Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

Az országgyűlés képviselőházának 140. tított házakat, utakat, termelési eszközöket stb. többé-kevésbbé újjáépítettük, Európa tehát a tokepusztulás okozta bajokat többé-kevésbé kiheverte és 'ma már Európa termelőképessége lényegesen nagyobb, mint a világhábarú előtt volt. Európa gazdasági visszaeséséinek oka inkább az, hogy az európai ember az idők folyamán megtanította a tengerentúli termelőt a termelési technika minden csinjárabinjára, aminek végül az lett a következménye, hogy, ha a tengerentúli lakosság nem is szárnyalta túl minden tekintetben európai tanítómesterét, mégis oly változásokat okozott, amelyek Európának a világgazdaságban és a világpolitikában való irányító szerepét meggyöngítették % A világháború alatt azután, amikor Európa népessége a lövészárkokban öldöste egymást, szükségszerűleg bekövetkezett az, hogy az Európán kívüli országok mindjobban kiépítették gazdasági önállóságukat. Ma már új tengerentúli gazdasági centrumok vannak és a vállalkozó tőke jórésze is többé-kevésbbé független az európai piacoktól. A termelésbe állandóan új és új területek kapcsolódnak bele, amelyek mezőgazdasági téren egyrészt a géptechnika felhasználásával, másrészt pedig a feltöretlen területek nagyobb termelőképessége révén rendkívül olcsón zúdíthatják a mezőgazdasági cikkeket az európai piacra. De megjelent az európai piacon a versenytárs az ipari termelésben is, amit a drágábban termelő Európa egyelőre dumpingszerű jelenségnek gondol, holott elképzelhető az az eset is, hogy a tengerentúli népesség igénytelensége folytán azok az árak, amelyek nálunk dumpingszerű jelenségnek mutatkoznak, náluk, sajnos, rentábilis árak lettek. A tengerentúli országok ipari fejlődésére csak két pregnáns számadatot leszek bátor megemlíteni. Az automobiltermelésnek ma már jóval több, mint Iháromnegyedrészét Amerika tarja kézben, a pamutfonó orsók száma 1926-tól 1935-ig Európában csaknem 12%-kai esett, ugyanakkor Ázsiában csaknem 35%-os emelkedés mutatkozik. A világháború után beállott európai helyzet vonta maga után, hogy a nemzetközi tőke és a vállalkozás ma már elsősorban azokat a területeket keresi fel, amelyek kiaknázatlan természeti kincsekben gazdagabbak, ahol nagyobbak a gazdasági lehetőségek és ahol a termelési költség lényegesen kisebb, így most már azok a területek, amelyek a világháború előtt Európának kifejezetten nyersanyagszállítói voltak és Európa készáruinak felvevőiként szerepeltek, technikai szeripontból sokkal közelebb jutottak Európához és folyton erősödnek azok a törekvések, hogy az ott termett nyersanyagot lehetőleg helyt en feldolgozva, Európának a készáruban is konkurrenseivé váljanak. Mindezek a jelenségek, mélyen t. Ház, világosan mutatják, hogy Európa a világháború előtti gazdasági és politikai hatalmát elveszítette és lassanként közeledik ahhoz a pozícióhoz, amely őt területének és lakosságának, népességének nagysága alapján illeti meg. Ne áltasson bennünket az a körülmény, hogy a nemzetek szövetségének megállapítása szerint az utóbbi két évben az európai államok külkereskedelmi volumenjeiben némi emelkedés konstatálható. A külkereskedelmi helyzet további javulása sem képes véleményem szerint Európának a világgazdasági helyzetben predesztinált helyzetét lényegesen befolyásolni. Európára a világ kereken 130 millió négyzetkiloméKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. VIII. ülése 1936 június U-én, csütörtökön. 469 ter területének alig egytizede esik, a kereken kétmilliárdot kitevő népességből azonban egynegyedrész él Európa területén olyan népsűrűség mellett, amely csaknem kétszerese az ázsiai, hétszerese az amerikai, tízszerese az afrikai és negyvenszerese az ausztráliai népsűrűségnek. A világháború után Európa gazdasági problémája tehát az lett, hogy a nyersanyaggal és az olcsóbb munkaerővel, aztán a töretlen és jobb éghajlati viszonyok alatt fekvő, mérhetetlen kiterjedésű mezőgazdasági területekkel ellátott világrészek versenyével szemben hogyan tud az Európában összezsúfolódott népességnek tartósan olyan munkaalkalmakat teremteni, amelyek a népesség egészséges szaporodását biztosítják és nem járnak az elért életnívó csökkentésével. T. Ház! Ez az általános európai probléma még talán súlyosabban jelentkezik a mai Magyarország esetében. Egy nemzet, amely nem akar lemondani nemzeti céljairól, csak akkor fejlődőképes, ha a népesség életlehetőségét megfelelően biztosítani tudja. Olyan gazdasági politikát kell tetoát csinálnunk, — vonatkozik ez mind a mezőgazdasági, mind az ipari termelésre — amely a lakosság foglalkoztatási lehetőségét folyamatosan növeli és emellett a határon belül a lakosság primer szükségletelnek megfelelő ellátását lehetővé teszi. Magyarország iparának fejlesztése ezért, véleményem szerint, nemzeti érdek, de érdeke speciálisan a (mezőgazdaságnak is, (Ügy van! Ügy vanl balfelöl.) mert a mezőgazdaságig termelés folytonosságát biztosító rentábilis és nyugodt árszínvonal elérése belső felvevőképes piac nélkül el sem képzelhető- (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) T. Ház! Ipart teremteni és azt fejleszteni a rentábilis termelés biztosítása nélkül nem lehet. A mezőgazdasági termelés folytonossága és az ipari termelés fenntartása között lényeges különbség van. A mezőgazdaság elsősorban az önszükségletre termel és termelésének csak csekélyebb hányada kerül piaci értékesítésre, a mezőgazdasági termelés tehát nem állhat meg, annak akkor is folytatódnia kell, ha bekövetkezik az a sajnálatos körülmény, hogy a feleslegek értékesítése pillanatnyilag nem rentábilis. Az ipar ezzel szemben kifejezetten a piacra termel és ha termékeit nem tudja megfelelő áron értékesíteni, akár az árak csökkenése, akár a kapacitás ki nem használása folytán nem tudja az üzemét rentábilissá tenni, ebben az esetben a termelés megszűnik, »mert a mozgótőkét tartósan veszteséges termelésre kényszeríteni semmiféle eszközzel sem lehet. A napjainkban, állandóan megismétlődő külkereskedelmi tárgyalások alkalmával azok a védelmi vonalak, amelyek mögött iparunk kifejlődhetett, ha talán most az elzárkózás folytán nem is, de remélhetőleg a jövőben lassacskán mind jobban és jobban lebontódnak és így iparunknak számolnia kell azzal, hogy nemzetközi versenyben birkózzék meg a belföldi, de a külföldi piacon is külföldi „ellenfeleivel. A magyar ipar azonban meggyőződésem szerint meg fog tudni birkózni ezzel a feladattal, mert felkészültsége megüti a kellő mértéket. A magyar ipar majdnem kivétel nélkül modernizálta a háború után a gyárak berendezését, az ipar vállalkozói szelleme kitűnő, a magyar munkásgárda tanulékony és kiváló. Amiben; iparunk ma még hátrányban van a 64