Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

440 Äz országgyűlés ' képviselőházának 11 volna venni a következő ipari csoportot és így tovább, ha már generálisan nem akarják a dol­got megoldani. A kárpitosiparban például mindkét érde­keltség részéről azt kérték, hogy a munkabér­megállapító bizottság hatáskörét az egész or­szágra terjesszék ki. En ezt a kérelmet itt meg­újítom. Ez célszerű intézkedés volna és sokkal olcsóbb volna a megoldás is. A miniszter úr — nem tudom a saját inici&tí vajából, vagy pe­dig a pénzügyminiszter úr befolyására ,— erre a célra ugyanis igen kis összeget vett fel, mert ha jól tudom, 12.000 pengőt vett fel ezeknek a bizottságoknak a költségeire. Ez olyan kis keret, amelyből bizony nem igen fogja futni akkor, ha minden egyes kérdést a hét ipari kamarai kerületre nézve külön akarnak majd elintézni, ha mindenhová ki akarnak szállni és hosszasan tárgyalni. A tüzifavágó gépmunkások ügyében az volna szükséges, hogy a készülő rendelet most már jöjjön ki a kereskedelemügyi miniszté­riumból. A fürésztelepen dolgozó munkások ügye is rendezetlen és megoldatlan. A Gyosz. ellenzi ennek az ágnak a bevonását, pedig ez feltétlenül szükséges. Itt csak egy adatot em­lítek fel, a fürésztelepi munkások munkabérei­ről. Szolnokon és Miskolcon a munkabérek 8 fillérnél kezdődnek. (Buchinger Manó: Ré­mes!) Ezt az adatot megkapta annak az ankét­nak vezetősége, amelyet május 22-én hívtak össze ebben a kérdésben. Felnőtt munkások, nehéz munkát végző fürésztelepi munkások 8 filléres órabérért dolgoznak! Ez egy ország gazdasági és szociális életének nem lehet az alapja. (Ronkay Ferenc: Elhiszi ezt a kép­viselő úr? — Farkas István: Mit, hogy elhi­szik? Amikor így van! — Buchinger Manó: Ezek hivatalos adatok!) Ha ezt nekem nem hi­szik el, t. Képviselőház, a miniszter úr az an­két anyagából, amely az ő kezei közt, az ő mi­nisztériumában van, azt hiszem, hajlandó lesz ezt megerősíteni. (Buchinger Manó: Hivatalos adatok! — Reisinger Ferenc: Ronkay képviselő úr meggyőződhetik Miskolcon; szálljon ki és nézze meg az Ungár-gyárban!) A már kiadott rendeleteket nem tartják be. Teljes a jogbizonytalanság. Egészen furcsa döntéseket hoznak a különböző rendőrbírósá­gok. Az egyik például azt mondja, hogy a szék­gyár nem asztalosüzem. Ügy látszik, az a ren­dőrbíró úr székeit eddig a cukrászdában sze­rezte be. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Egy hang jobbfelől: Jaj, de jó!) Szükséges volna te­hát, ha a miniszter úr volna olyan szíves gon­doskodni arról, — ha az talán a társminiszté­rium hatáskörébe tartozik is — hogy adjanak ki egy generális rendelkezést a hatóságokhoz, hogy ezeket a rendeleteket egységesen tartsák be, hogy ne azt keressék, hogyan lehet elütni a munkást a jogától, hanem azt, hogyan lehet hozzájuttatni. Azonkívül pedig túlságosan hosszú az el­járás; hónapokig tart, amíg egy-egy ügyben ítéletet hoznak. Megtörtént olyan eset is, — és ezt nagyon ajánlom a miniszter úr figyelmébe — hogy egy városban, ahol & munkások pa­naszt tettek, mert nem tartották be a rendele­tet, a szolgabíró behivatta a munkásokat és őket fenyegette megbüntetéssel, ha nem vonják vissza a panaszt. A hatóságok tagadják a munkások felje­lentési jogát, tagadják a szervezetek feljelen­tési jogát, úgy hogy itt viszont arra volna szükség, hogy a miniszter úr segítse elő azt, '. ülése 1936 június h-én, csütörtökön. (Farkas István: Hajtsák végre a rendeletet!) hogy saját rendeleteit a hatóságok hajtsák végre és ne azokat fenyegessék meg büntetés­sel, akik a feljelentést a kihágók ellen megte­szik, hanem azokat, akik a rendeleteket nem tartják be. Tegye lehetővé a miniszter úr, hogy egyesek is, a szervezetek is élhessenek a föl­jelentés jogával. Sajnos, nagyon kevés idő áll rendelkezé­semre, de beszélnem kell még az iparfelügye­letről. Az iparfelügyelet régi fájó sebe az egész ipari termelésnek. Tizenöt esztendő óta sürgetjük ennek a kérdésnek a megoldását. Az iparfelügyelet mai szervezetében nem felelhet meg a maga nagy feladatának. Létszáma cse­kély; a kimutatás szerint az egész létszám 53 fő; ebből 4 kezelő, 10 díjnok, 1 altiszt, 1 iroda­segédtiszt, a műszaki munkára tehát marad összesen 37 fő. A fizetések rosszak. Az ipari főfelügyelő a VIII. fizetési osztályba van be­osztva, ami a fogalmazási szakon, a ségédtit­kári állásnak felel meg, az iparfelügyelő a IX. fizetési osztályban van, tehát a fogalmazói állásnak megfelelő fizetési osztályban, a segéd­felügyelő pedig a X. fizetési osztályban, tehát segédfogalmazói rangban van. Azt az óriási felelősséggel járó munkát, amellyel az ipar­felügyelet jár, ezért a díjazásért rendesen el­végezni nem lehet. Az egész előirányzat 308.500 pengő, a tavalyi 303.900 pengővel szemben a többlet 4600 pengő. A tavaly tett nagy ígéretek tehát pénzben kifejezve így jelentkeznek. Ebből a 308.000 pengőből azonban 200.000 pengő kazánvizsgálati díjakból megtérül, így tehát a milliárdos költségvetésből összesen 108.000 pengő jut a közel 300.000 ipari munkás egész­ségügyének védelmére. (Kéthly Anna: Amcny­nyit egy Gyosz.-igazgató kap!) Balesetvédelem, balesetelhárítás, iparegész­ségügyi profilaxis ezen az alapon eredménye­sen nem folytatható. Az 1893:XXVIII. te. sürgős revízióra szorul, és ezt nem teszi feles­legessé az 1927;XXL te. 163. §-a sem, lamely az Oti.-nak ad valami kis lehetőséget az ipar­felügyelet terén. Át kellene szervezni az ipar­felügyeletet külföldi mintára. Ezt én már 15 év óta minden esztendőben sürgetem és addig fogom sürgetni, amíg egyszer csak mégis elér­kezünk odáig. A műszaki személyzet mellé sze­rintem be kellene osztani nőket, szakmunká­sokat és orvosokat. Az elméleti részt meg kell erősíteni, szaporítani kell, jobban kell díjazni és gyakorlati erőkkel kell kiegészíteni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha a válasz az, t. Képviselőház, hogy eddig is így volt, akkor erre én ezt felelem: eddig sem volt jó és ez a rossz még sokkal rosszabb lett most, mert időközben a gépek erősebbek, az emberek pedig gyengébbek let­tek. (Ügy van! Ügy van! a ssélsőbaloldalon.) Csak néhány számot mondok el az ipar­felügyeletre vonatkozóan. A gőzkazánok szá­ma 17.030, ebből ipari kazán 5373. Az iparfel­ügyelet ,alá tartozik összesen 15.398 kazán, az összes létező mindenféle fajta kazánoknak 90" 4% -a. Ezt állandóan és rendszeresen kell felülvizsgálni. 1934-ben. 20.027 üzem 293.061, majdnem 300.000 alkalmazottal, 13 ipari cso­porttal tartozott az iparfelügyelet alá. A nyil­vántartott telepek 64'6%-át tudták csak meg­vizsgálni 1934-ben. Egy-egy iparfelügyelőre, méltóztassanak jól figyelni, 340 telepvizsgálat esett. Ha egy esztendőben egy ember lelki­ismeretesen különböző széles területeken 340 vizsgálatot meg tud vizsgálni, akkor nekem nincs igazam.

Next

/
Thumbnails
Contents