Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

460 Az országgyűlés képviselőházának 140. ülése 1936 június 4-én, csütörtökön. engedni a nagyiparral megnyomorítani sem a kisipart, sem a mezőgazdaságot, sem pedig a kartelizáit nagyvállalatok által diktált árak miatt nem szabad ezeknek zsákmányul oda­dobni a fogyasztóközönséget, a fogyasztók nagy tömegét. A gyáripar minden érdemének el­ismerése nem jelentheti azt, hogy túlzott ked­vezményadás legyen az osztályrésze, nem je­lentheti azt, hogy adóztatási kedvezményekben részesüljön, a másik oldalról pedig a kisipar, a mezőgazdaság és a fogyasztóik nagy-nagy tömege ne tudjon szabadulni a terhektől és napról-napra súlyosbodó nehézségek és — -hogy úgy mondjam — megnyomorodás mellett legyen kénytelen vonszolni a imaga szomorú imagyar életét. Ha ezt a kérdést közelebbről nézzük, t. Képviselőház, egyedüli indoka a gyáripar túl­zott védelmének az, hogy nagy munkáslétszá­mot foglalkoztat. Igaz, hogy munkásokat je­lentős számban foglalkoztat, ez azonban nem teszi indokolttá a gyáriparnak nyújtott óriási kedvezményeket, mert hiteles számadatokból be lehet bizonyítani azt, hogy ha összehason­lítást teszünk, azt találjuk, hogy a kisipar sokkal több munkást foglalkoztat, mint a gyáripar. Például ha a magyar gyáripar és a kézműipar között összehasonlítást teszünk, ha szemléltetővé akarjuk tenni, mennyivel töb­bet jelent a kézműipar, mint a gyáripar az emberi munkaerő lekötése szempontjából, ak­kor a következő néhány példa megvilágítja a helyzetet. (Halljuk! Halljuk!) Minden zengő, pártoló szónál jobban bizonyítja ez, mivel tar­tozik a képviselőház és a kormányrendszer a kisiparnak. íme néhány adat. Az egész magyar ce­ment-, tűzálló és hő védőanyag-gyártás mun­káslétszáma 1364, annyi, mint a kiskunfélegy­házai önálló iparosoknak és alkalmazottaiknak a száma. Az aszfalt- és kátránygyáripar 501 munkást foglalkoztat együttvéve, ugyanany­nyit, mint amennyi a dunaharaszti önálló ipa­rosok és munkások száma. Az ipari szeszgyár­tás, amely a kisüstösöket és a mezőgazdasági szeszgyárakat megnyomorította, amely hallat­lan nagy kedvezményeket élvez s amelynek a Motalko árának pár év előtti megdrágításánál is ott volt a bűnös keze, mindössze 683 mun­kást foglalkoztat; ennyi új tanoncot szerződ­tet egy év alatt az újpesti és soroksári kis­ipar. Az ecetgyártás mindössze 42 munkást foglalkoztat. (Éber Antal: Mennyit?) Negy­venkét munkást! Ennyi új tanoncot egy év alatt a budapesti mészárosok vesznek fel. A bőrgyártás, amely nagy munkadrágító, 3808 munkást foglalkoztat. A konyak-, likőr-, pálinka- és rumelőállító ipar 461 munkást fog­lalkoztat mindössze, ugyanennyi a budapesti fehérnemű- és tisztítóipartestület tagjainak a száma. íme, ezek az adatok bizonyítják elemi erő sugárzásával, hogy az elmúlt éveken át a kézműipart kellett volna gyámolítani, ezt a hazafias, vallásos kispolgári rétegei, amely egyik fenntartó oszlopa magának a nemzet­nek és hazának. Ehelyett túlnagy adóztatással sújtották. Kölcsönt, kisipari hitelt csak /így tudott felvenni, ha két kezese volt, betáblázás­sal. A nyersanyagdrágaságot nem bírta ki. Asztalosiparunk, bőrfeldolgozó iparunk, amely exportra képes lett volna, meg volt nyomo­rítva. A kisiparosság ma egy tengődve élő ré­tege a magyar kisemberek, kisexisztenciák szomorú társaságának, amelynél tőkegyűjtés­ről szó sem lehet, mert amije volt a megelőző években, azt felélte és nagyon sok kisiparost úgy lehet nevezni, hogy munkanélküli munka­adó. Az idő előrehaladván, felszólalásomat be kell végeznem. Tudom, hogy a gyáripar a tech­nika haladásával és a racionalizálással lehe­tővé tette a maga számára, hogy ugyanannyi árut termeljen, mint évekkel ezelőtt, a mun­kásoknak 8'4%-át azonban elbocsátotta. Ezt nem tudja megtenni a kisipar, mert nem ren­delkezik a technika és a racionalizálás eszkö­zeivel, termelési lehetőségei végesek, mégis végzi a kötelességét. Nem gyűlölködés és nem animozitás mon­datja velem azt, hogy nem szabad a kisipart háttérbe szorítani és nem szabad a gyáripart túlontúl nagy kedvezményekben részesíteni. (Ügy van! r Ügy van! balfelől.) Elvégre mégis lehetetlenség, hogy amikor száz és ezer kis­iparos család vergődik a mindennapi élet ne­hézségei között, olyanok, akiknek apáik és nagyapáik a céhrendszerben mesterműveket ál­lítottak elő és sokszor hit vallói és mártirjai voltak a nemzethez való ragaszkodásnak, ugyanakkor a kartellzált nagyvállalatok egy­pár iparmágnás-család kezében vannak, ame­lyek túlontúl nagy hasznot vágnak zsebre. Ez ellen tiltakozóim'. A reform-miniszter úrnak kötelessége, hogy e téren neosak kezdő lépéseket, hanem hatalmas előhaladást is te­gyen. Vasárnap lesz Szegeden a Baross Szö­vetség nagy vándorgyűlése. Ilovszky János tisztelt barátom vezetése mellett és Papp Jó­zsef, az Ipok. tiszteletbeli elnökének vezetése mellett jóravaló derék, magyar emberek vonul­nak le oda, az egész magyar iparosság. Ott, a Dóm-téren megáldják az ipari szerszámokat. Lesz ott nagy vándorgyűlés, József főherceg nek, az iparügyi miniszter úrnak és a keres­kedelmi miniszter úrnak a részvételével és száz év után először jön majd az a pillanat, amikor a XVIII—XIX. századbeli ipari szer­számokat meg fogják áldani. Szép Ígéreteket és fogadalmakat fognak tenni a magyar ipar pártolása tekintetében. Nagyon helyes és szép dolog; az igaz magyar munkán kell, hogy rajta legyen a magyarok Istenének áldása, azonban ne feledkezzenek el arról, hogy nagyon sok ipari szerszám Szegeden, a környéken és az egész országban ta lomtárba került, nincs amit megáldjanak, mert az iparosok visszaadták az iparjogot, becsukták az ipari műhelyeket. T. Utaz! Mi 1 következik tehát az ott meg­teendő nagy fogadalomtevésből? Az, hogy a tisztelt kormány, ,a tisztelt reiformminiszter úr — mert annak tartom Bornemisza Grézát — bízza a nagytőkéseket a saját sorsukra. Cáfolja meg azt, hogy a régi rendszereknek a kartelek­kel való vadházasságát ma is folytatja a kor­mány. iSzüntesse magi ezt a vadházasságot. (De­rültség.) Állítom, hogy a nyilvánosság előtt megszüntették, mert ereszben letagadhatatlan jelekkel találkozunk is, de akkor viszont titok­ban se csináljon a kormány a kartelek szülő­anyjával, a Gyosz.-szal tiltott pásztorórákat, (Derültség.) amelynek anyagi hasznát esetleg a pártkassza látia, hanem teljes akarattal, szív­vel-lélekkel álljon a kisemberek, a kisipar és a háziipar mellé. Nem fogadom el a költségvetést. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik Boezonádi Imre. Boczonádi Szabó Imre: Igen t. Ház! Előt­tünk fekszik az iparügyi minisztérium költség­vetése, annak a niinisztérumnak költségvetése,,

Next

/
Thumbnails
Contents