Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

Az országgyűlés képviselőházának 140. A balesetek száma mutatja az' ipar felügyelet hiányosságát. 1934-ben 9796 ipari baleset történt. Az ipar felügyelők megvizsgáltak összesen 913 esetet, a balesetebnek tehát csak 10%-át, ami rendkívül csekély szám, ha figyelembe vesszük, hogy az iparfelügyelettől és annak minőségétől függ az ipari balesetek alakulása. Ha az üzemeket szorgalmasan vizsgálják, ha a kellő óvó rendszabályokat előírják és azok betartását ellenőrizik, akkor a balesetek száma csökken. Ha azonban ez nem történik meg, akkor természetszerűleg növekednie kell a balesetek számának, ami nagy baj éspedig két okból, először, mert sok pénzbe kerül, másodszor, mert sok munkaerőt tesz értéktelenné. Azt hiszem, hogy ígéreteket megint fogok kapni. Az : ígéretekből^ azonban az évek folyamán már olyan szép gyűjteményem gyűlt össze, hogy én nem kérek ígéreteket. Szeretném, ha a miniszter úr határozott kijelentéseket tenne errevonatkozóan. Tavaly méltóztatott kijelenteni, hogy a kérdéssel foglalkozni fognak s szaporítani és fejleszteni fogják az iparfelügyeletet, ez azonban , csak igen csekély és igen kis mértékben történt meg, amit én, méltóztassanak megengedni, nem tartok kielégítőnek. Nagyon jól ismerem aiz' ipari termelést mindenféle vonatkozásban és merem állítani, hogy ez a felügyelet nem kielégítő. En a legértékesebb nemzeti kincs; nek a cselekvő emberi munkaerőt tartom; mi annak tartjuk és ha egyedül maradunk ezzel a felfogásunkkal, akkor is ezt tartjuk a legfontosabb és -legértékesebb nemzeti kincsnek, amelyet tehát óvni, megbecsülni legelső kötelessége a kormányzatnak. Nagyon sajnálom, hogy nincs időm tovább beszélni, mert sok mindent kellene még e tárca keretében elmondanom. Nem volt módomban számszerű adatokkal alátámasztani, bár egész sereg adat áll rendelkezésemre arról, hogy — ismétlem — Magyarország egészen hátul van az ipari munkabérek és fizetések terén, anélkül, hogy erre különösebb szükség volna. Ezt a kérdést igenis vizsgálat tárgyává kell tenni. Remélem, hogy utánam következő valamelyik képviselőtársam erről az oldalról ezt szamokkal is meg fogja világítani és meg fogja erősíteni ezt az én állításomat. Végezetül csak annyit mondhatok, hogy ezt az állapotot tovább fenntartani nem, lehet s hogy ez valóságos rablógazdálkodás a legelsőrendű nemzeti kinccsel. Ezt a rablógazdálkodást sem gazdasági, sem szociális szempontból továbbfolytatni ,nem szabad. Ezért kérek én a miniszter úrtól több bátorságot s az ellenálló erők letörését. Ha lehet, meg kel] magyarázni azoknak az uraknak, hogy nemcsak ő értük van a világ, hanem még máslis van a világon, aki élni akar s éppen ezért gyors és átfogó rendelkezést kérek t úgy a munkabérek, mint a munkaidő szabályozása tárgyában. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalion.) A költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Pintér József! Pintér József: Igen t. Ház! Propper Sándor igen t. képviselőtársam sürgette az iparügyi költségvetés keretén belül a szociálisabb irányban való merész és bátor kezdeményezést. Beszédében elismerte, hogy a genfi konferencián egyedül csak Olaszország volt az, amely állást foglal a 40 órás munkahét.mellett, a többi nemzet nem. Az olaszab es szín császárság és az ülése 1936 június 4-én, csütörtökön. 441 olasz impérium megteheti ezt; méltóztatott említeni beszédében, hogy, sajnos, sok minden van, a magyar közéletben és a szerencsétlen magyar sorsban, ami megköti az illetékesek kezét abban a tekintetben, hogy ugyanazt a módszert követhessék s megtegyék ugyanazt a bátor előretörést, amelyet az olasz impérium megtett. Engedjék meg nekem, hogy éppen ezt àz okot hozzam fel, mint egyik okát annak, ha talán a miniszteri tárcák költségvetéseinek számadatai nem kielégítőek és talán nem teljesítik eléggé rohamléptekben a szociális kívánságokat, mint ahogyan elvárnánk. Ennek talán nagyrészben és elsősorban oka az a szomorú trianoni magyar sors, amely erre a nemzetre rázúdult. Engedjék meg nekem, . hogy a mai napon, annak a gyászos napnak évfordulója alkalmával, amikor ennek a szomorú trianoni magyar sorsnak akarva nem akarva a kényszerű megpecsételése történt, itt az igen t. Házban pártom nevében is, de azt hiszem, az egész képviselőház nevében is egy pillanatra megilletődéssel adózzak ennek a szomorú magyar sorsnak és gondoljak azokra a kötelességekre,^ amelyek ránk, ennek a Csonka-Magyarországnak politikusaira, képviselőire és parlamentjére várnak a jövő nagy magyar imádság megvalósulása érdekében és gondoljunk azokra az elszakított testvéreinkre, akik erre a magyar képviselőházra talán elsősorban nem úgy gondolnak, mint a politika házára, hanem mint a magyar ima megvalósításának házára, annak az imának a házára, amelyet úgy szoktunk imádkozni, hogy: »Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. TJgy legyen!« Igen t. Ház! Előttem szólott képviselőtársam elismerte azt, hogy a miniszter úrnak igen nagy jóindulata, igen nagy szeretete és hozzáértése rejlik ennek az egyesztendős ipari minisztériumi múltnak a háta mögött. Magának a minisztériumnak felállítása igen nagy tette volt a mai kormányzatnak, népií, szociális vonatkozásban. Ezt bizonyítja az, hogy a minisztérium felállításának első híre a kisiparos- ' ság lelki világát egészen megváltoztatta és a reménység kék égboltját feszítette ki a kisiparosság fölé. Láttuk az év folyamán, hogy azokkal a javaslatokkal és teljesítményekkel, amelyeket az ipari minisztérium megalkotott, valóban száz százalékban teljesítette azokat az óhajokat és kívánságokat, amelyek, — bár szerényen — de a kisiparosság részéről fennálltak. Igen t. képviselőtársaim megkapták legutóbb az ipartestületek köriratát, amelyben kértek bennünket, képviselőket, hogy terjesszük a parlament elé kéréseiket. Ezt a miniszter úr is megkapta s amikor ezt most innen is felemlítem, azt mondom: talán felesleges is ez, mert hiszen a miniszter úr is megkapta, de felesleges azért is, mert azok: a kérések, amelyek abban a köriratban foglaltatnak, nagyobbrészt nyitott kapukat döngetnek, A kérések javarésze ugyanis az iparügyi minisztérium költségvetésének, kereteiben máris teljesítve van, vagy legalábbis a teljesülés kilátásba van helyezve. Természetesen a költségvetésnek nem csak a számadatait kell nézni, mint ahogyan igen t. Propper képviselőtársam tette, hanem azt, hogy ezek az összegek mire vannak előirányozva, mert hiszen sokkal foatosabb az ösz- szeg mikénti. felhasználása. A^ miniszter úr. az ő intenciói szerint két irányban óhajtja ezeket