Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

448 Az országgyűlés képviselőházának 14-0. ülése 1936 június k-én, csütörtökön. szövetkezet. Mert mit csináljon az a 29 péeeli suszter és Szabó, akiket most megfojt Pécelen a szövetkezet? Elm ennek munkásnak, elmennek a gyárba és megszűnnek kispolgárok lenni. (Pintér József: Elég haj!) Ha képviselőtársam azt mondja, hogy elég ©aj, amint én is mondom, hogy elég baj, akkor ennek egy segítsége van, az, hogy kérjük meg a t. kormányt. (Pintér József: És támogassuk teljes ^erővel!) Ne támogassuk a konkurrenciát. (Pintér József: De a kormányt!) Kérjük meg a t. kormányt, hogy ne adjon pénzt a szövetkezeteknek arra, hogy megöljék a imagyar kisipart 'és kereskedelmet. (Müller Antal: Az a kérdés, hogy milyen az ia szövetkezet?) Rögtön megmondom: a Hangya Fogyasztási Szövetkezet. Az állította fel Pécelen ezt a fiókot, amely ellen most , járnak Pontiustól Pilátusig a szabók és a suszterek könyörögni, hogy legyenek szívesek, ne engedjék őket megölni. De nincsen segítség, nincsen pedig azért, mert Magyarországon helytelen politikai gondolatból kiindulva azt hiszik, hogy nem az egyes 'kisembert kell támogatni, hanem ezeket a szövetkezeteket. Emlékezzünk csak vissza, t. képviselőtársam, arra, hogy az utóbbi esztendőkben már ez alatt a kormány alatt, amikor nem volt pénz az Alföld fásítására, nem volt pénz a legelemibb kisiparos-támogatásra, mégis volt elég pénz arra, hogy ezek a szövetkezetek 11 millió pengőt kapjanak. Ezzel a 11 millió pengővel nemcsak önmagukat szanálták, hanem egyszersmind tovább folytatják azt a hadjáratot, amelyben végül a magyar kispolgári társadalom egy jelentékeny részének elkeli pusztulnia. T. képviselőtársam hivatkozott arra a "memorandumra, amelyet úgy t. képviselőtársam, mint én, mint a miniszter űr és mint mindenegyes tagja ennek a Háznak megkapott. Hogy a kisiparosok a maguk helyzetével olyan nagyon meg volnának elégedve? Méltóztatnak tudni, hogy milyen az egyes kisiparosok helyzete? Olyan, hogy Magyarországon a kisiparostársadalom körében, sajnos, olyan példátlan elégedetlenség van, amely példátlan elégedetlenséget csak éppen a hivatalos szervek és a hivatalos gyűléseken elhangzó szép szavak tudják valami úton-módon tompítani. De ez a szépen, elegánsan, finoman, igazán a technika összes vívmányait igénybevetten megszövegezett memorandum, amelyet mi is megkaptunk, igazán mindent mutat, csak azt nem, amit t. képviselőtársam mond, hogy a magyar kisipar a maga sorsával meg volna elégedve. Nincs megelégedve; elégedetlen! Ennek a memorandumnak mindenegyes szava és a magyar kisipari szervezetekkel folytatott 'mindenegyes 'beszélgetés, arra mutat, hogy az jövendő sorsa felé és jelenlegi helyzetére halálos kétségbeeséssel néz. Es nem segítenek rajta. Hallottam az előbb, hogy amikor t. képviselőtársam arról beszélt, hogy miért nem adnak hitelt a magyar kisiparosnak, akkor a t. miniszter úr halkan, de mégis idáig hallhatóan közbeszólt és azt mondotta, hogy még azt a pénzt sem veszi igénybe a kisiparosság, amely erre a célra rendelkezésre áll. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem jól tetszett érteni!) Akkor bocsánatot kérek

% Örülök, hogy a miniszter úr jól van informálva, mert méltóztassék elhinni, miniszter úr, nincs annyi pénz Magyarországon, amennyit a kisiparosok igénybe ne vennének. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Csak az a baj, sajnos, hogy a pénzt ma nehéz nekik megkapni azért, mert eltekintve attól a kis be-' gyújtási kölcsönöcskétől, amelyet a magyar kisiparnak és kiskereskedelemnek rendelkezésére méltóztattak hocsátanl, a magyar kisipar csak olyan nehéz feltételek mellett kaphat pénzt, hogy ezt a pénzt nem tudja igénybevenni. Itt meg kell mondanom, hogy van a fővárosnak egy kisipari hitelintézete. (Bornemisza Géza iparügyi minszter: Az löksz.!) Az Ioksz.-ot csak abból az időből ismerem, amikor rosszul intézte a dolgot. Amióta állítólag jól intézi a dolgát, azióta működéséről még nem hallottam semmit, habár ez már maga is jó bizonyítvány a működése mellett, (Ügy van! a jobboldalon.) hogy panaszok az eljárása miatt hozzám nem jöttek, ellenben tényleg a fővárosnak ez a kisipari hitelintézete jól végzi a dolgát, jó kihelyezési lehetőségek mellett, de mégis valahogy a kisiparos nála pénzhez juthat, csak az a baj, hogy ennél a kisipari hitelintézetnél a helyzet természete következtében —- minthogy ez egy fővárosi intézet *— leginkább fővárosi iparosok kaphatnak kölcsönt. Első kérésem a miniszter úrhoz az, hogy méltóztassék a fővárossal együtt, lehetőleg jobban dotálni ezt a kisipari hitelintézetet és azonkívül valami úton-módon, — nem tudom az löksz., vagy nem az löksz, útján — gondoskodni arról, hogy a magyar vidéki kisiparos is hozzájuthasson kölcsönhöz, (Ügy van! a baloldalon.) olyan feltételek mellett, mint amilyen feltételek mellett hozzájut a fővárosi kisiparos, mert ahány vidéki kisiparos-gyűlésre elmegyek, — legutóbb együtt voltunk kormánypárti képviselőtársaimmal egyetemben Kecskeméten, a múlt esztendőben Nyíregyházán az országos kongresszuson — mindenütt a panaszok közt elsősorban az adó mellett és az általános panaszként jelentkező Oti. mellett ott szerepel, hogy lehetetlen a legelemibb beruházások céljaira is megfelelő kölcsönt szerezni. Gondoskodnia kellene tehát a t. kormányzatnak arról, hogy a vidéki kisiparosság is hozzájuthasson ahhoz a kölcsönhöz, amelyre a magyar vidéki kisipari társadalomnak is olyan nagymértékben szüksége van. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy még egy kérdésiről, — amelyet ugyancsak t. képviselőtársam említett fel — beszéljek, ez a kérdés pedig a magyar ifjúság problémája. A magyar ifjúságot hosszú éveken keresztül próbálta a magyar nemzeti közvélemény ránevelni arra, hogy menjen kisiparosnak és nagyon helyes is lett volna, ha a magyar ifjúság a kisipar terén talált volna elhelyezkedést, még pedig a magyar művelt ifjúság jelentékeny része is, de hogyan találjon elhelyezkedést és hogyan adja az apa, még egy iparos is, a fiát iparosnak, amikor látja, hogy egy iparosnak mi a sorsa. Méltóztatnak emlékezni a mi ifjúságunk, gyermekkorunk idejéből arra, hogy igenis a jobb családok gyermekei is elmentek már az iparos pályára négy polgári, vagy négy gimnázium elvégzése után. Ha végignézzük nemcsak a székesfővárosi, hanem a vidéki tanonciskolák statisztikai kimutatásait is és nemcsak a békebeli viszonyokat nézzük, hanem nézzük azt, hogy például 1929 óta Magyarországon mennyire csökkent az iparostanoncok száma, akkor egy szörnyű szakadék szélén fogjuk magunkat találni és azt fogjuk látni, hogy, sajnos, ma Magyarországon az iparostanoncok száma az egyes szakmákban 50%-kal kevesebb, mint amennyi a békében volt. T. Ház! A felszólalásomra megállapított idő, a félóra lejárt. Nagyon szeretném t. jobboldali, kormánypárti képviselőtársaimtól azt