Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

438 Az országgyűlés képviselőházának 1Í0. ülése 1ÙÙ6 június h-én, csütörtökön. el lehetett volna mondani a Gyosz.-ban, vagy legfeljebb a padsorokban, de semmi esetre sem az előadói emelvényről, amelynek tárgyilagosságát legalább a látszat szerint meg kellett volna óvni. (Kun Béla: Miért nem Müller Antalt, vagy egy másik kisiparost ültettek odal) Üj reformok bejelentését vártuk és e helyett m előadó úrtól majdnem szemrehányást kap

: tunk az iparügyi miniszterrel és az iparügyi minisztériummal szemben azért a kevésért, amit eddig a munkaidő és a munkabér kérdésének rendezésére tettek. (Kun Béla: A Gyosz. beszélt!) Az előadó úr aláhúzta az »óvatosság« meghatározást. Én azt mondom, hogy óvatosságra szükség van, de egy másfajta óvatosságra, mint amilyet az előadó úr ajánlott. Igen kiadós reformokkal igenis meg kell óvni az országot a szociális nyugtalanság és a jogos szociális elégedetlenség várható következményeitől. Az előadó úrral szemben én ezt az óvatosságot ajánlom a miniszter úr figyelmébe. (Farkas István: Lehető gyors ütemben!) T. Képviselőház! Az előadó úr keveselte a racionalizálást és sokallotta az ipari szociálpolitikát. Racionalizálni gyorsabb tempóban sze; retne, a szociálpolitikát pedig, még azt is, ami van, szeretné visszafejleszteni. Ezzel szemben az én tiszteletteljes véleményem az, hogy racionalizálni lehet és kell, de csak kellő szociálpolitikai ellensúllyal. Nálunk éppen az a baj és az a hiba és az a nagy elszegényedésnek az oka, hogy racionalizálnak. Levonják a tecnikai és termelési fejlődés minden konzekvenciáját az egész vonalom, kivévén a munkaidőt, a munkabért és a munkaviszonyt, tehát a szociális vonatkozásokat. Az előadó úr megállapításaival szemben legyen szabad nekem egynéhány komoly kútfőre és tekintélyre hivatkoznom a munkabér és a munkaidő kérdésében, amilyen például a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal igazgatója. Az igazgató 1933. évi jelentésében a munka értékeléséről és a munkabérekről a következőket állapította meg. (Felolvassa): »Az a felfogás, hogy a bérek csökkentése alkalmas eszköz a válság megoldására, megdőlt. Mindinkább tért hódít, az a fölfogás, hogy min, den a tömegek vásárlóerejének erősítésétől függ, attól, hogy a tömeg megvásárolhassa azokat az árucikkeket, amelyeket az ipar és a mezőgazdaság korlátlan mennyiségben termelhetnek. Éppen úgy, mint ahogyan a munkanélküliség újabb munkanélküliséget szül, a munka mindig újabb munkaalkalmakat teremt. Csak ha a széles néprétegeknek kilátása megnyílik arra, hogy nem kevesebbet, hanem többet kereshetnek, remélhető a mezőgazda és 'munkás produkciójának lefelé menő irányvonala helyett annak emelkedése.« Ezt mondja a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet igazgatója nyomtatott jelentésében. A munkaidőről pedig a következőket mondja Stuart Chase tekintélyes amerikai mérnök és technokrata író (felovassa): »A mai közgazdasá.gi törvények bolondokházába illenek, de hol van az a lángész, aki az aránylag egyszerű matematikai egyenleteket a gazdasági szívverés ellenőrzésére használja fel, hogy abból egészséges rendszer váljék? A gép elég készséges, csak az embernél hiányzik ma még az okosság ahhoz, hogy a gépnek ezt a készségét érvényesülni engedje-«, A munkabér és a munkaidő kérdésében, az előadó úr szigorú kapitalista álláspontjára nekem egyelőre ez a válaszom. Lesz még alkalmam beszédem későbbi folyamán talán néhány számadattal is megvilágítani azt, hogy, sajnos, Magyarország ezidőszerint leghátul kullog a munkabérek alakulása és a munkaidő terén. Az iparügyi minisztérium új alakulat, egyesztendős, célja meg van jelölve címében: ipari igazgatás. De ez nem lehet egyoldalú! Itt három érdeket kell szem előtt tartani. Öszsze kell egyeztetni a termelés érdekét, nem utolsó sorban a munkásság érdekét és az állam érdekét. És ha én az iparügyi minisztérium eddigi munkáját nézem, kétségtelen, hogy az iparügyi miniszter gesztiójában van eLisnierésreméltó is, de ennél sokkal több a bírálati anyag. Elismerésreméltó a kezdeményezésKétségtelen, hogy innen indult el a végnélküli munkaidő és az eszeveszett munkabóruzsora visszafejlesztése. Hogy ez az érdekelt muokásság és szakszervezetek állandó sürgetésére történt, azt nem rovom fel és nem írom a miniszter úr és a minisztérium hátrányára, tény azonban az, hogy túlságosan lassan, vontatottan mennek előre a dolgok. Már pedig a munkásság sokkal gyorsabb tempót kíván és nem részmegoldásokat, hanem generális intézkedéseket várt és vár a miniszter úrtól, mert eddig valóban csak részmegoldásokat és csigalassúsága ütemet kapott és tapasztalt. Ez azért baj, mert a technika és a termelés állandórohamú fejlődése egyre rontja a munkásság szociális és gazdasági helyzetét. Sok-sok régi mulasztás és megoldatlan probléma nyomja a munkásságot és a munkaviszonyokat. A munkaviszony arányosításának elmaradása a termeléshez pedig katasztrofális hatású. Ha én ennek okát keresem, két forrásra bukkanok. Egyik a törvényhozás antiszociális ÖsszetételeBizQnyos az, hogy egy becsületes, demokratikus^ választójog alapján megválasztott Tçépviselőház ilyen programmal, ilyen iparügyi programmal nem merne a képviselőház elé lépni. A második ok az ipari kapitalizmus elszánt ellentállása minden korszerű reform ellen. Az első ok természetesen csak a demokratikus választójog megvalósításával szünhetik meg, és ez nagyban enyhítené, talán meg is szüntetné a második gazdasági okot is, mert ha demokratikus parlamentünk, igazi népképviseletünk volna, akkor más volna a törvényhozás gesztiója is. Ez egészen bizonyos. Addig azonbam amíg ez megtörténhetik, — amit ennek a tárcának a költségvetése keretéiben neun sürgethetek, mert nem ide tartozik — addig sem lehet várni, mert szétzüllik, tönkremegy a nagyszerű magyar ipari hadsereg. Lehet, hogy a Gyosz. párnázott szobáiban, elefántosont tornyában nem látják ezt a, folyamatot és nem törődnek vele, ez azonban baj és hiba, mert a régi kapitalista egyoldalúság, amely a háború előtt volt ismeretes és szokásos, ebbe a világba már nem való, Ma már illenék észrevenni és illenék honorálni azt, hogy a termelésnek két tényezője van, és hogy a másik ^tényező a munkaerő, a munkásság,- nem kevésbbé fontos, mint maga a kapitalizmus. T, Ház! Itt tehát a minisztérium részéről meglehetős erélyre és elszántságra volna szükség az ellentálló kapitalizmussal szemben. Ezzel gátat vethetne a korlátlan kizsákmányolásnak, fellendíthetné a gazdasági életet és az én szerény nézetein szerint ez nem ártana magának az iparnak sem. (Farkas István: Sőt, ellenkezőleg!) Amennyire én ismerem a magyar ipari termelést és annak eredményeit.. számszerű, adataim alapján megállapíthatom, hogy a magyar ipar nem szorult rá a 60 órás munkaidőre, sem arra, hogy koldusbéreket fizessen az értékeket előállító munlkásóknak.