Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-139

434 Az országgyűlés képviselőházának dig az alaptörvény szerint a vasárnapi munkaszünet alól való feloldáshoz az illetékes miniszter külön rendelete szükséges, ilyen rendelet hiányában a mi magyarázatunk szerint ebben az iparban vasárnapi munka nem végezhető. Ezzel az értelmezéssel szemben, mint az iparügyi miniszter úrnak 1935. évi október 17-én a cukrászipari munkásokhoz intézett egyik leirata is megállapítja, a cukrásziparosok munkaszüneti napokon is, sokszor reggeltől késő estig végeztetnek ipari munkát az alkalmazottakkal. Ebben az ügyben a cukrászipari munkások több ízben fordultak a főkapitány úrhoz, legutóbb 1935 augusztus 1-én és arra kérték őt, mint annak a hatóságnak a fejét, amely ezt a törvényt, illetőleg ezt a rendelkezést betartatni és ellenőriztetni köteles, hogy közegeivel gondoskodjék ennek a rendeletnek megfelelő végrehajtásáról. A főkapitány úr azonban ezt a • kérelmet teljesíthetőnek nem találta és ezt indokolja azzal, hogy a 94.537—1921. számú rendelet szerint a pékiparban és ugyanígy a cukrásziparban is az összes munkálatok a köznapokra nézve megállapított időponttól délelőtt 10 órági végezhetők és folytatólag ezt mondja, (olvassa): »A cukrásziparra vonatkozólag külön törvényes rendelkezés nincs, de az 1924. évi 59.667. számú rendelet azonos elvek szerint szabályozza a cukrászipar munkáját a sütőiparéval.« Ebben az elutasító határozatban a mi megítélésünk szerint több tévedés van. Az egyik az, ihogy a pékipar nem azonos a cukrásziparral, amint ez, az elutasító végzés maga is megjegyzi, hogy a . cukrásziparra vonatkozólag külön feloldó rendelkezés nincs. Téves a hivatkozás akkor is, amikor felemlíti az, 59.667/1924. számú rendeletet, amely ugyan kimondja, hogy az 1923 ; XV. te. rendelkezései ^ szerint a pékés a cukrászipar azonosan bírálandók el, de ez a törvény — amint jól tudjuk — a sütőipar (hétköznapi munkáját szabályozza, semmiféle vonatkozásban nem alkalmazható tehát a vasárnapi munkaszünet elbírálása. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De akkor is, ha ez nem állana fenn, téves a főkapitánynak elutasító álláspontja azért, mert ha a pék- és a cukrászipart azonos alapon bíráljuk el, akkor is á törvény és a vonatkozó rendeletek szerint délelőtt 10 óráig volma üzemi munka elvégezhető, holott a cukrászipari munkások beadványa világosan megállapítja, hogy a cukrászüzemekben egész vasárnapon át dolgoztatják az alkalmazottakat, — tehát még akkor is, ha a főkapitány úr törvénymagyarázata helytálló volna, köteles volna intézkedni legalább abban az irányban, hogy az általa tévesen hivatkozott rendelet, vagyis a 10 órai végzés végrehajtassék. Sajnos, azonban meg kell állapítani, hogy az elutasítás kényelmesebb és egyszerűbb s a főkapitány úr nem törődik azzal, hogy szembekerül éppen az iparügyi miniszter úrral magával, aki múlt évi június hó 27-én a nála járt munkavállaló küldöttség előtt megállapította, hogy az ő felfogása szerint is a cukrászüzemekiben vasárnap a törvény helyes értelmezése szerint nem szabad dolgozni és az iparügyi miniszter úr Ígéretet tett akkor arra vonatkozólag, hogy oda fog hatni, hogy a rendőrhatóság a törvényes rendelkezések betartására [megfelelően ügyeljen. A cukrászipari munkások erre az, elutasító végzésre fellebbezést adtak be, amelyet azonban 139. ülése 1936 június 3-án, szerdán. a mai napig nem intéztek el, ellenben 1935 október havában a Magyarországi Cukrászmunkások Egyesülete ' meghívást kapott egy ankétre, amelyen ez a vitás kérdés tisztázandó lett volna. Ez a meghívó szintén pontosan leszegezi azt, hogy a törvénymagyarázat, helytelen, azonban az újabban egyre erősebben .jelentkező munkásellenes tendenciák hatása alatt felveti azt a kérdést, hogy nem kellene-e ezt az amúgy sem nyugvó ügyet teljesen felbolygatni, nem volna-e szükség arra, hogy megállapítsák, hogy a vasárnapi cukraszüzemi munka igenis elengedhetetlen és csak annak kereteit kellene szabályozni a teljes szünet felfüggesztésével. Amint a leirat mondja: »Az a kérdés^ hogy szükséges-e bizonyos cukrászipari munkáknak vasárnapon való végzését engedni, még nincs tisztázva«. A helyett tehát, hogy az eddigi törvények végrehajtását sürgetné, egy soha életbe nem lépett szabálynak megszüntetésére tett célzást ez a meghívó és arra mutatott hajlandóságot, hogy az eddig tűrt, az eddig törvénytelenül fennálló állapotot egy új rendelet kibocsátásával most már törvényessé alakítsák át. A munkáltatók az ipar érdekeire hivatkoznak és ezzel indokolják, ezzel fúrják a vasárnapi munkaszünetet, de ennél a homályos kijelentésnél helytállóbb érvet nem tudnak hozni, mert nem tudják megmagyarázni azt, hogy miért volna érdeke az iparnak, hogy agyonj hajszolt, kiuzsorázott, pihenéshez soha nem jutó alkalmazottakkal dolgoztassanak. Világos és meg nem cáfolt érv az, hogy a cukrászipari készítmények

r 90%-át a munkaszünetet megelőző napon készítették el eddig is és az iparnak ezután sem lenne semmiféle kára abból, ha a maradék 10% is az előtte való napon készülne el. Azt mondják, hogy a habos töltést és bizonyos díszítéseket kell, hogy a vasárnapi munkaszüneti napon készítsék el, de mivel ezt eddig is az üzleti kiszolgáló személyzet, az élelmicikkek árusítását végző személyzet csinálta, feleslegesnek tartjuk, hogy ezért a teljes műhely egész vasárnapon át készenlétben álljon, ellenkezőleg, az ipari érdekekre való hivatkozással nekünk az a meggyőződésünk, hogy a közönség érdeke egyenesen megköveteli azt, hogy pihent és egészséges, munkabíró személyzet dolgozzék az üzemekben hétköznapokon. Egészen különös jelenség az, hogy éppen a luxuscikkek előállításával foglalkozó üzemek munkássága él a legembertelenebb körülmények között. Ha egyszer a cukrászipari munkáltatók betekintést engednének a fogyasztóközönségnek azokba a munkaviszonyokba és életkörülményekbe, amelyek között a munkavállalók dolgoznak, akkor egészen bizonyos, hogy sok embernek megkeseredne a szájában az édes cukrászsütemény. Rá kell tehát mutatnom arra, hogy a vasárnapi törvényes munkaszünet betartása az iparban itt is a pusztító munkanélküliségnek a csökkentéséhez járulna hozzá. Sajnos, nem merem azt mondani, hogy az iparnak a munkásfelvevőképessége jelentékenyen javulna, hiszen a munkáltatói érdekképviselet részéről hangoztatott ipari érdek éppen azt jelenti, hogy a munkavállalókból az utolsó csepp munkateljesítményt is kisajtolják. A törvénynek és a törvényes rendelkezéseknek a végrehajtása ellen tehát annál inkább fognak tiltakozni, minél inkább bizonyítaná ez azt, hogy ezzel több munkásnak az elhelyezését tennénk lehetővé.