Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-140
442 Az országgyűlés képviselőházának UO ülése 1936 június U-én, csütörtökön. a költségvetési összegeket gyümölcsöztetni az egés°z ipfr részére, ^ S ^%mel^^ éï szociálpolitikai szempontból. MeltoztassanaK megengedni nekem, hogy en inkább a szooiai DolTtikai szemponthoz ragaszkodjam es a ko1 Zi Sí f ^Í+ QO TY» fpl Tffpn nagy örömmel vetkezőket ennitseiu iei. ^f 1 . 11 " a &?\ f á J.*,.*.. látom az iparügyi minisztérium koitsegvetese ben a szociális szempontod kidomborodhat. Elég sokan hangoztatták azt hogy ez nem állami, hanem társadalmi feladat a most igen nagv a megnyugvás és az orom, hogy a tárca költléSvSéfében éppen a szociálpolitikai momentumok kidomborodása ^mdig több es több bizalommal és reménnyel tölthet el bennunKet. Nagy ^Smmel hallottam a költségvetés indokoltjában a miniszter úrnak azt a.kijelentését, amely a magánvállalatok rentabilitására vonatkozik. Ez a mai világban, azt hiszem, egyike a legörvendetesebb intézkedéseknek , amelyet minden oldalról egyformán, közmegelégedéssel kell üdvözölni. A miniszter úr a magánvállalatok rentabilitásának kérdésénél azt mondja, hogy ezeket úgy akarja védeni es segítem, hoïv megvédi őket az árrombolastol. Ez, hely esf rnivtl az ipari közélet terén igen surun mutatkoznak szomorú tünetek arrombolas tormájában, de még helyesebb a miniszter urnák a za törekvése, hogy viszont a szegény es tőkehiányban szenvedő föidmives- es gazdatársadalmat is megvédi másrészről az egészségtelen és jogtalan áremelkedés ellen. Ezek mind szociális szempontok a költségvetésben. Azt mondja a miniszter ur, hogy ebben az akciójában a kartelek éa az areleoizobizottsagok tanácsát is meghallgatja. Ezzel kapcsolatban meg kell valamit említenem. A kartelek lassanként már szörnyű, ijesztő rémmé nőttek, legalább ül az ország gazdát ár® ad aim a előtt. En azt hiszem és vallom, hogy bizonyosfoku kartelműködésTe feltétlenül szükség van, vannak azonban a karteknűködésnek kinövésen is. Ezért a miniszter urat mély tisztelettel arra kérném, hogy — amint a költségvetés vitájában ki is mondottuk — a kartelek^ egészségtelen, a szegény embert tönkretevő és — mondjuk ki magyarul — talán kiuzsorázó kinövéseit minden hatalommal iparkodjék letörni. Igen t. Ház! Ha a szociális irányzatot, a szociális szempontokat keresem, akkor az első, amit a költségvetésiben kutatnom kell, a munkavállalók sorsa és helyzete. A miniszter úr megemlékezett a racionalizálásról, de nem olyan értelemben, mint Propper igen t. képviselőtársam mondotta az előbb, — mindjárt feleletet is adhatok rá — hanem a racionalizálásról beszél ugyan a miniszter úr, de nem a technikai, hanem a gazdasági, közgazdasági racionalizálásról. A technikai racionalizálás igen sokszor tönkreteszi a kisemhert, ha ellenbon megelőzi ezt a közgazdasági racionalizálás, akkor az valószínűleg sokkal több állást fog hozni magában az iparban és az iparral kapcsolatos egyéb területeken is. Természetesen a racionalizálási tekintetébein is haladnunk kell; az igazságtalan és embertelen, tehát nem az embert központnak tekintő munkarendszerekre nincsen szükség. Ha azonban vannak egészséges és modern munkarendszerek, akkor nem látom be azt, hogy ezeket miért ne használnók fel az ipari termelés rentabilitása érdedében, ha esek az egészséges és keresztény szellemmel eltöltött munkarendszerek a legfőbb értéket, az embert, ki nem. ejtik karjaik közül. A munkabérekkel kapcsolatban legyen szabad örömmel üdvözölnöm a miniszter úrnak azt az elhatározását, hogy a legkisebb munkabérek megállapítását az ipar területének többi részeiben is folytatni fogja. Egy momentumot szeretnék kérni a miniszter úrtól, .szíveskedjék különös tekintettel lenni a városi és vidéki iparos .munkavállalóknál a munkabérek megállapítására. Éppen a minap olvastam, hogy a pestkörnyéki cipésziparosok monstreküldöttséget óhajtanak a miniszter úr elé meneszteni, hogy megkérjék, legyen tekintettel a minimális munkabérek megállapításánál a környékbeli iparosokra. Hozzátehetném még, hogy ugyanezt kérem a földmívesmunkásokkal kapcsolatban. ^ Faluhelyen az ipariniunkabérek megállapítása következtében nagy ellentót fog mutatkozni a falu szegény népének és az ipari munkásoknak a munkabére között* az ellentétnek a kiegyenlítését tehát, — aniennyiiben ez az iparügyi minisztérium hatáskörébe tartozik — mély tisztelettel kérem a miniszter úrtól. A munkaidővel kapcsolatban szóbakerült a negyvenórás munkahét. Ha mi is hozzájutunk azokhoz az eszközökhöz, mint más államok, talán nálunk is könnyen fog ez menni. Egyelőre azonban megelégszünk a 8 órai munkaidővel és örömmel olvassuk a minisztériumnak szándékát, hogy törvényileg fogja az eddig csak rendelettel felállított 8 órai munkaidőt szabályozni. Örömmel látom, hogy a nagy textilesek saját munkaterületükön a 8 órai munkaidőt már megvalósították. Kétrdem, vájjon nem lehetne-e a kisebb textilesek elé isazt a kérdést terjeszteni, hogy a 10 és 12 órás munkaidő helyett ők is a 8 órai munkaidőt vezessék be. Tudom, hogy az első válasz iaz lesz, hogy nincsen pénz, ami a modern gépek beszerzésére volna, szükséges, nem tudom azonban elképzelni, hogy a textilipar manapság olyan rosszul fizető, nem konjunkturális ipar lenne, hogy követői ne tudnák esetleg előteremteni azt a pénzmennyiséget, amely szükséges lenne ahhoz, hogy ezt a legminimálisabb szociális kívánalmat, a 8 órai munkaidő bevezetését meg tudják valósítani. A r munkaközvetítéssel kapcsolatban örömmel látom a^ miniszter úr tervezetében azokat a« intézkedéseket, amelyek ezen a területen végre tabula rasat vannak hivatva csinálni, és az annyira óhajtott és sokat emlegetett fix munkaközvetítést hivatottak megvalósítani. Manapság össze-vissza, rendszertelenül közvetítenek az egész országban és ennek a sokféle munkaközvetítésnek mindig a szegény ember adja meg az árát. A iniunkalközyetí'tés terén azt kérem, méltóztassék majd a minél előbb beterjesztendő magyar nemzeti munkaközvetítés törvénytervezeténél gondoskodni arról, hogy elsősorban a többgyermekes családapákat vonják bele a munkaközvetítésbe. Ha a családvédelmet ^ annyira hirdetjük és propagáljuk s a fiatalságban és a gyermekekben a nemzet értékét tiszteljük, akkor ez minimális követelés. A második kérésem az, hogy a miniszter úr a munkaközvetítés terén különös figyelemmel legyen a fiatalkorúakra. Harmadik kérésem az, hogy ^méltóztassék az idegen honosak munkaközvetítését szabályozni. Azt hiszem, megokolt, ha azt kérjük, hogy Magyarország területén idegen honosakat csak a legminimálisabb mértékben engedjenek munkához, amennyire ezt a mértéket a genfi konferencia reánk szabja. Igen t. Ház! Ha már a munkanélküliség
