Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-139

Az országgyűlés képviselőházának 139: ülése 1936 június 3-án, szerdán. 435 A kérdésnek a kerülgetése helyett tehát .szerintünk az a kötelessége az iparügyi miniszter úrnak, hogy a munkavállalók érdekeit engedje ebben a kérdésben érvényesülni és adjon ki megfelelő magyarázatot az alantas hatóságok részére, hogy az érvényes rendszabályok ellenőrzését végezzék el. Ha a miniszter úr a patriarchális viszonyok után siránkozó cukrászipari munkáltatói érdekeltség kívánsága szerint akarná ezt az ügyet rendezni, akkor odajutnánk, hogy megint tüdőbajos, gondozatlan rabszolgák készítenék a luxuscikkeket egészségtelen és egyáltalában nem étvágygerjesztő üzemekben. Az ipar fogyasztóinak és munkavállalóinak érdeke a vasárnapi munkaszünet kérdésében teljesen megegyezik. A munkáltatói érdekeltségnek pedig csupán a haszonnak egy jelentéktelen százalékáról kell lemondania akkor, amikor a törvényes rendelkezéseket végrehajtja. Es hogy ezek az érdekek — a fogyasztóknak és az ipar munkavállalóinak az érdeke — érvényesüljenek, ehhez nem kell egyéb, mint hogy a miniszter úr kellőképpen gondoskodjék a törvényes rendelkezések betartásáról és végrehajtásáról. Erre az egyre: a miniszter úrnak, szerintem, törvényes kötelességére hívom fel a figyelmét. (Helyeslés a bál- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az iparügyi miniszter úr kíván szólni. , 1 I 1 I Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Ház! A Kéthly Anna képviselőtársam^ által idézett rendelet valóban csak a cukrászüzemekben árusítható, illetőleg árusított árucikkek árusításáról rendelkezik, ' és a rendeletnek az a része, amely a vasárnap is végezhető ipari munkákat sorolja fel, valóban nem tartalmazza a cukrászipari munkálatokat. A helyzet azonban az, hogy már ezen,^ 1921-ben kiadott rendelet előtt is és annak életbeléptetése óta is, 15 éven keresztül az a gyakorlat fejlődött ki, hogy a cukrászüzletek nyitvatartása mellett a hatóságok megengedték a cukrászoknak -a cukrászipari tevékenység folytatását is. Ez a helyzet kettős okból jött létre: így kívánta ezt a cukrászipar érdeke, mert hiszen köztudomású, hogy a súlyos^ gazdasági viszonyok mellett a vásárlóközönség hétköznapokon alig keresi fel ezeket az üzemeket és üzleteket, s a cukrászüzemek rá^ vannak utalva a vasárnapi forgalom kihasználására; de ezt kívánják a közegészségügyi érdekek is, mert a cukrászipar köztudomás szerint sok olyan árucikket állít elő, amelyeket a romlás veszélye nélkül nem lehet tartósan raktározni. Meg kell jegyeznem, hogy ezzel a helyzettel nemcsak a munkaadók, hanem a munkavállalók is az elmúlt időkben meg voltak elégedve mindaddig, amíg a munkaadók a vasárnap eltöltött munkaidőt magasabb munkabérrel honorálták. A múlt évben azután a munkaadók, a cukrászok, a súlyos gazdasági viszonyokra való hivatkozással megszüntették a vasárnapi munkabérek felárait, és innen indult el tulajdonképpen a munkaadók és munkavállalók között a kontroverzia. Amikor a minisztérium értesült erről a vitáról, — amint azt Kéthly Anna képviselőtársam is említette — haladéktalanul ankétet hívott össze, amelyen igyekezett a munkaadók és munkavállalók érdekeit megfelelően összeegyeztetni. Ez ezen az ankéten nem sikerült, és éppen azért a minisztérium tervbevett, sőt ki is dolgozott egy új rendelettervezetet, amely ezt a hiányt, amely a cukrászipar vasárnapi gyakorlása tekintetében tényleg fennáll, kiküszöbölné. Ennek a rendeletnek az intenciója az, hogy igyekszik a vasárnapi munkaszünetet minél tökéletesebbé tenni, és ezért az elkerülhetetlenül végzendő munkák céljaira nem az egész személyzetnek, hanem a személyzet egy elenyésző hányadának a visszatartását teszi megengedhetővé, ugyanakkor azonban gondoskodik arról, hogy «a vasárnap szolgálatot teljesítő személyzet — mint egyéb hasonló természetű iparágban is történik — magasabb munkabérrel legyen dotálva. A rendelettervezet készen van, a legközelebbi napokban fogom az érdekelteknek kiküldeni és az érdekeltek válasza után fogok ebben a kérdésben véglegesen állást foglalni. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásulvenni. (Éljenzés és taps jobbfelöl) Elnök: Interpelláló képviselőtársunkat a viszonválasz joga megilleti. Kéthly Anna: T. Képviselőház! A miniszter úr is elismerte, hogy az árusításra vonatkozólag van rendelkezés ezekben a rendeletekben, az ipari munka végzésére azonban nincsen. Itt tehát egészen világosan kitűnik az, hogy törvénytelenül, a törvény ellenére volt ez az egész állapot, és azt, — amint a miniszter úr mondotta — hogy gyakorlattá vált az, hogy a hatóságok ezt megengedték, én utólag is a legsúlyosabb kritikával kell, hogy illessem, mert a ^hatóságoknak nincs joguk a törvényes rendelkezéssel szemben semmiféle más gyakorlatot megengedni. (Patacsi Dénes: Ha a mezőgazdaság is így tenne, nem ennénk kenyeret! — Zaj.) És amikor az illetékes munkavállalók ebben az ügyben a főkapitány úrhoz azzal a szerény kívánsággal fordultak, hogy a törvény betartását ellenőrizze, s ő ezt elutasította, akkor a főkapitány úr tulajdonképpen törvénysértést követett el. (Zaj.) A miniszter úr válasza után sem tudom elfogadni azt az álláspontot, hogy a cukrásziparnak volna érdeke a vasárnapi dolgoztatás, hogy a cukrászipar érdekei ellen való volna a cukrászipar teljes vasárnapi munkaszünete, mert — mint már felszólalásomban mondottam. — azokat a munkálatokat, amelyeket vasárnap kell elvégezni éppen a közegészségügyi érdekekre tekintettel, vagyis azokat a befejező munkálatokat, amelyeket éppen a könnyen romló élelmiszerre való tekintettel az utolsó pereben kell elvégezni, eddig is az árusító személyzet végezte, amelyiknek vasárnapi munkaszünete természetesen nincsen. En mindenesetre örömimel veszem tudomásul, hogy ebben a kérdésben a miniszter úr olyan rendeletet bocsát ki, amelyben ezt >a kérdést rendezni akarja, csak azt sajnálom, hogy a miniszter úr erre a rendeletre vonatkozólag nekem semmiféle felvilágosítást nem adott, hogy ez a rendelet vájjon azt óhajtja-e törvényesíteni, amit ma törvénytelenül úgyis csinálnak, vagy pedig a munkavállalók és a fogyasztók érdekeinek egybehangzó képviseletével végre végét veti ennek a törvénytelen állapotnak azzal, hogy megalkotja a cukrászipari munkának vasárnapi teljes munkaszünetét. En arra, kérem a miniszter urat, hogy ennek a rendeletnek a kibocsátása előtt (Zaj.) hallgassa meg a munkavállalói érdekképviseletet is, mint akiknek ez állítólagos ipari érdé-