Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

Az országgyűlés képviselőházának IhO. ülése 1036 június 4-én, csütörtökön. 451 teljesüljön iaiz a kívánsága, hogy az Oti.pénzek odafordíttassanak, ahonnan azok kiizzadtattak, r vagyis, hogy 40 ipart foglalkoztatva, új házakat építsenek annak a pénznek legnagyobb részéből, amely visszajön és ez végre vitessék is keresztül. Továbbá arra is kérném, hasson oda, hogy az Oti. lehetőséget nyújtson a munkavállalóknak arra, hogy kis házikókat építhessenek. Ez nagyon jó invesztíció, mert ezáltal a munkavállalót kivesszük a nincsitelenségből, lesz mit féltenie, (Egy hang a jobboldalon: Es lesz építés!) mert van akkor egy kis házikója, amelyet nagyon is meg fog védeni. r A racionalizáláshoz nem akarok hozzászólni, esak azt bátorkodom mondani, hogy az a racionalizálás és szabványosítás, amelyet az előadó úr említett, távol áll a technikai racionalizálástól. Itt szó van az ipari racionalizálásról, arról, hogy ha kiírnak egy pályázatot különböző anyagokra, ne minden egyes alakulat magának külön-külön, az ő ízlése, szerint rendelje ezt meg, hanem racionalizálva, szabványosítva, elő legyen írva, hogy például egy kabátnak a szövete ilyen és ilyen kiállítású legyen, akár a Máv. rendelje azt, akár ia honvédelmi minisztérium. (Friedrich István: Csakhogy jobb szöveteket is kell csinálni. Rosszak a szövetek, Szurday képviselő úr! Kosszak, kopnak, meg kell mondani! — Bonkay Ferenc: Ne diszkreditáljuk a magyar szöveteket! — Friedrich István: Gyűrődnek, kopnak! Tessék jobb szöveteket csinálni! — Zaj. — Elnök csenget) Ha rosiszak a posztók, akkor még fontosabb az, hogy szabványosítsunk, előírjuk, hogyan kell azokat átvenni, hogy visszadobják azokat a posztókat, amelyek rosszak. (Pintér József: A magyar szövet jó szövet! — Friedrich István: Azt akarjuk, hogy jó legyen! Nem fogjuk a rosszat dicsérni! Jobb szöveteket követelünk! — Zaj.) > Engedje meg nekem a t. képviselőtársam, hogy még a legiparibb államokban is az úgynevezett upper ten thousand mindig Angliából fog egy pár

r métert magának hozatni, mert minden országban — nemcsak Franciaországban vagy Angliában, hanem másutt is — mindig lesznek olyanok, akik angol posztóban járnak. (Ügy van! a jobboldalon.) Ebből még nem^ lehet arra következtetni, hogy egy olyan országban, 'amelyben tömeggyártás van, ez a gyártás nem üti meg a mértéket. De ha nem ütné meg, akkor olyan átvételi szerveket kell alkotni, amelyek az ilyen gyártmányokat viszszautasítják. Mivel látom azt, hogy az ipari minisztérium mennyire bevált, és milyen kiváló tevékenységet fejtett lú, ezért a költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Rakovszky Tibor! Elnök: Rakovszky Tibor képviselő urat illeti a szó. Rakovszky Tibor: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni^ hogy a, parlamenti szokástól eltérően ne szálljak vitába az előttem szólott igen t. képviselőtársammal, (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Szálljon! Szálljon!) mégpedig két okból. Az első ok az, hogy másról óhajtanék ez alkalommal szólni, a második ok pedig az, hogy^ a vitát átengedem báró Vay Miklós ;igen t. képviselőtársamnak és a kormánypárt- agrárius képviselőinek, (Zaj a jobbodalon.) intézzék el ezt a kérdést képviselőtádsaim egymás között. (Friedrich, István: Azért Szurdaynak is nehéz arról az oldalról beszélni!) T. Ház! Nekem elsősorban a kormány hivatalos álláspontjával kell vitába szállnom. Ha ez a kormány hivatalos álláspontja, ám ezzel is vitába szállok, de úgy látom, hogy itt elsősoriban az igen t. előadó úr álláspontjával kell vitába szállnom. Feszült érdeklődéssel ^hallgattam tegnap a t. előadó úrnak a kísértettek órájában elmondott expozéját és meg ikell állapítanom, hogy az. előadó úr nagy felkészültséggel adta elő témáját, de engedjen meg nekem, egy szubjektív megjegyzést a t. előa,dó úr és ez az, hogy az előadó úr igen jóeszü ember, azonban a jó eszét szerény véleményem szerint hibás ügy szolgálatába állítja. Hasonlított egy kitűnő mozdonyhoz, amely azonban a vonatot nem oda vitte, ahová a.z utasok akarták. (Friedrich István: Ezt ne említsük! — Derültség.) A kormánypárt többsége is ezen a véleményen van. Ellenzéki oldalról tegnap csak egy képviselőtársunk helyeselt az igen t. előadó úrnak, — nomina isunt odiosa — de az a vaskartel egy prominens embere volt. A túloldalról is néma csend fogadta az előadó úr beszédét, csak egy-két igenlő helyeslés vette tudomásul ezt a beszédet. Az igen t. miniszter úr is mély csendbe burkolózott, remélem azonban, hogy a miniszter úr expozéjában ma más húrokat is meg fog

> pendíteni, mert ha ezt nem teszi, akkor előre is kijelenthetem, hogy az egész ipari kormányzattal szemben már ezért is bizalmatlansággal viseltetem, i S mi az oka, annak, hogy nem voltam megelégedve az előadó úr beszédével? Reformkormány van ma uralmon, amely állandóan a kisemberek megsegítéséről, talpraállításáról beszél, s íme, itt van az iparügyi tárca, amelyben az egész magyar nagyipar és kisipar, ; a magyar munkásság, a magyar kisiparosság milliós tömegeinek a létérdekeiről van szó. Bs mit hallottunk: az egész előadói beszéd gerince és annak 90%-a a nagyiparnak szólt. (Knob Sándor előadó: Nem áll!) Kérem, itt vannak a tanúim! (Br. Berg Miksa: Olvassuk fel!) Mi pedig azt vártuk volna, hogy az előadó úr beszédének háromnegyedrésze a magyar munkásságról, a magyar kisiparosságról és az előadó úr által teljesen elhallgatott háziiparról szóljon. (Br. Berg Miksa: Majd a miniszter úr mondja el! — Felkiáltások balfelöl: Reméljük!) Igen, reméljük, hogy a mélyen t. miniszter úr majd pótolni fogja ezeket a hiányokat. Az ipari munkásság és a kisiparosság életbevágó problémáiról megemlékeztek már az előttem szólottak ós az utánam szólók talán majd még bővebben fognak erről megemlékezni, méltóztassanak tehát megengedni, hogy én csak egynéhány megállapításra szorítkozzam. A magyar falu népe mindenkor őszinte sorsközösséget érzett a magyar munkássággal. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) és az az én meggyőződésem, hogy viszont is áll ez a tétel, a magyar munkásságnak és a magyar falu népének sorsközössége egy és ugyanaz. Mint agrárius képviselő, iabból a meggyőződésből vagy közgazdasági axiómából indulok ki, hogy: hat der Bauer Geld, hat es die ganze Welt, ha a gazdának pénze van, akkor mindenkinek van pénze. Ha van fogyasztóképesség, van ipari termeivényeket fogyasztani képes társadalom, akkor a munkásságnak is van keresete és megélhetése és viceversa, ha a munkásságnak megvan a maga tisztességes bére^ ez a réteg a leg-