Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

Az országgyűlés képviselőházának 11*0. Elnök: Szólásra Petrovácz Gyula képviselő ÚT következik! Petrovácz Gyula: Mélyen t. Képviselőház! A költségvetés 'tárgyalásánál az iparügy tárcájával kapcsolatosan már másfél évtized óta állandóan teljesítem foglalkozásomból folyó azt a kötelességeimet, hogy a miniszter urat — ezúttal immár a nyolcadik miniszter urait — új építőipari törvény benyújtására szorgalmazzam. Ma is — mivel hallom, ugyan, hogy készül, de még nem látom az új építőipari törvényt — az a legfontosabb kérésem a miniszter úrhoz, hogy most, amikor az építőiparban isimét bizonyos konjunktúra mutatkozik, amikor az építőipar kezd kissé fellendülni és a tőke kezd az iparban elhelyezkedni, méltóztassék sürgős szabályozás útján kiküszöbölni azokat a hatásköri összeütközéseket, amelyek az építőipar konjunktúrájával kapcsolatban állandóan felmerülnek. El kell határolni a, munkaköröket, rendet kell teremteni az építőipar területén, teljesen átfogó és minden igényt kielégítő megoldást kell keresni, amelynek alfáját és Omegáját nem az egyének magánérdeke, nem egyes társadalmi osztályok kasztérdeke, ihanem kizárólag a közérdek szabja ímeg. Mélyen t. Képviselőház! A magam részéről a közérdekkel teljesen egyezőnek tartom, ha minden egyes építőipari szak munkakörét megszabjuk és az azzal foglalkozókat csak a megszabott kereteken belül engedjük dolgozni. Fontosnak tartom, hogy a falvakban és községekben végzendő építőipari munkák legnagyobb részében a kőművesmesterek hatásköre megállapíttassék. Szükségesnek és fontosnak tartom, hogy a megyei városokban és a nagyobb községekben az építőipari munkáknál az építőmestereknek jusson a legnagyobb szerep, de éppen annyira fontosnak tartom, hogy a fővárosban és a, nagyobb városokban az építőipar gyakorlásánál a nehezebb szerkezeteknél helyet kapjon és megfelelő pozícióra jusson az építőmester, az, aki a műegyetemet is elvégezte. Az építőipari törvénynek is ugyanazokon a helyes alapelveken kell alapulnia, amelyeken alapul az új ipari novella, tudniillik az egyéni képesítés megkívánásán és egyben egy magasabb erkölcsi bázis biztosításán. Szerintem ez a két kívánalom nemcsak, hogy nem áll egymással ellentétben, hanem egymást ki is egészíti. Ha emelni tudjuk a nívót, ha emelni tudjuk a szakképesítést, akkor ezzel az erkölcsi bázist is általában emeltük. Ebből az elvi alapból kiindulva én helyteleníteném, ha még mindig fenntartanék a kisebb kőművesiparosok vagy kisebb ácsiparosok kvalifikációját. Ma az építőiparban olyan konstrukciók vannak, amelyeknek végrehajtásához feltétlenül elméleti kvalifikációra is van szükség és én a legkisebb elméleti kvalifikációt abban látnám, ha minden kőművesmesterrel elvégeztetnők legalább is az építőipari téli tanfolyamokat. Ezek az építőipari téli tanfolyamok azért vannak úgy konstruálva, hogy a téli hónapokban tartatnak, amikor az építkezés szünetel, hogy meglegyen az alkalma az építőiparral foglalkozó bármely egyénnek a megfelelő szakképzettség megszerzésére. A szakképesítésnek ebből a szempontjából nagyon szeretném, ha a miniszter úr a kőművesmesterek, az ácsmesterek és a kőfaragómesterek képesítésének mai módját olyképpen szabályozná, hogy kizárólag csakis olyanok kerülhessenek ilyen vizsgálat alá, akiknek megvan az alapszakképesítésük. Ha így képesítenők a kőművesmestereket, akkor nagyon könnyen ki ülése 1936 június h-én, csütörtökön. 465 lehetne tágítani az ő hatáskörüket, akkor nyugodtan rájuk lehetne bízni akár egy kétemeletes ház építését is, szóval mindazt a munkakört, ami ma ;a községekben az építkezésekkel kapcsolatosan előáll. A legnehezebb helyzetben az építőmesterek vannak, mert az építőmesterek két malomkő között őrlődnek: felülről a műegyetemet végzettek iparkodnak az ő munkakörük legnagyobb részét elvenni, alulról pedig- a kőművesmesterek szaggatják az ő munkakörük alsó részeit. Itt is meg kell találni azt a határpontot, amely határpontnál az igazság a közérdek szempontjából ki van elégítve. Az építőmesterek mai képzésénél, amelyet a felső építőiskola végez, jobb képzést iiem lehet elképzelni. Mert nem az a helyes képzés, amely kizárólag elméleti alapokra támaszkodik, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) hanem az, amely előgyakorlatot, közbenső gyakorlatot és utógyakorlatot is kíván, hogy az illető saját mesterségének minden egyes fogását, magát az iparát megtanulhassa. En azokat az építőmestereket, akik ezt az iskolát végezték és akik ezután — legalább három évi gyakorlat után — letették az építőmesteri vizsgát, teljesen elegendő műveltségűeknek tartom arra, hogy ők városokban minden néven nevezendő építőmesteri munkát elvégezhessenek, kivéve a fővárosnak egyes speciális szerkezeti munkáit. En nagyon szeretném, — és a miniszter urat kérem éhben a tekintetben, hogy támogassa ezt a törekvést — hogy az ipari érettségi vizsga az építőipariskolánál is bevezettessék. Rendkívül fontos volna ez nemcsak a nívó emelése szempontjából, hanem abból a szempontból is, hogy ezáltal a műegyetemre való feljutás is biztosítva volna. Mert az a legegészségesebb magasabbfokú képzés, amely ipari alapon elindulva később fejleszti ki az illető szaktudását és művészi tudását. A háború alatt volt néhány kísérlet ebben a tekintetben, amikor az akkori kereskedelemügyi miniszter kivételesen megengedte, hogy a felsőipariskolákat jelesen végzett tanulók közül egy-kettő kivételesen felmehessen a műegyetemre és a legkiválóbban' képzett embereket kaptuk ezen az úton. Ha tehát az ipariskoláknál bevezetik az érettségi vizsgát, akkor ezáltal a műegyetem számára olyan erőket várok és olyan erőket remélek felvezethetni, akik ott az iparnak művészi és elméleti részét megtanulva, a legtökéletesebben felelnek meg majd a legideálisabb céloknak. Azoknak, akik a műegyetem végzésével kívánnak az iparban foglalkozni, a magam részéről nem tudnám elengedni azt a mestervizsgát, amelyet az ipari novella előír. A műegyetem ugyanis elméleti képzést és művészeti képzést ad; ezért a műegyetem elvégzése után azt, aki az építőiparban akar foglalkozni, olyaD gyakorlatra kényszeríteném, {Müller Antal: Mint az orvosokat!) amely gyakorlat őket megismertetné szakmájuk ipari részével; ha ezt is tudják és ebből is vizsgát tettek, akkor nyugodtan engedem őket az iparba. Mert a műegyetemen ipart tanulni nem lehet! Ipart csak magában az iparban, lehet tanulni. (Müller Antal: Igaz!) Elválasztandónak tartom egymástól a tervezést és a kivitelezést. A tervezés nem ipari munka, nem is való az építőipari törvénybe. Az építőipari törvénybe csak az ipar gyakorlása való. Elvileg is elválasztandónak tartom minden egyes építkezésnél külön a tervezést,