Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

Az országgyűlés képviselőházának HO ülése 1936 június 4-én, csütörtökön. (Ügy van!, Ügy vam! a szélsőbalóldalon.) Hi>szen ha a magyar ipar helyzete nem is rózsásadé, a prosperitása biztosítva van. De ha nem így volna, akkor is azt kellene mondanom, hogy olyan vállalkozásnak, legyen az ipari vagy másféle vállalkozás, amely csak a dolgozó nép véréből és verejtékéből táplálkozva tud megmaradni, nincs létjogosultsága. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalohdalon.) Legkevésbbé szorultak rá a kizsákmányolásra azok az új iparok, amelyeket a kormány valósággal dédelget, -amelyek monopolisztikus helyzetben vannak és amelyek számára a speciális helyzet már eddig is óriási konjunktúrát jelentett és óriási konjunktúrát jelent továbbra is. Ilyenek a textilipar, az üvegipar, a vegyi ipar, a papíripar, amelyek ima az országban úgyszólván külföldi verseny nélkül dolgoznak, látják el a magyar piacot és még exportálnak is. Nem. szorultak rá a kizsákmányolásra a régi, -megalapozott iparok sem, nem szorult rá a nehézipar, a gépipar, sem semmiféle más ipar, amelynek múltja van, amelynek gyökerei vannak, ami azt jelenti, hogy a kapitalizmus nálunk természetén felül is túlságosan mohó és meggondolatlan. T. Képviselőház! En feltétlenül szükségesnek tartom a gyors és átfogó intézkedések egész sorozatát. Esedékes a 40 órás munkahét. Ezt megelőzheti rövid, átmeneti időben a 48 órás munkahét bevezetése, de nem kanalas orvosságként, nem kávéskanalanként adagolva, hanem generális megoldásokkal. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A kérdés maga olyan régi és olyan -érett, hogy itt valóban nem kell már adagolni. Nem túlzott kívánság az, ha a munkásság azt igényli, hogy az ipari termelés egész területén vezessék he egy bátor gesztussal a 4b órás munkahetet. Előbb-utóbb rá kerül a sor a 40 órás munkahétre is. Máshol már ezen is túlvannak, vagy igen közel fekszik a kérdés megoldása. Knob Sándor előadó úrnak lesz módja tapasztalni ezt a legközelebbi nemzetközi munkaügyi konferencián, (Ügy van! a széls'őbaloldalon.) amelyre — amint a lapokban olvastam — szintén hivatalos és ahol részt fog venni. Valamelyik lapban, azt hiszem, Béldi Béla lapjában bizonyos felsöbbséggel állapítja meg, hogy nemigen fognak ott a 40 órás munk-ahét tekintetében valami sokat -tenni, mert hiszen a kormányok közül Csak az olasz kormány fog a 40 órás munkahét mellett állást foglalni, amiből az is kitűnik, 'hogy az ő felfogása szerint a an agyar kormány a genfi munkaügyi konferencián a 40 órás munkahét ellen fog állást foglalni. (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Buchinger Manó: Olasz .barátaink ellenére%) En azt hiszem, hogy ezt a kérdést nem- lehet már sokáig megoldatlanul hagyni, de a 48 órás heti munkaidőt azután már igazán nem lehet tovább halogatni. Általános érvénnyel, az egész termelésre kiihatóan kellene sürgősen intézkedni. Az előadó úr nem volt itt, amikor bevezető szavaimat mondottam. Utaltam az ő megállapítására és ezzel szemben megállapítottam azt, hogy raconalizálni, üzemeket összevonni, szabványosítani, gyorsítani a termelést szociálpolitikai ellensúly nélkül egy ideig lehet ugyan, -de sokáig és veszély nélkül tenni ezt nem lehet

% (Kéthly Anna: Ez rablógazdálkodás!) Es én itt nemcsak fiziológiai veszélyekre és kockázatokra gondolok, hanem társadalmi veszélyekre és kockázatokra is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: A forradalom előkészítése!) Nem szabad visszaélni azzal a helyzettel, bogy a munkásság ma úgyszólván védtelen» vagy védekező és támadó ereje csökkent. Nem volna szabad ezzel visszaélni. En nem a Gyosz.-tól reklamálom ezeket az intézkedéseket és ezeket a reformokat, hanem a reformkormány reformmini szté'riumától, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) reformminiszterétől, akinél — úgylátszik. — a gondolat és talán a jóakarat is megvan, de én, aki ismerem a dolog hátterét is, tudom, hol rejlenek azok az erők, (Felkiáltások jobbfelől: Hol?) — de nem is rejtett erők ezek, biszen nyilvánvalói mindenki előtt -tudott dolog ez, — -amelyek a miniszter^ urat elgondolásaiban lassítják, sőt megállítják. Halaszthatatlan a minimális bérek kiterjesztése az egész ipari termelésre, az egész ipari és kereskedelmi -életre. A mai állapotok fenntartása egyszerűen lehetetlen, ez képtelenség, ezt tovább tűrni nem lehet. Itt is arra utalok, hogy nem volna szabad részmegoldásokkal operálni, mint ahogyan ez történt néhány iparban. Tegnap megkaptuk itt az előadó úr felszólalásában ezeket az intézkedéseket pragmatikusan felsorolva. Ez igen kevés és egyáltalában meg sena közeli ti a célt. Kérdem a t. miniszter urat és a t. Képviselőházat: nem volna-e célszerűbb az 1932. évi XIX. tc-et végrehajtani? Hiszen van egy élőtörvényünk és már négy esztendő telt el a genfi munkaügyi konferenciának a minimális munkabérekre vonatkozó tervezetének becikkelyezése óta. Nem kellene tehát mást tenni, csak ezt az élő törvényt kellene elővenni és végrehajtani az egész vonalon; mindjárt megszűnnék minden bizonytalanság és megszűnnék az a divergens helyzet, ami nem szolgálja még az ipar javát sem, mert lehetetlenség, hogy egyes iparokban megvan ez a reform, másokban nincs meg, egyes iparokban vagy egyes országrészekben 48 órás munkaidő van, a többi iparban, vagy területen pedig korlátlan a munkaidő. (Farkas István: 16 órás is van!) Az ipar is sokkal jobban megtalálná a maga kalkulációs lehetőségeit és -biztonságát, ha ezt a két kérdést generálisan, egyszerre, az egész országra vonatkozólag rendeznék. Ami ezen a téren eddig történt, az legfeljebb — mondjuk — indulásnak fogadható el, de a szükségleteknek egyáltalában nem felel meg. Az 52.000. és az 52.001. számú rendeleteknek, amelyeket még tavaly adott ki a kereskedelemügyi minisztérium, — akkor még Bornemisza miniszter úr volt a kereskedelemügyi miniszter, tehát ő adta ki — ennek a két rendeletnek, i rendkívül sok hibája van. Itt, ezen a téren is azt lehet mondani-, hogy túlságosan nagy a jogbizonytalanság. Megkezdték a rendezést az asztalosiparban, de nem terjesztették ki a rendeleteket az egész ipari csoportra, csak magára a kulcsiparra. A rokoniparokra tehát — mint mondottam^— nem terjesztették ki, de hogy ez miért történt így, azt nem tudom megérteni, tudniillik semmi logika nincs benne. Van olyan faipari gyár, amelyben dolgozik 5—6 faipari szakma, az asztalosok 48 órát dolgoznak és van minimális munkabérük, a többi szakmának pedig -nincsen, holott ezt egyszerre kellene megcsinálni. Ha már részletmegoldásokkal akarják a kérdéseket elintézni, akkor legalább is egy ipari csoportot kellett volna elővenni és ennél az ipari csoportnál kellett volna a dolgot egyszerre végrehajtani, azután pedig elő kellett 60*