Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

Az országgyűlés képviselőházának 140 háziipari termék. A legnagyobb értékben, kö­rülbelül 2 millió pengő értekben a háziipari termeléshez szükséges anyagok mentek ki. Ez jellemző a mi háziipari szervezetlenségünkre. Igen érdekes, hogy 1929-ben a legnagyobb ér­tékben — közel 3 millió pengőért — háziipari­lag készített női és leány felsőkabátokat és felsőruhákat vittünk ki; ebből 1927-ben 1,900.000, 1928-han pedig 2,400.000 pengő értékűt exportáltunk. Érdekes, hogy egy nemzetközi vásár alkalmával egyedül Norvégiába f 78.000 pengő értékű ilyen háziiparilag készített leánykaruhát exportáltunk. Itt említem meg, hogy a nemzetközi vásá­ron a magyar falu keretén belül igen szépen meg volt szervezve a magyar háziipar. Ezt tovább is kell fejleszteni. Bátor vagyok azon­ban megemlíteni, hogy ez alkalommal némi csalódás érte éppen a háziiparral foglalkozó­kat, mert a két négyzetméternél nagyobb he­lyek árát felemelték, amivel éppen a kisembe­reket sújtották és elvették a kedvüket attól, hogy máskor is eljöjjenek. Pedig most annyi volt a kiállító, hogy azt hiszem, nem fizetett rá a nemzetközi vásár sem erre a mostani vá­sárra. Figyelemre érdemes a seprőáruk kivitelé­nek statisztikája: 1927-ben 328.000 pengő, 1928-ban 323.000 pengő értékű volt a seprőáruk kivitele, 1929-ben pedig felugrott 565.000 pen­gőre. A hímzések kivitele 1927-ben 170.000 pengő, 1928-ban már 412.000 pengő, 1929-ben pedig 600.000 pengő értéket tett ki. A behozatal ugyanilyen mértékben csökkent: 1927^ben 1,462.000 pengő, 1928-ban 1,138.000 pengő, 1929-ben pedig már csak 846.000 pengő értékű volt a be­hozatal hímzésekből. Még mindig milyen óriási terület áll itt a háziipar rendelkezésére! A csipke statisztikája is igen érdekes. Amióta Belgiumban és Franciaországban ez az iparág hanyatlóban van, azóta erősen fellen­dült nálunk a csipke-háziipar. 1928-ban kivit­tünk 47.000 pengő értékűt és behoztunk 1,830.000 pengő értékűt; 1929-ben a kivitel 39.500 pengő és a behozatal még mindig 1,447.000 pengő ér­téket tett ki. Igen érdekes a helyzet a csipke­szerű függönyszöveteknél: 1927-ben 15.000 pen­gőért, 1928-ban már 80.000 pengőért, 1929-ben pedig 156.000 pengőért vittünk ki ilyen házi­iparilag készített függönyárut. Behozatalunk minden évben 300.000 pengő körül mozgott. Ebből a néhány adatból is méltóztatik látni, igen t. Ház, hogy .nálunk a há-ziipar anyagi előfeltételei az iparosok részéről igenis megvannak, csak szervezeti előfeltételei hiányoznak. Ma négy minisztérium kezeli a háziipart. (Bornemisza Géza iparügyi miniszí­ter: Hány?) Négy. Először is az iparügyi mi­nisztérium; azután tessék megnézni a föld­mívelésügyi tárcát, ott is szerepel a házi­ipar; tessék megnézni a kultusztárcát, ez mint művészeti hatóság avatkozik bele a háziiparba; (Drozdy Győz«: Iskolai oktatás!) és még az igazságügyminisztérium is illeté­kes a háziiparban a rabok útján, a rabok háziipari foglalkoztatása révén. r Tehát négy minisztérium dirigál ebben a kérdésben. Szükség volna arra, hogy törvényes úton rendeztessék ez a kérdés. Háziipari törvényre van szükség. Amerikában már a 80-as évek­ben törvényileg rendezték ezt a kérdést na­gyon jó eredménnyel; Angliában 1896-han rendezték, a háború után pedig Ausztria és Csehszlovákia szintén törvénnyel rendezte a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII. ülése 1936 június 4-én y csütörtökön. 453 háziipar kérdését. Igen érdekes, hogy Cseh­szlovákiában nemcsak törvényileg rendezték és nemcsak államilag, erkölcsileg támogat­ják, hanem még a kereskedelmi és iparkama­ráknak, az iparfelügyelősegeknek, a városi múzeum oknak, az iparművészeti társulatok­nak bevonásával államilag támogatott de­centralizált szövetkezeteket is létesítettek. Ná­lunk pedig mi iá helyzet? Nálunk az Ipar­művéisizeti Társulat nagyon jó szándékkal, be­csületes törekvéssel csinálja ezt, egy centrális szerv azonban ezt a kérdést megoldani nem tudja. Ahány vidék, annyi szokás és annyi­féleképpen kell a dolgot megfogni. A külke­rekedelmi hivatalban is van egy ilyen szerv. van egy háziipari osztály. Azt hiszem, az igen t. Ház eddig erről sokat nem hallott és még kevésbbé tudnak erről maguk az érde­kel tek. Nekem ezzel kapcsolatban volna egy sze­rény ötletem. Azt mondják, hogy az ellenzék csak kritizál és terméketlen ötletekben. Ez az ötlet ma jutott eszembe. Reggel fogom az újságot és azt olvasom, hogy minisztertaná­csi határozat szerint nőket nem vesznek fel többé a közhivatalokba. (Felkiáltások a jobb­oldalon: Megcáfolták! ) Megsimogattam a homlokomat és azt gondoltam, hogy, íme, nagyszerű ez a szociális gondoskodás, hogy: nők vissza a családba! Gyönyörű gondolat, príma! Csakhogy ez megint egy negatív csa­ládvédelem. Mert mit mond 1 ? Azt, hogy nők nem mehetnek közihivatalokba. (Bornemisza Géiza ipatrügyi miniszter: Nem is igaz!) Príma, nagyszerű, de azért az öletemet még sem vonom vissza. (Br. Vay Miklós közbeszól) Ha közbe tetszik szólni, méltóztassék hangosan közbeszólni. En a közbeszólásokat mindig szok­tam annyira figyelembevenni, hogy lehetőleg válaszoljak. Méltóztatott ugyanis az én észre­vételeimre megjegyzést tenni. Az ötlet a követ­kező volna. Tényleg igaz és helyes, hogy a nő lehetőleg ne vegye el a férfi munkahelyét, a nő elsősorban legyen háziasszony, legyen anya, ez az ő természetes hivatása, azonban amikor az a helyzet, hogy Budapesten 80.000-rel több nő van, mint férfi és amikor ennek a 80.000 nő­nek körülbelül 30—40%-a intelligens pályán mo­zog, akkor ezt ilyen egyszerűen elintézni, hogy vissza a családhoz, vissza a főzőkanálhoz, visz­sza a gyermekszobába, nem lehet. A helyzet ugyanaz, mint az állástalan dip­lomásokkal kapcsolatban. A miniszter úr éppen itt van, aki a kormányban az ifjúsági gondolat veaérharcosa, tessék tehát megengedni annak felemlítését, hogy az állástalan diplomások közt sok nő is van. Hiszen jó az a 80 pengős állás, köszönöm, — hiszen tagja vagyok a bi­zottságnak — az is valami, de ezen a téren egyéb tennivalónk is van. (Zaj.) Fábián képviselőtársam nagyon erősen tá­madta a szövetkezeteket. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter közbeszól.) A miniszter úr olyan türelmetlen, hogy nem tudja meghall­gatni a nagyszerű ötletet. (Derültség,) Meg kell magyaráznom pedig a gyengébbek ked­véért. T. képviselőtársam az előbb elmondotta az ő álláspontját, tiszteletreméltó álláspont, de nem osztozom benne. Az értékesítés terén tény­leg nagy szükség van falun a szövetkezetekre. Nem mondom, hogy a fogyasztási szövetkeze­tek teljes mértékben teljesítik hivatásukat, de nem a fogyasztási szövetkezet a szövetkezeti gondolat alapelve. Meg kellene szervezni a magyar ifjúságot, a magyar intelligens fiatal­62

Next

/
Thumbnails
Contents