Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-139

Az országgyűlés képviselőházának állomány sokszor egyik hétről a másikra elpusztul. Ez ellen a veszély ellen szérumokkal védekezhetnénk, az állatok beoltásával, ami preventív intézkedés volna. Sajnos azonban — amint erre korábban is rámutattam — ezek a szérumok olyan drágák a szérumkartel működésének jóvoltából, hogy a gazda azoknak árát megfizetni nem tudja. Itt felvetjük azt a gondolatot, hogy méltóztassanak ezeket a szérumokat államilag előállítani. Igaz, hogy az állami előállítás talán nem járna haszonnal, mert hiszen az egész szérumgyártás csak akkor bírna jelentőséggel, ha önköltségi áron bocsátanak a szérumot rendelkezésre. Há valahol, akkor ebben az egy esetben az állami közüzemnek helye volna. Nem azért, mintha ez a szérumgyártás, mint gyári üzem hasznothajtó vállalkozás volna, hanem azért, mert beláthatatlanul nagy előnyöket jelentene állattenyésztésünknek. Azt hiszem, az az áldozat, amit az állam ilyen szérumgyárak felállításával hozna, sokszorosan be lenne hozva azzal, ha az állatoknak az a tömeges pusztulása, amely néha egészen katasztrofálisan zúdul a kisgazdákra, valamiképpen megszűnnék. T. Képviselőház! A rendelkezésemre álló néhány percen belül — mivel ehhez a címhez egyéb előadnivalóm már nincsen — csupán egy dologra hívóim, fel még az igen t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmét, és ez a dolog a tyúkokkal kapcsolatos. A kormányzat tudniillik néha fajkakasokat ad egyes vidékeknek baromfinemesítés céljából. Nagyon gyakran azután megtörténik, hogy ezeket a fajkakasokat nem tényleges gazdáknak adják. A fajkakasokat, amelyek az államnak nem tudom, hány pengőjébe kerülnek, sokszor szolgák, tisztviselők és olyan egyének kapják, akiknek a világon semmi közük a földmíveléshez nincs. (Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: Kérem az .adatokat!) A helyett, hogy vennének a piacon olcsó csirkét, végül levágják a fajkakasqkat! (Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: Adatokat kérek! Általánosságban ne tessék beszélni! — Egy hang a baloldalon: Kiskőrös!) Fogok szolgálni adatokkal. Ezzel kapcsolatban csak azt kérem, kegyeskedjék a miniszter úrnak talán olyképpen rendelkezni, hogy a felügyelőségek azoknak a gazdáknak a neveit, akiket fajkakasokkal akarnak ellátni, lehetőleg a mezőgazdasági kamara vagy más ilyen földmívesekiből álló autonóm szerv (bekapcsolásával jelöljék ki. Ebben az esetben lehet biztosítani azt, hogy ezek a fajkakasok valóban odakerüljenek, ahova a kormányzat szánta. Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Nincs feliratkozva senki. Elnök: Kíván még valaki a 3. címhez szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik ' a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méitóztatik-e a 3. címet elfogadni? (Igen!) A Ház a 3. címet elfogadta. Következik a 4. cím. Veres Zoltán jegyző (olvassa)): »Állami lótenyésztő intézetek.« Elnök: Szólásra következik Farkasfalvi Farkas Géza képviselő úr. A képviselő úr nincs jelen; jelentkezése töröltetik. Következik Balogh István képviselő úr. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII. 139. ülése 1936 június 3-án, szerdán. 413 Ifj. Balogh István: Mélyen t. Ház! A lótenyésztő intézetek számára a földmívelésügyi kormány szerintem elégséges összeget irányozott elő. Ezek a lótenyésztő intézetek azonban sokkal kevesebb produktumot állítanak elő, mint amennyit ezért az összegért előállíthatnának. Maga a magyarországi lótenyésztés olyan munkát, olyan ápolást kívánna, amelyet ez a néhány lótenyésztő intézet nem képes elvégezni. En ezért azt a tiszteletteljes kérést intézem a földmívelésügyi miniszter úrhoz, méltóztassék megtalálni annak a módját, hogy a tenyésztők maguk is belekapcsolódhassanak a lótenyésztő intézetek munkájába, hogy segítségükre lehessenek abban a munkában, amely rájuk hárul és amelyet kötelesek elvégezni, hogy tudniillik kellő apaállatokat produkáljanak és kellő jó anyagot hozzanak be a tenyészetbe. • A kisebb tenyészeteket és a kisebb méneseket, amelyek nincsenek törzskönyvezve, törzskönyveztetni kellene és olyan színvonalra kellene emelni, hogy jó tenyészállataikat, akár kancákat

r :akár méneket, a köztenyésztésbe beadni tudják. A törzskönyvezés egyik alapfeltétele annak; hogy a lótenyésztés intenzív irányt kaphasson, különösképpen akkor, ha megvannak azok a tapasztalt szervek, illetőleg azok a tapasztalt szakemberek, akik már eddig is tudományos alapon foglalkoztak ezekkel a dolgokkal, akik kellő alappal rendelkeznek és akik meg tudják állapítani, hogy az egyik vagy másik családhoz tartozó apaállat a legtöbb esetben milyen vérvonalban van kitenyésztve. Mert hiszen a lótenyésztésnek eddig is ez volt az iránya és sikerének alapja, hogy mindig meg tudták válogatni a megfelelő apaállatot az illető kancára és így olyan utódokat tudnak produkálni, amelyek a ménesben, a szabadban való felnevelés folytán országoshírű, sőt világhírű iegyedek voltak és amelyeket, akárhová vitték őket, úgy lehetett használni, hogy mindig dicsőséget hozott a magyar lótenyésztésre. Az állattenyésztésnek ez a neme az, amely világviszonylatban tekintélyt szerez a magyar kormánynak, én tehát azt kérem a földmívelésügyi kormányzattól, hogy erre különös gondot fordítson, és — ami eddig nem látható a költségvetésben — csikónevelőtelepek költségeire adott kölcsönnel, vagy pedig a felépítéshez való anyagi hozzájárulással ezt elősegíteni méltóztassék. Hiszen a lovasemberek tudják, hogy nem (mindegy annak a csikónak, hogy istállóban, vagy kis kifutóban nő fel, azok nem használhatók strapára, hadászati szempontból teljesen elesnek, nem hoznak soha eredményt, mert a legközelebbi megterhelésnél tönkremennek és csak gyalázatot hoznak a magyar lótenyésztésre, ha külföldre szállítják őket. Különösképpen igazolja ezt az állításomat az, hogy bármennyire is intenzíven, nagy körültekintéssel és nagy fényűzéssel berendezett ménesek is vannak, mégis mindig a kunsági, a hortobágyi és a karcagi legelőkre járnak azok a külföldi kereskedők, akik lovat vásárolnak. Ez azt bizonyítja, hogy szikes legelő nagyon jól használható lótenyésztésre, mert szívóssá és kitartóvá teszi az állatot. A nonius-lovak tenyésztésére kívánnám felhívni a mélyen t, miniszter úr figyelmét, mert a nonius-mének azok, amelyek a külföldi kereskedelem számára a legkedveltebbek, hadászati szempontból is nagyon szívósak és imóg inkább kitartóak. Míg más félvérek, teli57