Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

Az országgyűlés képviselőházának 14-0 a Házban annyi sokat pertraktáltak: az Oti. kérdése. Méltóztassanak megnézni azt a hatalmas palotát, amelyet a Fiumei-úton építettek. Erről az útról ismételten csak azt mondhatom, hogy ez a magyar kisipar életében továbbra is, mint Köztemető-út szerepel azért, mert ezen a Köztemető-úton van a magyar kisipar sorsa eltemetve. Ha meg méltóztatnak engedni, elmondatnom azt a kisipari körökben annyira ismert anekdotát, hogy amikor azt kérdezi a kisiparos fia az apjától: »Mondd apám, hol van az a ház, amelyet te a nagyapától örököltén«, azt mondja a kisiparos a fiának: »Menj el: fiam a Köztemető-útra, ott van az Oti. hatalamas palotájába beépítve«. Az történt, hogy az Oti.-val, a szörnyű egyenesadókkal, a forgalmiadóval és azzal r a számtalan sok adóval, amely ebben az országban az utóbbi időben valóságos átvághatatlan gordiuszi csomóvá lett, a magyar kisipart olyan helyzetbe, hozták, hogy nem tudom, miként lehet abból a kisipart kiszabadítani. Ezeken kívül azonban még történnek egyéb intézkedések. Hogy egyes részletekről beszéljek, méltóztassanak például megnézni a magyar vendéglősiparosok, a magyar kocsmárosok sorsát. Elfogadom és elhiszem azt, hogy a gazdákon való segítésnek egyik módja az, hogy mindenütt termelői kiméréseket adnak. Meg kellene azonban elsősorban azt nézni, hogy ezeknél a termelői kiméréseknél a termelők borait tényleg a termelők mérik-e ki. Azonban, amint hallottuk kocsmárosoktól és vendéglősöktől, ott, sajnos, nem a termelők borait mérik ki, hanem különféle vállalkozók mérik ki ezekben a helyiségekben az általuk összevásárolt borokat. Itt áll az egész kocsmáros- és vendéglősipar és állandóan segítségért könyörög a t. kormányhoz. Ennek a sok komoly kisexisztenoiának tönkretétele még adózási szempontból sem állami érdek, mert hiszen ezek az emberek adót, illetéket fizetnek és ha tönkremennek, akkor nincsen, aki helyettük az adót és az illetéket vállalja. Meg kellene, nézni végre ezt a kérdést is a gazdák szempontjából és meg kellene nézni a magyar kisipar, a kispolgári társadalom eme hasznos rétegének szempontjából. De itt- van egy másik kérdés is, amelyet annyi sokszor vetettünk fel itt a képviselőházban, legutóbb az úgynevezett kisipari törvényjavaslat tárgyalása alkalmával is és ez az Országos Euházati Intézet kérdése- Az Országos Ruházati Intézet megengedhetetlen konkurrenciát csinál a magyar szabóiparnak, a magyar kisiparnak, az állami szállításokat majdnem egyedül kapja meg. Az uniformisok,leventeruhák mind itt készülnek. Ez történik a helyett, hogy a magyar kispolgári társadalomnak ezt az értékes rétegét, a magyar szabókat törekednének megmenteni ennek az intézetnek konkurrenciájától, amely adót nem fizet. Méltóztassanak megnézni az Ori. adózási kimutatását és 50 magyar kisiparos adózási kimutatását és akkor azt méltóztatnak tapasztalni, hogy ez az intézet konkurrenciát csinál a magyar kisiparnak, a nélkül, hogy megfelelően .adóznék is. (Müller Antal: Egyenlőtlen konkurrenciát!) Kinek az érdeke ez, amikor azt is meg kell állapítanunk, hogy nemcsak uniformisokat és leventeruhákat készít ez az Országos Ruházati Intézet, hanem magánegyének részére is készít ruhákat, akárki (bemehet, ruhát rendelhet ebben az Országos Ruházati Intézetben, bárkinek ruhát készítenek ott és azt hiszem, a legdiszkré ülése 1936 június h-én, csütörtökön. 447 tebb fehérnemű kivételével, minden kívánalomnak, amely a ruházkodás terén felmerülhet, az Országos Ruházati Intézetnél eleget tesznek. Ez az Országos Ruházati Intézet háborús intézmény volt. Most már anakronizmus, amely azonban nem tud megszűnni azért, mert van néhány ember, .akinek jó összeköttetése van és aki ennek az intézménynek az élén áll

% Méltóztassék elhinni, t. Képviselőház, hogy ennek a megszüntetése többet érne egy csomó beszédnél, amely itt a képviselőházban és mindéin egyes jparosgyűlésen is elhangzik. Annyi jót, amennyit itt a Házban és népgyűléseken kormánymegbízottak és kormánykiküldöttek a magyar kisiparról mondanak, nem mondanak az ország egyetlen más társadalmi rétegéről sem. Do nem szavakat kérünk, t. Képviselőház, — ezekből elég volt — hanem gyors cselekedeteket, gyors intézkedéseket kérünk, kérjük az e beszédekben foglalt állítások konzekvenciáinak levonását. Tessék a magyar kisipar helyzetét elviselhetőbbé tenni. Ismételten aláhúzom, hogy a nemzeti gondolatnak, a polgári társadalomnak legnagyobb érdeke, hogy a polgári társadalomnak határőrvidékén élő ezek a kisemberek tönkre ne menjenek, és el ne proletarizálódjanakUgyanebből a szempontból vagyok kénytelen foglalkozni a szövetkezeti kérdéssel is. Engedjék meg, hogy ebben a tekintetben eery konkrétummal forduljak a t. Házhoz. Budapest közvetlen közelében, azt hiszem, 20 vaa-y 22 kilométer távolságra van Pécel község. Ebben « községben volt eddig négy szövetkezetEzek a szövetkezetek eddig csak az ottani kereskedőket fojtogatták. Most megtörtént az,, hogy ebben a községben az egyik államilag támogatott szövetkezet felállított egy cipő- és ruhaszalont, amely cipő- és ruhaszalonnak az ottani susztereket és szabókat teljes mértékben tönkreteszi. Az egyik oldalon tehát állami támogatással fenntartott szövetkezet, a másik oldalon pedig adókat fizető kisipar, amelynek •az ő adójából támogatott szövetkezet konkurrenciát csinál. Hogyan méltóztatik ezt összeegyeztetni, Pintér t. képviselőtársam, azokkal a szép szavaikkal, amelyekkel t. képviselőtársam: a kormány nemes intencióit és nagyszerű működését jellemezte? (Pintér József: Amelyeik száz százalékig igazak, voltak!) T. képviselőtársam szavai igazak, — én is ezt mondom — de hogyan: méltóztatik ezeket a szép szavakat összeegyeztetni a csúnya tényekkel? Mert az csúnya tény, ugy-e, hogy a szövetkezet konkurrenciája megöli a susztert és megöli a szabót, azt a susztert és azt a szabót, akinek életét t. képviselőtársaim ugyanúgy védelmezi, ahogy védelmezem én, mert annak a suszternek és szabónak nemzeti értékét ugvanúgy méltóztatik ismerni, ahogyan ismerem én. S ifaa t. képviselőtársam hivatkozott Spanyolországra és Franciaországra, hogy íme, ott milyen bajok vannak és vigyázni kell ebben az országban, hogy azok az események, amelyek ott bekövetkeztek, vagy bekövetkezni látszanak, Itt ne következzenek he, én azt mondom' t. képviselőtársamnak, hogy nézzünk vissza a forradalom idejére. Méltóztatik azt gondolni, hogy a forradalom idején, a kooperációk vagy a szövetkezetek védőgátak voltak a forradalmi gondolattal szemben ? Egv szövetkezet tulajdonképpen előfutárja a kollektív társadalmi rendnek! Ezzel a kollektív társadalmi renddel szemben és a forradalmi gondolattal, szemben a kisiparos és a kiskereskedő a vedogat, akit megfojt az államilag támogatott 61*