Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-140
464 Az országgyűlés képviselőházának 14 gosan vesz igénybe az ipar, ezt az előnyt, ezt a vámfalat, ezt a ma már kínai falat, amely áthághatatlan, nem használíhatja fel az ipar a vás ári óképess égében meggyengült belföldi fogyasztóval szemben. Tizenkét esztendei harc és küzdelem nem vezetett ezen a téren semmi eredményre, sőt egyenesen megromlott a helyzet. Tovább megyek. A tápszerek, a gyógy tápszerek, a melasz, a vazelin, olajok, enyvek, esszenciák, a vatta, a kötőszerek mind-mind behozatali tilalmak alá kerültek a mostani rendelet konzekvenciájaként. Méltóztassanak megengedni, hogy mint ennek a teljesen elhibázott, egyoldalú közgazdasági irányzatnak iskolapéldáját hozzam fél az autonóim vámtarifa 184. és 187. tételével kapcsolatban behozott módosítást. Valósággal pirulva állok itt, aki igaKán semmi felelősséget nem viselek ezért a rendelkezésért, 'mert behozatali tilalmat állít fel a rendelet a nyúl- és a házinyúlszőr behozatalára s ugyanakkor kiviteli tilalmat állít fel a nyúl- és a iházinyúlbőr kivitelére. (Czirják Antal: Kinek az érdekében?) Tehát a nyúl- és a házinyúlbőrt nem szabad kivinni, nyúlszőrt és (házinyúlszőrt nem szabad behozni. ^Miértl A Fischer Imre rt. {Felkiáltások, balfelol: Ah! Ah!) nemrégen berendezkedett nyúlszőrnyírásra és szüksége van az összes hazai nyúlbőrökre. Azt mondja a »Honi Ipar«, ezért mondták ki a kiviteli tilalmat. (Éber Antal: Ez az irányított gazdálkodás! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter közbeszól.) Nagyon kérem a mélyen t. miniszter urat, ne méltóztassék ezt védelmezni. Mit jelent ez iaz intézkedési Magyarországon számtalan kisember foglalkozik házinyúl-tenyésztéssel. Magyarországon, ahol a vadászati termékek egyik fontos produktuma a nyúlbőr, a mezőgazdasági termelésben, de a háztartásokban is gyakran előforduló eladás tárgyát képező cikk. Ez a rendelet azt mondja ki, ibogy a jövőben nyúlbőrt, házinyulat nem lehet a külföldre kivinni. Miért? Bocsánatot kérek, ha ez a Fischer Imre rt. meg fogja adni a nyúlbőrért azt az árat, amelyet a külföldi kereskedő megad... (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A magyar ipar a magyar nyersanyagért rendszerint többet fizet, mint ia világparitás.) T. miniszter úr, akkor nincs szükség kiviteli tilalomra, mert kiviteli tilalomra csak akkor van szükség, ha a gyár nem akarja megfizetni azt, amit a külfödi vevő hajlandó megfizetni. Ez nyilvánvaló. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Az a fontos, hogy itthon kerüljön feldolgozásra! — Éber Antal: Ez a tervgazdálkodás!) A bőrt nem lehet kivinni, a másik oldalon a nyúlszőrt nem lehet behozni. Mit jelent ez? Van egy gyár, amely most létesült es amely a nyersanyagot veszi úgy, ahogy akarja, amit produkál azt eladja úgy, ahogy akarja és hogy még adót se kelljen fizetnie, hát részvénytársasági formában jelentkezik, hogy a közterhektől is 'mentesítve legyen(Szetsey István: Lehetséges ez?) Bocsánatot kérek, én ismerem a világ más államainak iparfejlesztési politikáját is. Ismerem például a világ legelső ipari államának, Angliának iparfejlesztési politikáját. Igen t. miniszter úr, amikor Angliában először foglalkoztak a védővámokkal, akkor egy nagyiparosnak, a mai angol miniszterelnöknek, Baldwinnak, előző kormánya idején a Dye Stuffs Act, a vegyi inadról ^zó.]ó tnr-^-y volt a SsfegriardH^-rendszernek első törvényhozási alkotása. Ebben a '. ülése 1936 június 4-én, csütörtökön. Dye Stuffs Act-bain a túlnyomórészben iparból élő Anglia azt az elvet állította fel, hogy vámvédelemre csak olyan iparág tarthat igényt, amely a közérdekű irányításnak és ellenőrzésnek aláveti imagát. Kérdem, miniszter úr:^ a Fischer Imre rt. miféle közérdekű irányítás, ellenőrzés alatt áll, miféle intézkedések állanak fel arranézve, hogy a belföldi eladókat ne károsítsa? (Bornemisza Géza iparü&yi miniszter közbeszól. — Zaj.) Méltóztassék akkor ezt a rendszert bevezetni. (Zaj-) Dö bocsánatot kérek, ez a rendszer, amely ebben a rendeletiben le van fektetve, néhány századdal ezelőtt az angol birodalomban is szokásos volt, de csak a gyarmatokon, a színes emberek között. A gyarmati iparfejlesztésnek volt ez a technikája és ez a rendszere, ameiy azt mondja, hogy: »Eredj ki a gyarmatra, csinálj, amit akarsz, vásárolj, ahogy akarsz, mert te diktálod az árat az eladónak és te diktálod az árat a vevőnek « T. Ház, ez nem iparfejlesztés, ez kihasználás, ez kiuzsorázás, ez egy ipari hitbizomány, ez egy ellenőrzés nélküli ajándékozás, de nem az a fajtája az iparfejlesztésnek, amelyet a müveit nyugateurópai országokban ismerek és becsülök. A becsületes munkának nálam őszintébb tisztelője nincs, de az ilyenfajtájú ipari gründolások a legsúlyosabb elítélésemet váltják ki, nem az illető gyárral szemben, hanem azzal a rendszerrel szemben, amely ilyen formában véli a magyar ipar érdekeit megfelelően szolgálni. Én ezzel az egész kérdéssel kapcsolatban igenis, az iparügyi miniszter úr eddig csak kijelentésekben szereplő, de végre nem hajtott álláspont ját vallom a magaménak, szemben az igen t. előadó úrral. Mert azok a kijelentései az iparügyi miniszter úrnak, amelyeket bizonyos megrovás kapcsán a Honi Ipar egy másik számában olvastam, belőlem a legmesszebbmenő helyeslést és elismerést váltják ki. Amikor ugyanis az iparügyi miniszter úr azt mondja, hogy az iparfejlesztéshez fűződő érdekek új iparfejlesztési metódusokat tesznek megokolttá, ebben, t. miniszter úr, teljesen egyetértek. Tökéletesen egyetértek abban a felfogásában is, hogy ipari központot, vagy nem tudom, nevezzük akárminek, kell létesíteni. A miniszter úr azt mondja (olvassa): »Az ipari központ létesítésénél kizárólag az a törekvés vezet, hogy ilyképp az érdekeltek és az állam között egy céltudatos nemzeti iparpolitika irányában való együttműködést hozzon létre.« Ez az, amit állandóan szorgalmazok, mert az igazi hitbizományok, az ellenőrzés nélkül gazdálkodó és sokszor garázdálkodó hitbizományok ma valósággal az ipari oldalon vannak. T. Ház! Amikor 12 esztendő kínos-keserves agrárküzdelmei után ott tartunk, hogy a gazdasági életben kizárólag vámtarifaemelésekkel és behozatali tilalmakkal találkozunk és a mezőgazdaságot legközvetlenebbül érdeklő cikkekben is kizárjuk a külföldi versenyt, anélkül, hogy a belföldi árak szabályozására irányító módon megfelelő befolyást gyakorolna a kormányzat, akkor én ezzel az egyoldalú politikával szemben csak a magam leghatározottabb tiltakozását jelenthetem be és arra kell kérnem minden tárgyilagosan gondolkodó képviselőtársamat, méltóztassanak ezt a kérdést tanulmány tárgyává tenni, mert nem hiszem, hogy aki nem egyodalú érdek szolgálatában áll, az kellő tanulmányozás után az ezekben a rendeletekben lefektetett elveket helyeselni tudná. Az iparügyi tárca költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés és taps balfelol.)
