Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-139

414 Az országgyűlés képviselőházának vérek, arabs lovak és gidránok mindenféle hibát rejtenek magukban, addig a kis noniusok, különösen hadászati szempontból igen kedvelt állatok. T. Ház! A lóvásárlásoknál ki kell terjeszkedni arra is és meg kell emlékezni arról is, hogy ezek a lóvásárok a legkevesebb hasznot hajtják a gazdának és annak a kereskedő csoportnak is, amely ezeket összeszedi. Nyilvánvaló az, hogy legtöbb esetben csereáruként, délvidéki gyümölcsökért cserélik ki ezeket a nemes állatokat olyan emberek és kereskedők, akik talán csak konflisban láttak lovat és a ló iránt semmiféle érzékkel nem bírnak. Ezek megkapják az engedélyt a kiszállításra, a vásárlást odaadják alvállalatba, nagyon jó nyereséget biztosítanak maguknak és amikor a külföldi kereskedők jönnek átvenni a tisztességes kereskedő-csoporttól a lovakat, amelyeket azon a vidéken összeszedtek, ezeknek kell eltartaniuk a dőzsölni és mulatni vágyó külföldi társaságot, úgyhogy à végén rendszerint nagy ráfizetéssel végződnek ezek a ló vásárlások. Sajnálattal kell kijelentenem, hogy az a Mezőgazdák Szövetkezete, amelyet igen korrektnek tüntetnek fel, sokszor abba a hibába esik, hogy nagyon is lefölözi a lóikiviteli üzleteket, ezzel szemben azok az emberek, akik megdolgoznak, akik nagy összegeket kockáztatnak, nagyon sok esetben tönkre is mennek. Nem bizományba kell adni a lókivitelt, hanem olyan emberek részére biztosítani, akik lelkileg a magyar lóhoz vannak kapcsolva: lovas katonáknak, a mezőgazdasági bizottságok tagjainak, a mezőgazdasági kamarák tagjainak, továbbá gazdasági, felügyelőségeknek, gazdasági egyesületeknek és egyéb erkölcsi testületeknek, akik és amelyek a lovat szakszerűen kezelik és azzal mint nemzeti vagyonnal bánnak; ezeket nem kizárólag a nyerészkedési vágy vezeti, amikor egy-egy üzletet kézbelkapnak, hanem őszintén és becsületesen kezelik ezt a nagyszerű nemzeti vagyont, és igazán világhírűvé teszik ezt a magyar állatfajtát. r Minthogy itt a kereskedelmi vonatkozásnál hiányokat látok, a címet nam fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik Mózes Sándor képviselő úr. Mózes Sándor: T. Ház! Az állami lótenyésztő intézményeknek legelsősorban az a feladatuk, hogy a községeket megfelelő, jó-minőségű lovakkal lássák cl. A magyar lótenyésztésnek azonban nemcsak ez a feladata, hanem az is, hogy arra törekedjék, hogy a megfelelő minőségű lovakat megfelelő áron értékesítse. > A lovak értékesítésével 'kapcsolatban az egész országban nagy visszaéléseket lehet tapasztalni. Mindannak ellenére, hogy megjelent egy kormányrendelet, amelynek érteimében külföldre való exportálás céljából vagy a katonaság részére való vásárlásnál a lovakat csak közvetlenül a gazdáktól lehet megvásárolni, az ország különböző részeiben állandóan ugyanazokat az ügynököket látjuk megjelenni, akik alügynököknek bizományba adják ki alóvásárlásökat, úgy (hogy megtörténik az, hogy tanyai központokban ezek az alügynökök megjelennek, összevásárolják egy egész tanyarendszer lovait áron alul, 150—200 pengővel olcsóbban, mint ahogyan a kormány által elő van írva, és anélkül, hogy a marhalevelekt átírnák az alügynök nevére, a gazdákat utasítják, 139. ülése 1936 június 3-án, szerdán. hogy a következő na.pon megjelenjenek azon a helyen, ahol az ügynök megjelenik, és ott úgy adják elő a dolgot, mintha a gazda közvetlenül adta volna el az ügynöknek a lovat, éis az ügynökök 150—200 pengő nyereségre tesznek szert a gazdák rovására, anélkül, hogy az adásvételt tényleg lebonyolították volna és ezáltal a gazdákat megkárosítják. Tisztelettel kérem a jelenlévő földmívelésügyi miniszter urat, bogy méltóztassék a ló értékesítést valahogy szabályozni és pedig lehetőleg olyképp, hogy lovakat csak a községi elöljáróság útján lehessen vásárolni olyanmódon, hogy a községi elöljáróság a, lóvásárlást a községben tegye közzé azzal az árral együtt, amelyet a földmívelésügyi miniszter meghatározott, hogy így a jövőben a gazdák a ló értékesítéssel kapcsolatban előálló károktól feltétlenül mentesüljenek. Minthogy a kormánnyal szemben nem viseltetem ibizalommal, a cíimet nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nemlj Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e. a 4. címet elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a 4. címet elfogadta. Következik az 5. cím: »Állategészségügy.« Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a címet felolvasni. Veres Zoltán jegyző (olvassa az 5. címet): Ifj. Balogh István! Ifj. Balogh István: T. Ház! A magyar állategészségügy állatorvosokkal és állategészségügyi faktorokkal el van látva, azok lelkiismeretesen teljesítik a dolgukat és olyan munkát produkálnak, amely teljes; elismerést érdemel. Én azonban rá akarok mutatni azokra a körülményekre, amelyekben a gazdák vannak éppen állategészségügyi vonatkozásban. Nehezményezem azt, ihogy amikor a földmívelésügyi kormány megállapítja azokat az eszközöket, gyógyszereket, szérumokat, amelyek a beteg állatok gyógyítására vannak hivatva, ugyanakkor azonban e tekintetben roppant mostohán kezeli a kisgazdákat. Nem tudom, mire gondoljak akkor, amikor külföldön lényegesen olcsóbban kapható és szerezhető be nagyon' sok esetben éppen ezeknek a gyáraknak, a Laborénak és a Phylaxiának a gyártmányai is, mint itt, és ezeknek a különben is nyomorgó gazda tömegeknek olyan árakat kellene fizetniök, amelyeket nem fizethetnek ki, ímert maga az állat értéke nem fedezi azokat a költségeket, amelyekbe a szérum ikerül. Például a sertésorlbánc oltóanyaga 1000 köbcentiméterenkint 69 pengőibe, a sertéspestisé 71 pengőbe, a^ lépfenéé, szeptikéimiáé, colié, a paratifuszé, a mirigykóré 69 pengőibe kerül. Ez olyan nagy ár, hogy a gazda a mai állatértékesítési lehetőségek mellett nem tudja ezeket megvenni. Tudnék eseteket idehozini, ihogy a gazda legyintett, szomorúan elfordult és hagyta pusztulni, dögleni a malacait. A gazda még az egyszerű orbáncoltószérumot sem tudja megszerezni, amelyből csak egy köbcentiméter kellene egy kicsi malacba. Tudniillik a sertésorbán c többnyire a malacoknál lépi fel. Mondóim, a gazda ezt sem tudja előteremteni, hi-