Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

452 Az országgyűlés képviselőházának 1. jobb fogyasztó rétege a magyar mezőgazdasági termeivényeknek. Ezek már szinte közhelyszámba menő igazságok és nálunk, úgylátszik, mégis folytonfolyvást hangoztatni kell ezeket. Miért? Azért, mert ezek — sajnos — még ma is csak közhelyek és nem kormányzati irányelvek. Még sokkal mélyebb a kapcsolat a magyar kisiparosság és a magyar falu népe között. (Br. Berg Miksa: Ez biztos!) A magyar kisiparosság lerongyolódott, a magyar falu népe szintén lerongyolódott. A magyar kisiparosság nem tud talpraállani addig, amíg: a magyar falu népe nem állott talpra. Hiába beszélünk itt 0ti.-sérelmekről, kisipari kölcsönökrei, vagy az, ipartestületi székházak^ építése körül felburjánzott különböző nehézségekről, e«ek mind el fognak tűnni mintegy varázsütésre abban a pillanatban, amikor a föld ismét visszaszerzi a maga prosperitását és így a kisiparostársadalom is visszaszerzi a. maga exisztenciáját. De én nem is ezekről a kérdésekről óhajtottam most beszélni. Méltóztassék megengedni, hogy egy szívemhez közelálló ügyről, a magyar háziiparról szóljak néhány szót és erre hívjam fel a mélyen t. kormány és az igen t. Ház nagybecsű figyelmét. Az igen t. előadó úr egy szóval sem említette ezt az iparágat, amely pedig megérdemli, hogy őszinte érdeklődéssel forduljunk feléje, mert ma, amikor a magyar falu népe olyan szörnyen súlyos helyzetben van, először is mindent el kell követnünk, hogy ezeket az embereket mellékfoglalkozás révén még valami kis kenyérhez juttassuk hozzá, másodszor pedig arra kell törekednünk, hogy a ma olyan megfizethetetlenül drága iparcikkeket ezek az emberek maguk állítsák elő háziipari úton. Ez az a kettős cél, amelyért a háziiparnak nagy figyelemben kell részesülnie. Én nagyon jól tudom, hogy a mélyen t* miniszter úr figyelemben részesítette a magyar háziipart, jó szívvel is van iránta, hiszen a napokban kint volt éppen a Rábaközben és ott, a f helyszínén tanulmányozta a háziipar kérdését, ezzel kapcsolatban azonban, bármenynyire helyeslem is a miniszter úrnak ezt a látogatását, méltóztassanak megengedni, hogy egy kéréssel fordulhassak hozzá. Ne méltóztassék sem a háziiparban, sem más téren pártpolitikai demarkációkat vonni. (Felkiáltások jobbfelől: Szó sincs róla!) A Rábaközben nemcsak a csornai kerületben van gyönyörű szép háziipar, hanem van ott szép háziipar — nem az én magam kerületéről beszélek — más kerületben is. Azután a nyugati sváb és horvát községekben is van szép háziipar. Azt hiszem, nem jó szolgálatot tettek akkor, amikor a miniszter úr figyelmét éppen csak egy kormánypárti kerületben élő és működő háziiparra hívták fel. Nagyon jól tudom, iigien t. miniszter úr, hogy kellő objektivitással méltóztatik ezt a kérdést kezelni, de méltóztassék nekem elhinni, hogy az ilyen kirándulások a nagy gondolatnak nem válnak hasznára. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter közbeszól.) Nagyon jól tudom, hogy a miniszter úr ott volt, ha azonban meg méltóztatott volna kérdezni a miniszter úrnak, mielőtt ki méltóztatott menni a csornai kerületbe, a háziipari ügyosztályt arra vonatkozólag, hogy hol van még megfelelő háziipar, akkor az autó nem állt volna meg csak Csornán, hanem ment volna íO. ülése 1936 június k-én, csütörtökön. tovább nyugatra, és a miniszter úr ott is sok érdekes dolgot látott volna. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Vissza kellett már jönnöm!) Erre vonatkozólag ezt voltam bátor megemlíteni. A gesztusok tehát megvannak. Ha most azt nézzük, hogy mit mondanak a rideg számok, akkor a következő tényekkel állunk szemben. A költségvetésben a háziipar egész személyi és dologi kiadási tétele a tavalyi 44.000 pengővel szemben mindössze 36.000 pengőt tesz ki. Az igaz, hogy ez a központi igazgatás. Viszont éppen e tárca költségvetésében láthatjuk, hogy sokkal kevésbbé fontos célok jobban vannak dotálva. így például az állami kislakások kezelési költségeire 139.000 pengő van felvéve. Ez valószínűleg kezelési költség. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Az is!) Már pedig a háziipar sokkal fontosabb, mint az állami kislakások, bármennyire fontos feladatot alkotnak az utóbbiak is. Az indokolás pedig nagyon szép szavakkal ismét a számokkal szemben ezt mondja (olvassa): »Minthogy az általános gazdasági helyzet következtében földmíves lakosságunk yásárlóképessége lecsökkent, ezért lehetővé kívánom tenni, hogy egyrészt háziipari úton gazdaságosan kielégíthető szükségleteiknek fedezéséről maguk gondoskodhassanak, másrészt némi mellékkeresetre tehessenek szert.« E célból a költségvetésbe az átmeneti kiadások címén be van ugyan állítva 800.000 pengő, azonban nemcsak erre a célra, hanem más kisipari célokra is, és még csak az indokolásban sincs felemlítve, hogy mennyit szán a miniszter úr ebből a 800.000 pengőből háziipari célokra. Márpedig mivel itt csupa kisemberről, csupa egyszerű falusi emberről van szó, nekem az a meggyőződésem, hogy állami beavatkozás, szervezés nélkül pláne az értékesítés terén semmire se tudunk menni. Próbáltam erre vonatkozólag egy kis statisztikát is összeállítani. Érdekes, hogy milyen mostoha elbánásban részesül ez az iparág még a statisztikában is. Ebben a nagyon ügyes, okos kis zsebkönyvben, a Magyar Statisztikai Zsebkönyvben egyetlenegy számadat sincsen a magyar háziiparról. (Bornemisza Géza iparUgyi miniszter: Majd lesz!) Köszönettel tudomásul veszem, hogy lesz, mert eddig egy adat sincs benne erre vonatkozólag. Kénytelen vagyok tehát egy 1930-ból származó könyv — és pedig Csák Viktornak »A háziipari termelés« című könyvének — adataira támaszkodni. Ht van néhány adat 1927/28/294)01. Ne méltóztassank ezt úgy venni ,^ hogy unalmas felsorolás, mert ez roppant érdekes, mivel konkrét dolgokat sorol fel. 1926-ban, amikor az iparkamarák hivatalból összeállították a háziipari termelés adatait, megállapították, hogy 1019 községben 82.822 munkás foglalkozik háziiparral. A legtöbb — 40.000 munkás "— 539 községben szövés-fonássial, 19.200 ember pedig 257 községben kosárfonással és nemes fűzfateraneléssel, 14.470 munkás 26 községben hímzéssel, varrással, necceléssel és horgolással foglalkozik. Természetes, hogy azóta ezek a számok visszaestek. Ujabb statisztikai adatok nem állnak rendelkezésünkre és köszönettel vesszük tudomásul, hogy ez az anyag legközelebb már feldolgozás alá kerül. Lássuk most már azt, hogy mit produkált különösen export terén ez a magára hagyatott háziipar. Az, említett három esztendő folyamán külföldre ment 1927-ben 4,200.000, 1928-ban 6,000.000, 1929-iben pedig 7,000.000 pengő értékű