Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

460 Az országgyűlés képviselőházának 140. ülése 1936 június 4-én, csütörtökön. engedni a nagyiparral megnyomorítani sem a kisipart, sem a mezőgazdaságot, sem pedig a kartelizáit nagyvállalatok által diktált árak miatt nem szabad ezeknek zsákmányul odadobni a fogyasztóközönséget, a fogyasztók nagy tömegét. A gyáripar minden érdemének elismerése nem jelentheti azt, hogy túlzott kedvezményadás legyen az osztályrésze, nem jelentheti azt, hogy adóztatási kedvezményekben részesüljön, a másik oldalról pedig a kisipar, a mezőgazdaság és a fogyasztóik nagy-nagy tömege ne tudjon szabadulni a terhektől és napról-napra súlyosbodó nehézségek és — -hogy úgy mondjam — megnyomorodás mellett legyen kénytelen vonszolni a imaga szomorú imagyar életét. Ha ezt a kérdést közelebbről nézzük, t. Képviselőház, egyedüli indoka a gyáripar túlzott védelmének az, hogy nagy munkáslétszámot foglalkoztat. Igaz, hogy munkásokat jelentős számban foglalkoztat, ez azonban nem teszi indokolttá a gyáriparnak nyújtott óriási kedvezményeket, mert hiteles számadatokból be lehet bizonyítani azt, hogy ha összehasonlítást teszünk, azt találjuk, hogy a kisipar sokkal több munkást foglalkoztat, mint a gyáripar. Például ha a magyar gyáripar és a kézműipar között összehasonlítást teszünk, ha szemléltetővé akarjuk tenni, mennyivel többet jelent a kézműipar, mint a gyáripar az emberi munkaerő lekötése szempontjából, akkor a következő néhány példa megvilágítja a helyzetet. (Halljuk! Halljuk!) Minden zengő, pártoló szónál jobban bizonyítja ez, mivel tartozik a képviselőház és a kormányrendszer a kisiparnak. íme néhány adat. Az egész magyar cement-, tűzálló és hő védőanyag-gyártás munkáslétszáma 1364, annyi, mint a kiskunfélegyházai önálló iparosoknak és alkalmazottaiknak a száma. Az aszfalt- és kátránygyáripar 501 munkást foglalkoztat együttvéve, ugyananynyit, mint amennyi a dunaharaszti önálló iparosok és munkások száma. Az ipari szeszgyártás, amely a kisüstösöket és a mezőgazdasági szeszgyárakat megnyomorította, amely hallatlan nagy kedvezményeket élvez s amelynek a Motalko árának pár év előtti megdrágításánál is ott volt a bűnös keze, mindössze 683 munkást foglalkoztat; ennyi új tanoncot szerződtet egy év alatt az újpesti és soroksári kisipar. Az ecetgyártás mindössze 42 munkást foglalkoztat. (Éber Antal: Mennyit?) Negyvenkét munkást! Ennyi új tanoncot egy év alatt a budapesti mészárosok vesznek fel. A bőrgyártás, amely nagy munkadrágító, 3808 munkást foglalkoztat. A konyak-, likőr-, pálinka- és rumelőállító ipar 461 munkást foglalkoztat mindössze, ugyanennyi a budapesti fehérnemű- és tisztítóipartestület tagjainak a száma. íme, ezek az adatok bizonyítják elemi erő sugárzásával, hogy az elmúlt éveken át a kézműipart kellett volna gyámolítani, ezt a hazafias, vallásos kispolgári rétegei, amely egyik fenntartó oszlopa magának a nemzetnek és hazának. Ehelyett túlnagy adóztatással sújtották. Kölcsönt, kisipari hitelt csak /így tudott felvenni, ha két kezese volt, betáblázással. A nyersanyagdrágaságot nem bírta ki. Asztalosiparunk, bőrfeldolgozó iparunk, amely exportra képes lett volna, meg volt nyomorítva. A kisiparosság ma egy tengődve élő rétege a magyar kisemberek, kisexisztenciák szomorú társaságának, amelynél tőkegyűjtésről szó sem lehet, mert amije volt a megelőző években, azt felélte és nagyon sok kisiparost úgy lehet nevezni, hogy munkanélküli munkaadó. Az idő előrehaladván, felszólalásomat be kell végeznem. Tudom, hogy a gyáripar a technika haladásával és a racionalizálással lehetővé tette a maga számára, hogy ugyanannyi árut termeljen, mint évekkel ezelőtt, a munkásoknak 8'4%-át azonban elbocsátotta. Ezt nem tudja megtenni a kisipar, mert nem rendelkezik a technika és a racionalizálás eszközeivel, termelési lehetőségei végesek, mégis végzi a kötelességét. Nem gyűlölködés és nem animozitás mondatja velem azt, hogy nem szabad a kisipart háttérbe szorítani és nem szabad a gyáripart túlontúl nagy kedvezményekben részesíteni. (Ügy van!

r Ügy van! balfelől.) Elvégre mégis lehetetlenség, hogy amikor száz és ezer kisiparos család vergődik a mindennapi élet nehézségei között, olyanok, akiknek apáik és nagyapáik a céhrendszerben mesterműveket állítottak elő és sokszor hit vallói és mártirjai voltak a nemzethez való ragaszkodásnak, ugyanakkor a kartellzált nagyvállalatok egypár iparmágnás-család kezében vannak, amelyek túlontúl nagy hasznot vágnak zsebre. Ez ellen tiltakozóim'. A reform-miniszter úrnak kötelessége, hogy e téren neosak kezdő lépéseket, hanem hatalmas előhaladást is tegyen. Vasárnap lesz Szegeden a Baross Szövetség nagy vándorgyűlése. Ilovszky János tisztelt barátom vezetése mellett és Papp József, az Ipok. tiszteletbeli elnökének vezetése mellett jóravaló derék, magyar emberek vonulnak le oda, az egész magyar iparosság. Ott, a Dóm-téren megáldják az ipari szerszámokat. Lesz ott nagy vándorgyűlés, József főherceg nek, az iparügyi miniszter úrnak és a kereskedelmi miniszter úrnak a részvételével és száz év után először jön majd az a pillanat, amikor a XVIII—XIX. századbeli ipari szerszámokat meg fogják áldani. Szép Ígéreteket és fogadalmakat fognak tenni a magyar ipar pártolása tekintetében. Nagyon helyes és szép dolog; az igaz magyar munkán kell, hogy rajta legyen a magyarok Istenének áldása, azonban ne feledkezzenek el arról, hogy nagyon sok ipari szerszám Szegeden, a környéken és az egész országban ta lomtárba került, nincs amit megáldjanak, mert az iparosok visszaadták az iparjogot, becsukták az ipari műhelyeket. T. Utaz! Mi

1 következik tehát az ott megteendő nagy fogadalomtevésből? Az, hogy a tisztelt kormány, ,a tisztelt reiformminiszter úr — mert annak tartom Bornemisza Grézát — bízza a nagytőkéseket a saját sorsukra. Cáfolja meg azt, hogy a régi rendszereknek a kartelekkel való vadházasságát ma is folytatja a kormány. iSzüntesse magi ezt a vadházasságot. (Derültség.) Állítom, hogy a nyilvánosság előtt megszüntették, mert ereszben letagadhatatlan jelekkel találkozunk is, de akkor viszont titokban se csináljon a kormány a kartelek szülőanyjával, a Gyosz.-szal tiltott pásztorórákat, (Derültség.) amelynek anyagi hasznát esetleg a pártkassza látia, hanem teljes akarattal, szívvel-lélekkel álljon a kisemberek, a kisipar és a háziipar mellé. Nem fogadom el a költségvetést. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik Boezonádi Imre. Boczonádi Szabó Imre: Igen t. Ház! Előttünk fekszik az iparügyi minisztérium költségvetése, annak a niinisztérumnak költségvetése,,