Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-139

398 Az országgyűlés képviselőházának nem is haladja meg, de erősen megközelíti a négy polgári iskolai osztálynak megfelelő ismeretek színvonalát. így érthető, ha ebben a népben, napról-napra kínos gondként vetődik fe az a hiány, hogy nines olyan alkalmas helyiség, amelyben a falu lakossága, pártpolitikától mentesen, összegyülekezhetnék, amelyben a falu közös kérdéseit megbeszélhetnék, a kis ünnepségeiket, előadásaikat megtarthatnák és amelyek hajlékot is adhatnának helyenként a gazdakörnek, az olvasókörnek és a falusi élet legfontosabb egyesületeinek. l)e int. bennünket a falusi kultúrházak kérdésének újabb felkarolására az a tény is, hogy a magyar falu háziipara és népművészete — hála Istennek —• a legszebb kilátásokkal indul egy új fejlődés korszakába.. Tapasztalatból is tudíom, hogy a rádió néprajzi közvetítéseinek hatásaképpen a falu, a népi ráélbredt a maga népi értékeinek tudatára. Népművészete, háziipara új lendületnek indul. (Ügy van! van! Ügy van! jobb felől.) A falu népe ráébredt annaik: tudatára, hogy eredeti názlipara és népművészete érték, értéke nemcsak önmagának, hanem a nemzet egyetemének is. Én ma már nem félek a magyar néprajzi tudomány megalapítójának és felejthetetlen, atyai jóbarátomnak, Herman Ottónak riasztó jóslatától, aki 1910-ben azt mondta nekem, hogy még tíz esztendő: és a magyasr nép eredeti értékeit elpusztítja a fonográf és a bukjel szoknya. Ettől többé nincs mit tartani. Ä rádió néprajzi közvetítései nyomán kiterebélyesedett a Gyöngyösbokréta, amelynek szépséges színeiben — valóban elmondhatjuk, — egy új néprajzi és háziipari kultúra korszakát is látjuk kibontakozni. Igen. t. Ház! Int bennünket a kultúrházak kérdésének újabb és szeretetteljesebb felkarolására mindezeken kívül, az idegenfoirgalom rohamos fejlődése is. A hozzánk érkező külföldi látogató természetszerűen népi értékeket keres nálunk és bennünk. Lehetetlenségnek tartom tehát azt, hogy a mezőkövesdi, kiskunhalasi

1 és kalocsai népház kivételével jóformán sehová sem vezethetjük el a külföldi látogatót, ahol egyes tájak néprajzi és háziipari remekeiből legalább egy szerény gyűjteményt mutathatnánk neki. Különösen elhanyagolt állapotok vannak ezen a téren a Dunántúlon és főként a, háziipari és népművészeti munkákban valóban felbecsülhetetlen értékű Rábaközben. Csorna, Szany, Kapuvár, Bősárkány, Hövej, Himód páratlan szépségű népművészete hozzáférhetetlen ^nemcsak az idegennek, hanem úgyszólván még jómagunknak is. Elengedhetetlen szüksége mutatkozik annak, hogy ezen a, területen ezeknek a népi értékeknek, ennek a nagy kincsnek feltárása és gyümölesöztetése végett, első lépésként, ilyen kultúrházaikat építsünk a legfontosabb helyeken. (Helyeslés jo^b felől. — Árvátfalvi Nagy István: Csak; egy-két /ezer pengő kellene hozza, a többit a falúk adják!) Ezekben az új kultúrházakban hajlékot találhatna a hosszú emberöltőkön át szinte mostohagyermek-sorban nevelt népművészet és háziipar is. Kettős kéréssel fordulok tehát a magyar falu melegszívű istápolójához, a földmívelésügyi miniszter úrhoz.. Arra kérem, találjon módot arra, hogy ennek a vidéknek legfontosabb néprajzi pontjain már anost ' segítséget nyújthasson ilyen kultúrházak építéséihez; másik kérésem pedig az, hogy a jövőben, pénzügyi lehetőségeinkhez képest jelentősebb ősz- 1 139. ülése 1936 június 3-án, szerdán. szegeket vegyen fel a költségvetésibe ennek- a szépséges akciónak folytatásához és a falu e súlyos és mindig súlyosbodó kérdésének megoldásához. A címet elfogadom. (Éljenzés és taps jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik 1 Esztergályos János jegyző: Dinnyés Lajos! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Klein Antal! Elnök: Klein Antal képviselő urat illeti a szó! Klein Antal: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) A f öldmívelésügyi miniszter úrnak összes minisztertársai jelenlétében elmondott igen értékes és minden kérdést átfogó beszédét a legnagyobb sajnálatomra nem tudtam teljes egészében hallani, aminek talán a terem akusztikája is oka volt. A végső konklúzió, amit levont, az volt, midőn azt mondta a miniszter úr, hogy ő a maga részéről hiszi és elvárja, hogy a Ház minden oldalán a tárcája keretébe eső kérdéseket a legjobb indulattal és megértéssel fogják kezelni és támogatni. Azt hiszem, ebben a kérdésben nem lehet a jobb- és baloldal között különbség. Ami az elhanyagolt földmívelési és agrárkérdések felkarolását illeti, ebben a kérdésben a jobb- és baloldalnak egyformán össze kell fognia, ebben a kérdésben a különböző párt válaszfalaknak le kell omolniok (Temple Rezső: Ügy van!) A magam részéről a miniszter úr egyébként — mondom — igen értékes beszédének, amelyet, sajnos, nem -hallottam, teljes mértékben, különösen egy részére vagyok bátor reflektálni és bátor vagyok a rosszul informált miniszter úrtól a jobban informálandó minszter úrhoz fordulni. A miniszter úr ugyanis Dulin Jenő t. képviselőtársam beszédével kapcsolatban olyan tényeket állított, amely tényállításaira reflektálnom kell és az igen t. miniszter úr figyelmét fel kell hívnom arra, hogy azt hiszem, a miniszter úr téved, vagy téved legalább is a minisztériumnak az az illetékes^ osztálya, amelynek számításai két vagy két és fél év alatt nem mutathatnak ilyen horribilis eltérést. Ez a tévedés pedig, amelyről szó van és amelyről én itt szólni akarok, a Sió hajózhatóvá tételével kapcsolatos. Tévesek a miniszter úr megállapításai, mert ő azt mondotta, hogy a Sió hajózhatóvá tétele ez idő szerint keresztülvihetetlen, mégpedig pénzügyi szempontból, amennyiben a Sió hajózhatóvá tétele az ő számításai szerint legalább is 15 millió pengő befektetést igényelnek. (Maschall Ferenc államtitkár közbeszól.) Ezzel kapcsolatban bátor vagyok az igen t. államtitkár úr szíves figyelmét felhívni arra, méltóztassék az illetékes osztálynál utánanézni a dolognak. Nemrégiben, két vagy három évvel ezelőtt, meg Kállay Miklós földmívelésügyi minisztersége idején az érdekelt megyék, még pedig úgy emlékszem, Veszprém, Zala, Fejér és Tolna vármegyék küldöttsége tisztelgett az akkori földmívelésügyi miniszter úrnál s a küldöttség szónoka, Tolna vármegye akkori főispánja, részletekre kiterjedő, megcáfolhatatlan adatokkal igazolta a Sió hajózhatóvá tételének szükségességét, hasznát és lehetőségét. (Farkas István: Negyven esztendeje beszélnek róla!) Akkor az illetékes osztályok számításai alapján •*- legalább is úgy kell vennem, hogy annakidején a miniszter úr hivatali elődje ezeket a számadatokat közölte velünk és nem hiszem, hogy lég-