Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

462 Az országgyűlés képviselőházának 14 lül vannak a díjak s mintegy 230 község van, ahol 91—100 fillér között van a világítási áram díja, 167 községben 81—90 fillér az ár, míg 234 községben 71—80 fillér között van. Az újpesti viszonylatot és a budapestkörnyéki árakat azért említettem, mert Újpesten az áram fejkvótája 281 kilowatt, — beleértve az ipari és közvilágítási fogyasztást is — míg Budapesten 248 kilowatt, tehát Újpesten 33 kilowattal magasabb a fogyasztás; ennek ellenére Újpesten majdnem 70 százalékkal magasabb a villany ára, mint Budapesten. Ebből mindenesetre azt kell látnunk, hogy itt valami hiba van a számítás körül, legalább én laikus fejjel úgy érzem, hogy valami nincs rendben, mert hiszen a székesfővárosi elektromos művek is szénből termelik az áramot, miként Újpesten a Phöbus, amely Budapest környékének és Újpestnek adja az áramot, tehát az előállítási költség körülbelül egyforma lehet mind a két helyen. így tehát akkora eltérés nem lehet, amely igazolhatná ezt a nagy különböztet. Ettől eltekintve, az újpesti Phöbus az áram jórészét nem is maga termeli, hanem közvetlenül szerzi a bánhidai centr áléból, az állam üzemétől, tehát nem is termeli, hanem egyszerűen átveszi az árut és ezt az áramot továbbítja. (Egy hang a jobboldalon: Láncol vele!) Helyesen mondotta a t. képviselőtársam, hogy egyszerűen láncol az árammal. Amikor a Phöbus 60—65 fillért számít Budapest környékén a villanyért, ugyanekkor ő ennek a tizedrészét sem fizeti ki a bánhidai centrálénak, mert 6 filléren aluli áron veszi át az áramot. Ezek az árdifferenciák azt tennék szükségessé, — a mai gazdasági élet is ezt kívánná meg, ezt kívánja a mai életigény is — hogy amikor a világítási energia már nem fényűzési cikk, hanem egyszerű közszükségleti cikké vált, lehetőleg találjuk meg t a módját annak, hogy mielőbb igyekezzünk áttérni annak a gondolatnak a gyakorlati életbe való átültetésére, hogy az állam gondoskodjék minden vonalon az energiatermelésről és annak elosztásáról., Az én érzésem szerint a baj ugyanis az, hogy nem azok az üzemek szolgáltatják az áramot közvetlenül a fogyasztókhoz, amelyek előállítják, hanem a bekapcsolt áramelosztó üzemek és ezek hajtják fel a közfogyasztásban az áramdíjakat. En tehát ezért arra gondolok, hogy az állam — amely ma már nagy energiatelepekkel rendelkezik, mint a bánhidai centrale, a győri ipartelepek, a diósgyőri vasgyári és komlói kőszénbányatelep, amelyek mind áramot állítanak elő — igyekezzék nivelláló hatással lenni az áram egységárára. Meg kell állapítanom azt is, hogy a Phöbus amely a bánhidai eentrálétól veszi az áramot, továbbadja azt az istvántelki főműhelynek is, tehát az éXlam által előállított áramot, a bánhidai centrale áramát az istvántelki állami! műhely veszi át, de közbe van iktatva a Phöbus, mint áramelosztó, mint drágító üzem. Amikor ezt a kérdést felemlítem, teszem azért, hogy kérjem a miniszter urat, ha van rá mód, maximálj cl clZ áramdíjakat, tegye meg ezt úgy, amiként megvan már a vasútnál és a postánál, ahol egységes árak vannak megállapítva. Tegye meg ezt az áramdíjaknál is, hiszen az áram is közszükségleti cikk ma már. Abban a hitben és meggyőződésben, hogy SL miniszter úr igyekezni fog ezeknek a kívánságoknak eleget tenni, bizalommal lévén a miniszter úr iránt, a költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) ülése 1936 június A-én, csütörtökön. Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Eckhardt Tibor! Elnök: Eckhardt Tibor képviselő urat illeti a szó! Eckhardt Tibor: T. Ház! Az előadó úr tegnap feéső este elmondott beszédében, amelyet sajnálatomra személyesen nem hallgathattam meg, csak az újságokból ismerem, foglalkozott behatóan a vámvédelem kérdésével. Előadói beszédében úgy állítatta be a dolgot, mintha Magyarországon rendkívül alacsony ipari vámvédelem állana fenn, számszerűen 14"73%-ot tenne csak ki az ipari vámvédelem mértéke, úgyhogy a szabadkereskedelem magyarországi apostolának, Matlekovics Sándornak megállapítása, szerint, aki 15%,-os vámvédelmet a szabadkereskedelem szempontjából még nem kifogásolható vámnak iminősített, ideálisnak tartja a magyarországi helyzetet, valószínűleg magában még azt is gondolta az előadó úr, hogy egy kis vámemelés ezek után bizonyára nem ártana a, magyar helyzetnek. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy én az ipari vámvédelemnek ilyetén való beállításával szemben a magam részéről ne is egyoldalú agrár álláspontot foglaljak el, hanem kizárólag ridegen a tényeket szögezzem le, tényeket, (melyeket a számok világításába akarok helyezni s arra kérem az igen t. túloldalon ülő képviselőtársaimat, méltóztassanak majd ugyanazzal a gonddal átvizsgálni a legutolsó ilyen tárgyú rendelkezést, a május 17-én 3040. M. E. szám alatt kibocsátott rendeletet a vámtarifa módosításáról; méltóztassanak ezt a rendeletet — megérdemli — alaposan átvizsgálni és azután méltóztassanak majd dönteni, hogy a két álláspont közül a tárgyi igazság melyikhez áll közelebb. En egészen röviden, mert az időm nem engedi meg, ismertetni akarom ezt a rendeletet, hozzáfűzve a magam kommentárjait. T. Ház! Ebben a rendeletben négy iparággal kapcsolatban foglaltatik az autonóm vámtarifával, illetőleg a fennálló tarifális helyzettel szemben bizonyos változás, imég pedig ez a négy iparág a vas- és gépipar, a vegyészeti ipar, a textilipar és ajbőripar. Ebben a négy iparágban történtek május 17-ém bizonyos vámtarifa-módosítások. Ha, csak magát a rendelet szövegét olvassuk el, akkor első pillantásra nem is látszik ez a rendelet olyan különösnek, mert ebben a rendeletben vannak egészen határozottan vámkedvezmények, vámmérséklések is, sőt az autonóm vámtarifában foglalt vámtételeknek teljes (megszüntetése^ is, ha, azonban az egyes ilyen irányú vámmérséklő vagy vámmegszüntető tételeket alaposan szemügyre vesszük, azt fogjuk találni, hogy kivétel nélkül minden esetben a gyáripar által behozott félgyártmányról vagy bizonyos alkatrészekről van szó, amelyek amennyiben vámmérséklés alá helyeztetnek, azt elvileg nem kifogásolom, ímert lehet ez a vámmérséklés ezekben az esetekben (feltétlenül szükséges, helyes és indokolt, a tény azonban az, hogy a mostani vámtarifamódosításban foglalt összes vámmérséklések kizárólag gyáripari kedvezményt jelentenek a belföldön levő gyáripar számára, amelyek alkatrészeknek és félgyártmányoknak olcsóbb beszerzését teszik lehetővé. T. Ház! Nem akarok itt részletekbe menni, de kérem képviselőtársaimat, nézzék át, itt nálam megvannak, ki vannak jegyezve ezek a számok, ez így van; tehát ebben a vámtarifamódosító rendeletben a vámmérséklés kizárólag a gyáripar szigorúan vett érdekében fog-