Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-139
420 Az országgyűlés képviselőházának Rakovszky Tibor jegyző: Klein Antal! Elnök: A képviselő úr nincs itt. Ki következik? Rakovszky Tibor jegyző: Mózes Sándor! Elnök: Mózes Sándor képviselő urat illeti a szó ! Mózes Sándor: T. Ház! A bortörvény egyik rendelkezése értelmében abban az esetben, ha az országban bő bortermés mutatkozik, a földmívelésügyi miniszter úr elrendelheti bizonyos vidékeken a zárlatot abból a célból, hogy a bor ára bizonyos szintet megtarthasson. Tekintettel arra, hogy a folyó évben az eddigi jelek szerint nagyon bő bortermésre van kilátás, már most idejében, a termés leszüretelése előtt felhívom a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy arra az esetre, ha nagy bortermés volna az országban, előre intézkedjék abban a tekintetben, hogy a bortermelők ne legyenek teljesen kiszolgáltatva a közvetítő kereskedelemnek. Tisztelettel rámutatok arra a lehetetlen állapotra, hogy a borértékesítés az országban a mezőgazdasági lakosság részéről tulajdonképpen teljesen szervezetlen. A termelők szüret alkalmával teljesen ki vannak szolgáltatva azoknak az ügynököknek, akik az ország különböző részeiről megjelennek a szőlős vidékeken és egymással versenyezve nyomják le a must árát. Ezelőtt egy évvel, amikor az a bő termés volt, az eső^ következtében megtörtént az, hogy a bor árát a szüret alkalmával 18 fillérről 3—4—5 fillérre nyomták le, csak azért, hogy két hónap múlva 25 meg 30 fillérért adja tovább az összevásárolt bort a közvetítő kereskedelem. A kormánynak nemcsak az a kötelessége, hogy gondoskodjék arról, hogy az adófizetők befizessék adójukat, hanem az is kötelessége, hogy megóvja az adófizető polgárságot az oly mértékű kizsákmányolástól, amilyen kizsákmányolásnak sokszor szemtanúi vagyunk az aratás és a szüret alkalmával. Ezért tisztelettel kérem a földmívelésügyi miniszter urat, intézkedjék abban a tekintetben, hogy a bortermelők ne legyenek kénytelenek termésüket ilyen lehetetlenjirakon értékesíteni, minimálja maligán-fokonként a must árát, minimálja szeszfokonként a bor árát és határozza meg azt az árat, amelyen alul bizonyos maiigánfokú mustot vagy szeszfokú bort ne lehessen megvásárolni, mert mégis bizonyos védelmet kell szolgáltatni a bortermelőknek akkor, amikor a borfogyasztási adó 9 fillér és amikor előfordulhat az, hogy a borfogyasztási adó a bor árának háromszorosa. Feltétlenül védelmet kell nyujtni a bortermelőknek s minthogy remélem, hogy ez a földmívelésügyi miniszter úr részéről feltétlenül meglesz, ezt a címet a miniszter úr iránti bizalomból elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon es a középen,) Elnök: Szólásra következik 1 ? Rakovszky Tibor jegyző: Csoór Lajos! Csoór Lajos: T. Képviselőház! Én is a bortörvényről akarok egynéhány szót szólni. Azt a végrehajtási utasítást, mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr, amely eddig elkészült, nem szabad kiadni, mert abban olyan zaklatások és olyan lehetetlen követelések vannak a termelőkkel szemben, amelyeket azok nem fognak tudni teljesíteni. A legkisebb szőlőtermelő is 8—10 különféle írásbeli bejelentésre lesz kötelezve, ha az a végrehajtási utasítás megjelenik- Nagyon kérem a mélyen t. földmívelés139. ülése 1936 június 3-án, szerdán. ügyi miniszter urat, hogy ezeket a különféle céltalan és haszontalan bejelentési kötelezettségeket, amelyeket a bortörvény végrehajtási utasítása eddig tartalmaz, törölni méltóztassék. A másik kérdés, amellyel foglalkozni akarok, az úgynevezett direkt-termő nova-szőlők kérdése. Nagyon jól tudjuk, mélyen t. Képviselőház, honnan fúj a szél, miért indítottak ezek ellen akciót és miért akarják mindenáron kiirtani nyakló nélkül ezeket a direkt-termő szőlőket. Nem védelmezem és gazdasági szempontból nem is védelmezhetem a direkttermő szőlőket, (Müller Antal: Rossz bort teremnek!) csak lehetőséget kell adni arra, hogy a gazdák tönkremenetele nélkül történjék meg ezeknek a szőlőknek egyrészt kicserélése, másrészt pedig átoltása. Látom, hogy a földmívelésügyi költségvetésnek ebben a részében bizonyos kis tételek vannak felvéve arra, hogy ezeket a direkt-termő szőlőket átoltsák csemegeszőlőkké, de éppen azért, mert C3ak fokozatosan halad ez a dolog, megfelelő időt kell hagyni arra, hogy ezek a különösen zalai, somogyi és egyéb vidéki kisgazdák, akiknek igen lényeges tétel a direkt-termő szőjő. ne legyenek kényszerítve ezeknek kipusztítására. Még egy kérdést leszek bátor említeni azzal a nagy gyümölcsterméssel kapcsolatban, amelyről előttem szólott képviselőtársam beszélt. Ez a kérdés ugyan talán inkább a pénzügyminiszter úr hatáskörébe tartozik, de azért a földmívelésügyi miniszter urat is kérem ennek kedvező megoldására. Ez pedig a kisüst kérdése. Ne méltóztassék talán mosolyogni ezen. Volt idő. amikor ez kormányprogramm volt, és volt idő, amikor ezen miniszterek buktak meg. A kisüst kérdése most is igen fontos és igen súlyos kérdés. (Mózes Sándor: Nem cukorból főznek ott szeszt, mint a szeszgyárak!) Tudnunk kell azt, hogy gyümölcstermésünk jelentékeny része megfelelő kisüsti felfőzés nélkül el fog pusztulni, mert mint előttem szólott t. képviselőtársam ma is mondotta, a gazdák nem r bírják leszedetni a termést, ha nem tudják értékesíteni, mert a csomagolás és a fuvar többe kerül, mint amennyi árat kapnak érte. (Eckhardt Tibor: Az idén nagy probléma lesz, az biztos!) Itt van tehát egy lehetőség, mélyen t. Ház, Igyekezzék a földmívelésügyi miniszter úr odahatni, hogy hat hónapra, erre az idei szezonra, függesszék fel a kisüstök szeszadóját azért, hogy a másodrendű és harmadrendű gyümölcsöt a szeszfőzők ott a helyszínen felfőzhessék és így csak elsőrendű gyümölcs kerüljön a piacra, amiért a gazdák kellő árat tudnának elérni a budapesti piacon is és az exportpiacokon is. Mert, hogy felszállítsák a harmadrendű gyümölcsöt is Budapestre és ezzel letörjék minden terménynek és minden gyümölcsnek az árát: ez nem közgazdasági érdek. Ettől meg lehet menekülni akkor, ha lehetővé teszik azt, hogy ott a helyszínen kisüstökön felfőzzék az ilyen gyümölcsöket. Nem akarok nagy tőkét kovácsolni abból, hogy a mostani angol király itt a barackpálinkát nagyon megszerette és annak ezzel reklámot csinált. Bár az egyes szeszgyárosok, akiknek érdekük a pancsolt szesz készítése, tagadják, hogy a kisüstön főtt pálinkának volna külföldön piaca, ezzel szemben a viszonyok azt mutatják, hogy igen jelentékeny mennyiséget lehetne ott megfelelő áron értékesíteni. De ha ezek nem is volnának jelentékeny mennyisé-
