Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-139

Az országgyűlés képviselőházának Ehhez igazodott természetesen a vállalatok osztalékpolitikája is, mert míg a konjunkturális években a kifizetett osztalék összege — mint előbb említettem — 61 millió pengő körül volt, az osztalék leszállt 1933-ban 18 8 millió pengőre, 1934-ben van egy kis javulás; ismét felemelkedett 20*7 imdllió pengőre. (Malasits Géza: Szegény Krausz! — Eeisinger Ferene: Szegény Szurday! — Propper Sándor: Szegény Vida Jenő!) En nem arra szántam ezeket az adatokat, -hogy az urak itt sírvafakadjanak, (Derültség.) de mindenesetre kéirem, hogy méltóztassanak mindezt az adatok alapján fontolóra venni. (Rakovszky Tibor: Sokszor lehetne sírvafakadni! — Propper Sándor: Ezt a beszédet a Gyosz.-ban kellett volna elmondani!) Ami már most azt a harmadik vádszerű megállapítást illeti, hogy a védett gyáripari termelés neui veszi ki a részét megfelelően a közteherviselésiből, erre vonatkozólag . ugyancsak egy igen érdekes dolgozatot bocsátok mindazok rendelkezésére, akik a kérdés iránt érdeklődnek, amely dolgozatnak természetesen csak a végső eredményeit fogom ismertetni. Amikor az ipari termelés adóterheiről, tehát a közteherviselésben való részesedésről van szó, akkor optikai hibába esik a kérdéssel foglalkozók nagyrésze azért, mert csak a társulati adón keresztül nézi ezt a problémát, holott tudnia kell annak, aki egy kissé elmélyed a kérdésben, hogy a társulati adó mellett az ipar jelentős 'része általános kereseti adót, azután rokkantellátási adót, nyilvános betegápolási adót, községi pótadót, vármegyei pótadót, inségadót, útadót és egyéb ilyen járulékos adókat fizet. (Dinnyés Lajos: A mezőgazdaság is fizeti ezeket.) A másik oka annak, hogy a kérdést nem helyes megvilágításiban látják nálunk, az, hogy egyáltalán nem veszik figyelembe a mezőgazdaság felsegítésére szólaló alapnak azt a dotációját, amely egyedül és kizárólag az ipart, mégpedig annak gyáripari részét terheli. (Propper Sándor: A munkabéreket terheli!) Végül pedig téves és hamis képet ad a dologról az a harmaduk körülmény, hogy nem veszik figyelembe az iparnak a társadalombiztosítással kapcsolatos további megterhelését. Jelenthetem a t. Háznak, hogy az előttem lévő és mindenkinek szívesen rendelkezésére bocsátandó kis stúdiumnak végső eredményei szerint a gyáripar részesedése a közteherviselésben túl van a 97 millió pengőn, amiből 21"7 millió pengő esik a mezőgazdaság megsegítésére szolgáló alap dotációjára és 48*7 millió pengő esik a társadalonibiztosítási járulékokra. (Rakovszky Tibor: Visszafizeti azt a, fogyasztó az árakban! — Egy hang balfelől: Duplán fizeti vissza! — Zaj.) Hozzá kell tennem ehhez azt, hogy ebben a számban nincs benne természetesen az alkalmazottak kereseti és jövedelmi adója, az sem, amelyet a vállalat fizet, még kevésbbé az, amely az alkalmazottakat terheli, végül nincsenek benne egyáltalában a fogyasztási és forgalmi adók. Azt hiszem, hogy ez a néhány adat és megállapítás alkalmas lesz arra, hogy azokat, akik a magyar ipari termelésnek ezekkel a kérdéseivel foglalkozni kívánnak, véleményük kiformálásában a mostaninál megfelelőbb és helyesebb irányba tereljék. Ezzel be is fejeztem ezt az előadói előterjesztést, most már csak egy igen rövid személyes ügyem van. Javaslom, hogy méltóztassanak az iparügyi tárca költségvetését elfo139. ülése 1936 június 3-án, szerdán. 433 gadni az iparügyi miniszter úr személyére és a vezetése alatt álló minisztérium munkájára való tekintettel is. Azt látom, hogy egyrészt a miniszter úrban, másrészt magában a minisztériumban nagy és komoly hozzáértés van ezek iránt a dolgok iránt, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) igen komoly törődés és jóindulat van és végül a miniszter úr személyében van egy komoly iniciatíva és lendület. Ezek mind olyan tulajdonságok, amelyek, azt hiszem, kvalifikálják őt arra, hogy rajtam keresztül ő is kérhesse e tárca költségvetésének elfogadását. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Az idő előrehaladott voltára való tekintettel tisztelettel kérem, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet a legközelebbi ülésnapon mondhassam el. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. T. Ház! Mivel a napirend tárgyalására szánt idő letelt, előterjesztést teszek arra vonatkozólag, hogy legközelebbi ülését a Ház holnap délután 4 órakor tartsa és annak napirendjére tűzze ki az 1936/37. évi állami költségvetés egyes tárcáinak folytatólagos tárgyalását. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) A Ház az elnöki napirendi javaslatot elfogadja. Következnek az interpellációk. Kun Béla képviselő úr interpellációját törölte, így következik Kéthly Anna képviselőtársunk interpellációja az iparügyi miniszter úrhoz

% Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Veres Zoltán jegyző (olvassa): »Interpelláció az iparügyi miniszter úrhoz: Hajlandó-e a miniszter úr a rendelkezésére álló eszközök igénybevételével gondoskodni arról, hogy az ipari munka vasárnapi és Szent István-napi szüneteltetéséről szóló 1891 : XIII. te, valamint az 1921. évi 94.537/K. M. rendelet a cukrászipari előállító üzemi munkára vonatkozólag végrehajtassák?, — Kéthly Anna s. k.« Elnök: Kéthly Anna interpelláló képviselőtársunkat illeti a szó! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Az ipartörvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor többek között kifogásoltuk azt, hogy a javaslat nem összefoglaló jellegű és az egyes iparokról kiadott különféle rendeleteket maguk a kiadó hivatalok sem ismerik és amikor valami vitás kérdés kerül eldöntésre munkavállalók és munkaadók között, akkor a döntésre illetékes hatóságok csaknem kivétel nélkül a munkavállalók hátrányára magyarázzák a vonatkozó rendeletek, vagy törvények vitás szövegét. Az én interpellációmban is egy ilyen természetű ügyet kívánok szóvátenni, még pedig a cukrászüzemi alkalmazottak vasárnapi munkaszünetének a kérdését. Az 1891 : XIII. te. alapján kiadott 94.537— 1921. számú kereskedelemügyi miniszteri rendelet szabályozza a cukrászipar üzletkörébe tartozó cikkek vasárnapi üzleti árusítását. Ebben a rendeletben azonban egyetlen szó sincs arról, hogy az árusításra kerülő élelmicikkek előállítása is megengedtetett volna, mivel pe-