Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

Az országgyűlés képviselőházának 1W. ülése 1936 június 4-én, csütörtökön. mak tanulságai alapján legelsősorban a kisipart kellett volna intézkedéseivel erősíteni. Mert nem először mondom, — elmondtam százszor és el fogom mondani százegyedszer is ~ hogy ha Magyarországon a forradalom alatt, amikor elsősorban derült ki a háború után az, hogy ki miként teljesíti ebben az országban a nemzeti gondolattal szemben való kötelezettségét — mindenki teljesítette volna kötelességét, akkor nem tartanánk ott ahol ma tartunk. Láttam igen gazdag, igen magasrangú, nagy családból származó urakat, akiknek minden okuk meg lett volna arra, hogy barrikádokkal is védelmezzék azt a polgári rendet, amely nekik oly sokat adott, (Egy hang a jobboldalon: A bakkancsszállítók is!) akik mégis a másik oldalon, a forradalom oldalán voltak, de není találtunk a forradalom oldalán kisiparost, mert a kisiparos és kiskereskedő mindig tudta, hogy az ő érdeke a rend, mert ő a zavarosban nem halászhat, ő csak a rend idején élhet meg. Mi történt ezzel szemben? A forradalom utáni korszakban is mindenki hirdette a magyar kisiparnak a, nemzet gerincéhez való tartozását, egy új középosztály kialakulásának szükségességét, mindenki barrikádnak tartotta a kisipart mindenféle felforgató gondolattal szemben. Ezzel szemben jöttek egymás után a törvények és a miniszteriális intézkedések, amelyek mint egy-egy kutyakorbács vágtak végig ennek a 400.000 kisiparoscsaládnak a hátán, amely 400.000 kisiparoscsalád a nemzet gerincéhez tartozik. (Egry Zoltán: Tessék megmondani, kik voltak a kommunisták, a gazdák vagy a kisiparosok?) Nézze, t. képviselőtársam, sem a gazdák nem voltak, sem a kisiparosok nem voltak. Sem az egyik, sem a másik. En azt mondom, hogy egyik sem volt. (Gr. Festetics Domonkos: A zsidók voltak!) De most térjünk át a másik oldalra, arra, hogy imit kaptak a kisiparosok azért, mert a világháború alatt és a világháború után olyan becsületesen viselkedtek. (Egy hang a középen: Ezt nem, lehet így beállítani, ez nem\ üzlet!) Ajándékba kapták a kényszerkölesönt, kapták a forgalmiadót, kapták az Oti.-t, amelyek egymásután kilúgozták az egész magyar kisipari társadalmat, kapták a felhőkarcolót a Köztemető-úton, amelyet ugyan Fiumei-útnak kereszteltek át, (Boczonádi Szabó Imre: Ezt mind Bethlenek csinálták!) Néizze, igen t. képviselőtársam, erről a kérdésről nem jó beszélni, mert tegnap Bethlen volt, ma Gömbös van és holnap Isten tudja, kicsoda lesz. óvatosnak kell lenni ezekkel a közbeszólásokkal. (Zaj.) Mondom, t. képviselőtársam, mindegy, hogy ki volt. En azt akarom itt először felsorolni, hogy az alatt az idő alatt, amióta itt Magyarországon állítólag egy nacionalista kormány uralkodik, amely nacionalista kormánynak feladata és [kötelessége volna a magyar kispojgári társadalmat erősíteni, milyen intézkedések történtek ebben az országban az irányban, hogy ez a kispolgári réteg leromoljék. Elsősorban vegyük az adók kérdését. Méltóztassék mindenkinek a saját kerületében megkérdezni a kisiparosokat, méltóztassék elővenni egy olyan kisiparost, aki már békében is adót fizetett és aki ma is adót fizet és méltóztassék megkérdezni, hogy hány aranykoronát fizetett ő békéiben, milyen kereset után fi; zette azt és ttnennyi adót fizet ma. Ez az első dolog. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy általában az adókon kívül milyen egyéb közterhei vannak annak a kisiparosnak, olyan közterhei, amelyeket az a kisiparos békében nem fizetett. Mert ha mi a magunk részéről állandóan arról a témáról beszélünk, hogy mit kellene tenni ennek a magyar kisiparosságnak érdekében, elfogadom, ezek a szép beszédek is olyanok a kisiparosoknak, mintha hájjal kenegetnék őket, de azért sokkal szívesebben vennék a kisiparosok, ha a hájjal nem kéne-' getnék őket, hanem nekik adnák a hájat. (Egy hang jobb felől: Majd kapnak!) A tényleges helyzet azonban az, hogy ők, sajnos, nemcsak hogy semmit sem látnak ebből a hájból, hanem még hozzá mindenféle intézkedésekkel és mindenféle intézményekkel az ő hajukat szedik le róluk. (Bánó Iván: Hiszen a mezőgazdaságban is annyi baj van!) T. képviselőtársam, én nem

( akartam itt versenyfutást arra vonatkozólag, hogy kinek van jobb dolga és kinek van rosszabb dolga. Nekem erre vonatkozólag van egy általános felfogásom, az, hogy jó gazdasági rendszer mellett minden társadalmi réteg helyzete javul, rossz gazdasági rendszer mellett pedig minden társadalmi réteg helyzete romlik. Ha azt mondja t. képviselőtársam, hogy a mezőgazdaság helyzete is rossz, igaza van t. képviselőtársamnak. De én nem akarom a mezőgazdaságnak nemzeti szempontból való értékét a kisipar értékénél alábbra tenni, nekem az a felfogásom, hogy minden önálló magyar exisztencia egyaránt a nemzet gerincéhez tartozik. Hasonlítsa azonban csak össze, t. képviselőtársam azokat a kormányrendelkezése'' bei, amelyek a legutóbbi 15 esztendő alatt a kisipar érdekében történtek, azokkal, amelyek a gazdatársadalom érdekében történtek. A magyar gazdatársadalom, ha már egyebet nem is kapott volna, de adósságrendezésnél az összes állampolgárok adójából mégis kapott valamit, ellenben a magyar kisiparostársadalom... (Gr. Festetics Domonkos: Ezt csak nem kifogásolja?) Eszemágában sincs kifogásolni, t. képviselőtársam.. En azt kifogásoltam volna, ha ezt a kispolgári réteget nem sietett volna megmenteni a kormány azért, mert .hiszen a kormány kötelessége távoltartani ezt a kispolgári réteget minden felforgató gondolattól, az adósságok tengerében fetrengő rétegek pedig minden agitációval iszemben a legnagyobb mértékben befogadóképesek. Csak szerettem volna, — miután t. képviselőtársam már felvetette ezt a kérdést — ha az adósságrendezés terén ugyanolyan, vagy legalább ahhoz hasonló elbánásban részesült volna a magyar kisipar, mint amilyenben részesült a magyar gazdatársadalom. (Helyeslés balfelől.) A magam részéről ezt azért tartottam volna helyesnek, mert nekem fáj a szívem, amikor látom, hogy ez a magyar kispolgári réteg, amelyről mi annyi •sok jót mondunk itt a képviselőházban, milyen mérhetetlenül vergődik. Ha fel méltóztatik vetni a kérdést, hogy a magyar kisipart támogassuk a gazdatársadalommal szemben, akkor méltóztassék megnézni azt, hogy aránylagosan véve milyen támogatás van felvéve például a kisipar érdekében az ország költségvetésében s akkor t. képviselőtársam és t. Képviselőház, fájdalommal méltóztatik megállapítani azt, hogy sajnos, ennek az értékes kispolgári rétegnek a megmentése végett ebben az országban tulajdonképpen sok még nem történt. Itt van a másik kérdés, amelyet itt ebben