Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

Az országgyűlés képviselőházának 1U0. amelyet az 1935:

VII. te.-kel alkotott ez a törvényhozás, örömet okozok Kun Béla t. képviselőtársamnak, mert vádbeszéde után, amelyet a kartelek és a nagy gyárak ellen intézett, nem fogom üdvözölni a miniszter urat a gyárak nevében, de üdvözlöm az összes kisiparosok és kisipari munkások nevében, mint azt a minisztert, aki feltétlen jó szívvel, becsületes önzetlenséggel és jóakarattal kezeli ia munkások és a kisiparosok érdekeit. T. Ház! Meg vagyok róla győződve, hogy a miniszter úr azzal a felkészültséggel, tudással és erős akarattal, amellyel rendelkezik, igenis a munkásság és a kisiparosság érdekei mellett áll. Tudom azt, hogy bár alig egy éve, hogy az iparügyi minisztérium fennáll, de ez alatt az idő alatt is megmutatta már a miniszter úr azt, hogy minden kérdést megoldott, ami megoldható volt. Az iparügyi novellával a kisiparosok érdekeinek védelmében megalkotta mindazt, amit az iparostársadalom évtizedek óta sürgetett és várt. A munkáskérdésben, a béregyeztetésben és a munkaidő szabályozásában is nagy reformmunkát végzett ez a, kormányzat, azonban azt is meg kell állapítani, — ha a költségvetést nézzük — hogy rengeteg munka vár még elintézésre, rengeteg nyitott, fájó seb van még, amelyet gyógyítani kell. Ha azonban ezt végre akarjuk hajtani, akkor igenis meg kell értenünk, hogy a magyar ipari munkásnak és a magyar munkaadónak össze kell fognia; össze kell egyeztetniük az érdekeiket, hogy együttesen, egy akarattal vívhassák meg azt a nehéz gazdasági harcot, amelyben vagyunk. Mert méltóztassék azt is tudomásul venni, hogy a természet rendje, amelynek érdekében védjük az ipart és a munkást, csak akkor fogja meghozni áldásos eredményét, ha nemcsak a termelést fokozzuk, hanem azon túlmenően gondoskodunk a kellő értékesítésről is. Es pedig főkép az exportra gondolok, annál is inkább, mert az olyan jelenségek előtt, mint amelyek a közelmúltban az újpesti asztalosmesterek kedélyét felizgatták és feldúlták, nem lehet szó nélkül elmenni. Az újpesti asztalosmestereknél a következő eset adódott. Anglia mintegy 3000 hálószobabútort rendelt Csonka-Magyarországon és ennek a rendelésnek kapcsán az újpesti asztalosmesterek vállaltak egy nagyobb tételt. Ezen az árun most 400 munkás dolgozik. Szobánkint az asztalosmesterek 280—360 pengőt kaptak. De a munkáknak teljesítése ilyen alacsony bérek mellett — őszintén szólva — nem hajtható végre becsületesen és korrektül. Az újpesti mesterek most a minisztériumhoz fordultak, hogy iá juttatandó állami prémiumból adjanak nekik néhány százalékot, hogy költségeik (megtérüljenek. Hogy az a két cég, amely az exportot lebonyolítja, mennyiért vállalta a bútor szállítását, azt nem tudják az iparosok. (Egy hang jobb felől: Melyik két cég?) Az egyik a Budapesti Asztalosmesterek Export-szövetkezete, a másik pedig a Fenyő és Fia cég. Hogy mennyiért vállalták, azt nem tudom, de kérdem a miniszter úrtól» (méltóztassék ezt a kérdést vizsgálat tárgyává tenni és megállapíttatni, hogy tényleg jogos-e az újpesti asztalosok panasza, hogy történt-e viszszaélés vagy nem? De akár történt, akár nem történt visszaélés, orvosolja az újpesti asztalosok sérelmét. Ez az eset azonban azt is igazolja, hogy igenis indokolt volt ia miniszter úrnak az a gondolata, amellyel életre hívta a Kisiparosok Kiviteli Intézetét. Ez a kiviteli intézet volna KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. VIII. ülése 1936 június A-én, csütörtökön. 461 hivatva arra, hogy mindazoknak a cikkeknek exportját lebonyolítsa, unelyeket a kisiparosok saját erejükből nem tudnak exportálni. A 'minisztérium életrehívta ugyan az intézetet, a valóság azonban az, hogy még nem kezdette meg működését, bár a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnökének személyében az elnök már ki van nevezve. Miként azonban a lapokban olvashatjuk, a szervezésnél zavarok adódtak elő; hogy miért, azt nem tudom. De bizonyos az, (hogy ezt az intézetet azért hívták életre, hogy az exportban a magyar kisiparos társadalom segítőkezet találjon, amely az érdekeit mindenkor száz százalékig megvédi. A külföldi piacokat felkutatja, hogy a magyar iparos-társadalom exportra szánt áruit mindenkor a legmegfelelőbben lehessen elhelyezni. Ennek az intézetnek lenne kötelessége az is, hogy odakint a külföldi piacokon a megfelelő vásárokon, kiállításokon bemutassa a magyar háziiparnak és a kisiparnak a termiekéit, hogy a külföld lássa azt, hogy a magyar kisipar mit tud termelni, és hitet, bizalmat ébresszen a magyar kisipar iránt. Ha azonban ez a kérdés rövidesen nem nyer megoldást, ha úgy történik ennek elintézése, amint azt Éber képviselőtársam — aki ennek az intézetnek elnöke — kilátásba helyezte, hogy a nyáron esetleg megalakul egy bizottság, amely megjárja Lipcsét és Bécset s akkor talán az intézet ősszel megkezdi működését, akkor még sok esetben ki lehetünk téve annak, hogy az exportra igényt támasztó és abban résztvenni kívánó iparosok nem tudják érdekeiket kellőleg biztosítani. T. Ház! Az iparoskérdésekkel kapcsolatosan! csak azt kívánom megemlíteni, hogy örömmel üdvözlöm a miniszter úrnak azt a gesztióját, amellyel a tanoncképzés és a segédképzés színvonalát vándortanfolyamokkal akarja emelni. A szakképesítés emelése elsőrendű kötelessége ennek a kormáníyzatnak. A kormányzat most gondoskodni kíván arról is, — miként a költségvetésből látjuk — hogy a középipart, amelynek megsegítését Müller Antal képviselőtársam is annyira reklamálta, megerősítse; ezért gépeknek és szerszámoknak a kiosztásával akar segíteni a kisiparostársadalmon, hogy így a középipart kiépítse. Ezt akarta az 1907 : III. te, a Kossuth-féle ipari törvény is, amely azonban nem érte el célját, annál az egyszerű oknál fogva, mert abban az időben a kisiparostársadalomnak a szakmabeli, szellemi és értelmi képessége nem volt még olyan színvonalon, amilyenen ma van és nem bírt megküzdeni azzal az osztrák gyáripari versennyel, amely akkor nyomta az iparostársadalmai T. Ház! Ezeken túlmenőleg arra is kérem a miniszter urat, hogy a munkabérek szabályozása kapcsán mielőbb gondoskodjanak a textilszakmában is az egyeztető bizottság létrehívásáról, mert ez, a kérdés sürgetően fontos, hiszen főként a textilszakma az, ahol a bérek kiegyenlítése még nincsen megteremtve. T. Ház! Röviden meg akarom még említeni a világítás kérdésével kapcsolatosan a magyarországi világítási áramdíjakat. Utalok arra, hogy Budapesten a világítási áram díja köztudomás szerint kilowattonként 35 fillér, Budapest környékén és Újpesten azonban 60— 65 fillér. Amiként a statisztikából megállapíthatjuk, nagy számmal vannak még községek, ahol még magasabbak a villanydíjak. Körülbelül 20 község van, amelyben egy pengőn fe63