Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

Az országgyűlés képviselőházának 1U0. lelő szellőztetés legyen, hogy a munkások egészségügye tekintetében megfelelő gondoskodás történjék; hogy a gépek és motorok kellő távolságban helyeztessenek el egymástól, hogy ilyképpen a gyárak ne legyenek életveszélyes üzemek. Gondoskodni kell arról, hogy •a gépek és motorok járását zajtalanítsák, hogy a gyárak termékeit bűztelenítsék és hogy füstmentes tüzelést követeljenek a kazánokban minden nagyobb gyártelep építésénél, mert a füst és korom egészségileg, hátrányos az illető városra vagy községre. Fokozottabban áll mindez az egészségügyi követelmény az építési szabályzatok keretén belül a gyógy- és üdülőhelyeknél. Gyógy- és üdülőhelyeinknél, fürdőhelyeinknél fokozottabban gondot kell fordítani mindezekre a kérdésekre, hogy a külső kivitel esztétikája is megfelelőbb Siegyen és hasonló legyen azokhoz a külföldi helyekttiez, lamelyeknek esztétikai megjelenése már magában is vonzerőt képvisel. Sokkal magasabb követelményeket kell itt előírni és nem szabad megengedni, hogy pl. Balatonunk, ez ia mú legdrágább kincsünk, annyira csúffá legyen téve hozzá nem értő emberek által körös-körül épített szégyenteljes építkezésekkel. Mélyen t. Ház! Szabályozni kell a szakértő alkalmazását és azok felelősségét is. A tervezésért a tervező szakértő, az építésért az építést kivitelező szakértő legyen felelős. Szabályozandó a közhivatalnokok felelőssége is az építési engedélyek kiadása, az építési tervek felülvizsgálata és & hatósági közegeknek az építés ellenőrzésénél lefolytatott munkája tekintetében. Mert azt mondanom sem kell, hogy iaz^ építési engedélyeket ellenőrizni kell és az építés ellenőrzésénél még nagyon sok teendő van különösen vidéken, ahol megfelelő műszaki erők nincsenek. Én hiszem, azt, hogy a miniszter úr ezen a téren is segíteni fog és a községeket vagy a városokat rá fogja kényszeríteni, hogy megfelelő ellenőrző közegeket tartsanak. De az egyes tárcák közt is szabályozandó az építési hatóságoknak mai bonyolult rendszere. Ma az építési engedélyek tekintetében a legfőbb fórum a belügyminiszter és ma az adómentesség kérdésében a legfőbb fórum a pénzügyminiszter. Ha a belügyminiszter és az iparügyi miniszter közt kevés is a súrlódás, annál több a súrlódás az iparügyi miniszter és a pénzügyminiszter közt. Ma tulajdonképpen két külön építési hatóság van és megengedhetetlen, hogy az adómentesség kapcsán a pénzügyminiszter ipari Ihatósággá nője ki magát és hogy az építésügyi szabályzaton túlmenő műszaki követelményeket állítson fel az épületekkel szemben. Annak kell bekövetkeznie, hogy az építési szabályokat úgy alakítsák át, hogy az azon az alapon épült épület iminden egyéb külön műszaki kikötés nélkül is az adómentességet megkaphassa, mert a szabályzatnak ez a kettőssége, amely most van, teljesen áttekinthetetlen dzsungel úgy az építészek, mint az építtetők számára. Igen sokszor a legnagyobb lelkiismeretességgel és a legnagyobb jóhiszeműséggel emelt épület adóimentességét a pénzügyminiszter megtagadja és végeredményben mégis mindig a pénzügyminiszter marad felül és az emberek elesnek olyan jogtól, amelyre pedig biztosan számítottak. Mélyen t. Ház! Legyen szabad még röviden egy iparágra vonatkozólag, amelyre mélyen t. Eckhardt Tibor képivselőtársam is célülése 1936 június A-én, csütörtökön, 467 zott, a miniszter úrnak egy pár gondolatot adni. A vegyészeti kisiparról van szó. A vegyészeti kisipar egy speciálisan fővárosi ipar, vidéken ilyen alig van. 1900-ban még csak 260 ilyen vegyészeti kisipari műhely volt Budapesten, ma már 6769 van. (Mozgás.) Ennek egyszerű magyarázata az aa autarchia, amelyre most kémiai szempontokból berendezkedünk. Ezeknek a gyáraknak legnagyobb része teljesen primitív. Minden berendezés nélkül, rendkívül olcsó munkaerőkkel dolgoznak és vegyészt alig találni bennük, vegyészmérnököt pedig talán egyáltalában nem, holott nemcsak a legegyszerűbb vegyi műveletekkel dolgoznák ott, amilyen egyszerű a keverés, az oldás, a lecsapás, sűrítés vagy kristályosítás, hanem igenis kémiai tudást igénylő komplikált munkák, komplikált eljárások is folynak ott, mint például az amulgálás, centrifugálás, nitrálás, redukálás és a desztillálás, amelyek tehát veszélyes üzemet alkotnak abban a pillanatban, mihelyt nem szakértő kézben vannak. A lezárt vámhatárok folytán itt konjunktúra van ezekben a cikkekben éts a konjunktúrát kiélvező elemek teljesen rávetették magukat minden szaktudás nélkül erre a terrénumra. Igaz, hogy ezek hazai anyagot használnak fel és igaz, hogy behozatali cikkeket pótolnak, mert hiszen gyártják ezeket a tintákat, bélyegzőket, peesétviaszkot, gumit, szappanokat, illatszereket, krémeket, irtószereket, testápolási cikkeket, azután a különböző tisztítószereket, viaszokat, kékítőket, kocsikenőcsöt, padlóviaszkot, kályhafény esi tőt, légyfogót, csiszolópapírt, festéket, lakkot, kencét, továbbá élelrnicikkeket, sütőporokat, kávépótlót, likőrt és rumot a legnagyobb változatosságban, de ugyanolyan tág lelkiismeretességgel. Ezeknek a felsorolt anyagoknak gyártása ezidőszerint semmiféle képesítéshez sincs kötve. (Müller Antal: Elég helytelen!) óriási reklámmal dolgoznak, de annál rosszabb árut hoznak piacra. Hogy csak egyet mondjak, itt van például az Áldás kávépótló, amelyet most annyira reklamíroznak. Ez egy egyszerű galíciai pinceüzletében készül (Zaj.) és semmiben sem különbözik a cikóriakávétól. Vagy felhívom: a miniszter úr figyelmét egy másik ilyen nagyon reklamírozott cikkre ,a Madimo-ra, amely állítólag mandula, dió és mogyoró összetétele, tartalmában azonban semmi egyéb, mint egyszerű napraforgómag. Ez a tartalma és ehelyett, mint a mandula, dió és mogyoró összetételét árusítják. (Derültség.) Igen t. Ház! Ezekre a kérdésekre feltétlenül fel kell hívnom a miniszter úr figyelmét és azt kell mondanom, hogy a kémiai és fizikai műveleteken alapuló cikkek gyártását képesítés nélkül engedélyezni nem lehet, mert a tág lelkiismeret és mo^ó haszonlesés ma monopolizálja ezt az ipart. Monopolizálja elsősorban a nyersanyagokat, mert ezek az emberek benn vannak a kereskedelmi érdekkapcsolatokban, benn vannak a kereskedelmi és hiteléletben is és ha egy képesített ember, mondjuk egy vegyészménök, különösen egy keresztény vegyészmérnök akarna egy kémiai gyárat létesíteni, azt látná, hogy nem kap sehol sem nyersanyagot, mert ezek az emberek nyersanyagot csak sajátmaguk között osztanak ki, nem kapna sehol hitelt sem, mert a kémiai hitelek is csak az ő számukra vannak biztosítva és ha a saját pénzét belefektetve, mégis gyártana ilyen cikket, nem volna képes egy darabot sem eladni, mert az eladás is 100 százaié-