel akár elméleti fegyverekkel, akár gyakorlati küzdelemben szembeszállni (meglehetősen hiábavaló erőpazarlás lenne. Ez a változás, sajnos, éppen a mi földrészünkön, Európában járt káros és talán ínég át sem tekinthető következményekkel. Európa világgazdasági helyzete a világháború után visszaesőben van. Ezt a visszaesést nem csupán a háborús tőkepusztulás okozta, mert hiszen a háborúban elpusz-