Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-139

Az országgyűlés képviselőházának bői kapott számokat mondott volna — Kállay Miklós akkori miniszter úr azt mondotta, hogy a Sió hajózhatóvá tétele 8—10 millió pengő kiadást jelent, (Farkas István: Azóta megdrágult az is, mint minden!) Nem tudom, igen t. közbeszóló képviselőtársam, hogy a munkabérek meg az anyagárak emelkedtek-e,.. (Farkas István : A munkabérek, sajnos, leszálltak!) A munkabérek leszálltak, amint méltóztatik tudni. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) En tehát a miniszter úrnak ezekkel a megállapításaival kapcsolatban bátor vagyok felhívni az ő figyelmét arra, hogy elődje, Kállay Miklós volt miniszter úr, ezeket a számadatait megcáfolta, illetőleg a miniszter úr most tévesen,

1 szerintem helytelenül és osztálya által lehetetlenül összeállított költségvetés szerint kívánta ezt a kérdést elintézni akként, hogy ez pénzügyileg keresztül vihetetlen. Mint mondottam, annakidején ennek a küldöttségnek Kállay Miklós akkori földmívelésügyi miniszter úr azt mondotta, hogy a Sió hajózhatóvá tétele 8—10 millió pengő kiadást jelent. Ez az összeg azonban szerintem csökkenne, mert — amint leszek bátor felhívni a miniszter úr figyelmét ezekre — ezzel kapcsolatban már olyan munkálatok végeztettek, amelyek a jövőt illetőleg lényegesen befolyásolják a hajózhatóvá tétel költségeinek végösszegét és amelyek a miniszter úr által kontemplált és kilátásba helyezett, — nem tudom, költségvetésileg megállapított, vagy csak egyszerűen idedohott számot lényegesen csökkenteni fogják. Még pedig a Sió hajózhatóvá tételével kapcsolatban megtörténtek a következő munkáik. Igen t. Képviselőház és igen t. miniszter úr, megvan a területre, mintegy 8500 katasztrális holdra a kisajátítás. Kincstár tulajdonát képező területről van tehát szó, amelynél nem kell újabb kisajátítás, tehát újabb százezer pengő kiadás nem terheli az építkezést. De megvan a mederszelvény kiemelése is, mert 8,500.000 köbméter földmunkát már elvégeztek. Ezzel kapcsolatban kell megemlítenem, hogy ennek a mennyiségnek az elszállítására körülbelül 8.500 kilométer hosszú tehervo^natra volna szükség. Azonkívül jórészt készen vannak az itt szükséges hidak is. Megépült két vasgerendatartós vashíd Uzd és Kápolnapuszta között, megtörtént négy darab egynyílású vasbetonhíd elkészítése Jut, Mezőkomárom, Ozora és Pálfa között, megépült három vashíd Tolnanémedi, Sárszentlőrinc és Borjád között és hajózhatás céljaira megfelelően átalakítottak egy vashidat Medina mellett. Ezek a munkálatok összesen 1 millió pengő értéket reprezentálnak. (Dulin Jenő: Megint egymillió!) Mindezek együttvéve legalábbis 2—3 millió pengőt vesznek el abból az összegből és ennyivel kevesebbe kerülne ezeknek a munkálatoknak az elkészítése annál az összegnél, amelyet a miniszter úr előbb tartott beszédében helytelen információk alapján mondott. Eltekintve ettől, ennek a víziútnak a jelentőségét és fontosságát, amelyről előttem szólott képviselőtársam és az ebben a kérdésben már többször felszólalt képviselőtársaim szólottak, nem lehet elvitatni. Valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy ha erre szükség van, akkor ez elsősorban a Balaton vidéke nagy részének, az ottani értékes földmívelő139. ülése 1936 június 3-án, szerdán, 399 területeknek és a különböző vármegyék, Fejér, Veszprém és Tolna vármegyék értékes népének szempontjából szükséges. Több mint 25 év óta nem történt Magyarországon vicinális vasútépítés, már pedig kétségtelen, hogy ha bizonyos fejlődés van gazdasági téren, ennek a fejlődésnek a konzekvenciáját is le kell vonni. Ha képtelenek is vagyunk arra, hogy vasutakat építsünk, lehetetlen az, hcngiy a meglévő víziutak megépítése, jókarba hozatala, a célnak megfelelő átalakítása ne történjék meg, hiszen ez nem kidobott pénz, (Dulin Jenő: Nem ibizony!) hanem olyan munka, amely rövid idő múlva igenis meghozza a befektetett tőke kamatait. Ebben a tekintetben Dulin Jenő képviselőtársam már felsorakoztatta mindazokat az érveket, amelyek e kérdés horderejét megvilágítják. Én csak újra rámutatok arra, hogy Magyarországnak — amelynek területe a világháború utáni megcsonkítással 325.000 négyzetkilométerről 93.000 négyzetkilométerre csökkent — meglévő víziutai, így a Duna és a Tisza s az előbb említett Körös folyó hajózhatóvá tétele melett it van egy másik víziútja is, a Sió, amelynek hajózhatóvá tétele igen értékes és virágzó községeket hozna ismét olyan állapotba és helyzetbe, hogy termékeiket megfelelő víziúton tudnák értékesíteni. Ugyancsak ezzel kapcsolatban vagyok bátor felhívni a figyelmet arra, hogy a Sió hajózhatóvá tételével, a Sió medrének kitisztítása révén — amely magában véve is igen lényeges kérdés — egy másik kérdést, éspedig a Duna folyamnak az abszolútizmus korában történt — bogyiszlói átvágásával két nagy virágzó község elrontott helyzetét lényegesen inegjavíthatnók. Ez a két község Fadd és Tolna. (Dulin Jenő: Igaz!) Amikor átvágták a Duna medrét Bogyiszlónál, kétségtelenül 30 kilométer úttal rövidítették meg a Duna folyamát, ez azonban olyan helyzetet teremtett két nagy, virágzó község számára, amely elviselhetetlen. Egy bűztelep maradt ott, a holt Dunaág, amely nem kap az élő Dunából vizet és ezzel egészségtelen lett, a bacillusok milliárdjait tenyészti. A holt Dunaág mellett van a földmívelésügyi kormánynak egy selyemgyára, amely természetesen szintén ebbe a holt Dunaágba ereszti be a gyári vizeket, ami megint felette egészségtelen bűzt terjeszt ezekben a községekben. A Sió hajóhatóvá tételével kapcsolatban lehetséges volna az is, hogy a vízszint 70 milliméterrel való emelésével a holt Dunaág számára olyan vízmennyiséget tudnánk biztosítani, amely állandóan egészséges lenne és ha nem is jelentené az életet, mert végeredményben a Dunaág hajózás céljaira még^ mindig alkalmatlan lenne, de legalább is a két községnek higiénikus, közegészségügyi szempontjából igen fontos érdekeit kielégítené. T. Ház! Csak némileg akarom még számokkal is dokumentálni azt, hogy mit jelent a mai viszonyok mellett a gazdálkodók számára az olcsó tarifa. Legutóbbi költségvetési beszéde alkalmával Wolff Károly, a kereszténypárt egyik igen t. és illusztris vezetője azt mondotta a kormányra mutatva, hogy ennek a kormánynak nincs agrárpolitikája. Egyébként igen lojális beszédének ez a része teljesen igaz. A kormányzatnak legalábbis az agrárpolitikája rossz. Ezzel kapcsolatban, minthogy tarifáról és ezzel kapcsolatban vámról, vámpolitikáról is van szó, bátor vagyok a főváros 5&*