Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-139
Az országgyűlés képviselőházának 139. ülése 1936 június 3-án, szerdán. 397 az, hogy berendezési és felszerelési tárgyakra a múlt költségvetési évben már 60.000 pengőt vettem fel, az idén pedig 90.000 pengőre emeltem fel ezt az összeget és így részben lassanként be tudjuk szerezni a hiányzó műszereket, részben pedig a meglévő elromlott műszereket tudjuk kijavítani. Szintén többször szóvá méltóztattak tenni, hogy a kísérletügyi és tudo : mányos intézetek dologi kiadásait is emelni kellene. Ezt a tételt 376.000 pengőről 425.000 pengőre emeltük azért, hogy ezeknek az intézményeknek a munkásságát fokozatosan jobban tudjuk biztosítani. (Helyeslés.) Haám Artúr t. képviselőtársam szóvátette mai beszédében a gazdatiszti kérdéseket. (Halljuk! Halljuk!) Ebben a kérdésben már többször volt alkalmam nyilatkozni. A legnagyobb jóindulattal kezelem az úgynevezett gazdatiszti hármas kívánságok kérdését és ezeket a kérdéseket, ha nem is mindenben azon az alapon, ahogyan a gazdatisztek kívánják most, de azért olyan módon, amely őket is bizonyos mértékben — legalább remélem — ki fogja elégíteni, rendezni fogjuk. (Helyeslés.) Dulin Jenő t. képviselőtársam szóvátette azt, hogy a mezőgazdasági kamarákat, az autonómiákat fokozottabban be kell vonni a különböző törvények előkészítésébe. Ebben a kérdésben kijelenthetem azt, hogy a magam részéről nemesak a jövőben fogok törekedni erre, hanem ezt már meg is tettem. Ebből a szempontból bevezettem azt is, hogy minden hónapban minden kamara vezetőségével együttes ülést tartok, amelyen valamennyi gazdasági kérdést megbeszélünk. Ezt az intézkedést a kamarák kérték és igen helyeslik. Madai Gyula képviselőtársamnak a munkáskórdésre, valamint az öntözésre vonatkozó felszólalására már válaszoltam. Egyébként teljes mértékben osztom azokat a szempontokat, amelyekre beszédében rámutatni szíves volt. Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel be is fejezzem immár nagyon hosszúra nyúlt felszólalásomat (Halljuk! Halljuk!) és röviden csak arra térjek még ki, hogy többen kifogásolták, hogy kevés az az összeg, amelyet a földmívelésügyi tárca költségvetésébe felvettem. (Felkiáltások a baloldalon: Ez igaz!) Ezt én is aLáírom. Méltóztassanak azonban figyelembe venni, hogy a múlt évben 10%-kai sikerült emelnem a földmívelésügyi tárca költségvetésének összegét, az idén ismét 10%kal, két év alatt tehát 20%-kal sikerült emelnem ezt az összeget. Ez a 6 millió néhány százezer pengő pedig a mostani nehéz viszonyok között nem kicsiny dolog. Legyen szabad ehhez hozzátennem még azt is, hagy a beruházási programmból 6,650.000 pengő járul hozzá az idei költségvetésben előirányzott Összeghez, a mezőgazdaság megsegítésére szolgáló alapból pedig körülbelül 50 millió pengő. Ide kell még számítanom végeredményben a gazdaadósságok rendezésére szánt összegeket, valamint a telepítés céljaira a költségvetésen kívül rendelkezésre álló összegeket J& Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassam nak mindazokat az erőfeszítéseket, amelyek talán sokszor kisszerűeknek látszanak, de amelyek kihatásaikban, eredményeikben mégis alkalmasak arra, hogy a magyar mezőgazdaság ügyét előbbre vigyék, jóindulattal támogatni, és kérem, hogy amint méltóztattak a költségvetést általánosságban elfogadni, úgy méltóztassanak azt részleteiben is megszaKÉPVISELOHÂZI NAPLÓ. VIII. vazni. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps'. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Kíván még valaki az első címhez szólni? Veres Zoltán jegyző: vitéz Somogyváry Gyula! • , , , vitéz Somogyváry Gyula: T. Képviselőház! Az után a széleskörű és minden részletében világos tájékoztatás után, amelyet a földmívelésügyi miniszter úr az imént adott, valóban jelentéktelen kérdéssel veszem igénybe a t. Ház figyelmét. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Kérem a képviselő uraikat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. vitéz Somogyváry Gyula: Mindössze néhány percre veszem igénybe a t. Ház figyelmét, noha az a kérdés, amely .szólásra késztet, valóban imélyebbreható foglalkozást is megérdemelne. A falusi, kultúrházak és a falusi népházak ügyét kívánom röviden .szóvá tenni. A népházak szaporításának kérdésében a gazdasági válság előtti esztendőkben a földmívelésügyi kormányzat igen értékes 1 segítő, támogató munkát fejtett ki, és hathatós anyagi segítése révén számos magyar községben épültek meg a falusi életnek ezek a kis kulturális centrumai, amelyeknek áldásos hatását az egész környék érezte. A gazdasági válság éveiben, azoknak a romboló erőknek hatása képpen, amelyek egész gazdasági életünket megrázták, a falusi népházak kérdése természetesen a harmad-, vagy negyedrangú kérdések sorába húzódott vissza, mint ahogy nem is lehetett ez másképp olyan időkben, amikor a gazdaságok és főként a kisgazdaságok ezrei sodródtak a végső pusztulás szélére, amikor az egész agrárvilág összeomlásától kellett nálunk tartani és amikor a jég, fagy és aszály^ egész országrészek napi kenyerét tette kétségessé. Természetes, 'hogy ilyen körülmények között minden anyagi erőnkkel elsősorban az így megtámadott magyarság segítségére kellett sietnünk. Ma már, hála Istennek, úgy látjuk, hogy a legsúlyosabb megpróbáltatás időszakán túl vagyunk, ma már lehetségessé tvált, hogy ismét szóbahozzuk ezt a kérdést, amelyről természetesen ma sem állítom, hogy ne volnának annál előbbrevaló feladataink. Igen t. Képviselőház! Nem állítoan, hogy a falusi kultúrházak megteremtésének minden más feladat végrehajtását meg kellene előznie. Nem állíthatnám ezt abban az esetben sem, ha a legrózsásabb^ pénzügyi lehetőségek között volnánk. Nem^ állítanám pedig azért, mert, sajnos, vannak egész vidékei az országnak, ahol súlyosabb gondjai miatt még csak fel sem vetődött a nép lelkében a kultúrházak szükséglete. De vannak, hála Istennek, olyan részei is az országnak—és itt elsősorban a Dunántúlra, annak is főként nyugati vármegyéire gondolok — ahol ez a szükségesség: a kultúrház hiánya, valóban égető kérdésévé vált a népnek. r Ezekben a nyugati vármegyékben, igen t. Képviselőház, a falu élete már régen kilépett a hajdani patriarchális korszakiból, ezekben: a községekben a nyomtatott betű bevonult a napi szükségletek közé, ezekben a községekben egyre nagyobb számban villannak fel a villanykörték es a falusi házak tetején mind sűrűbben feszülnek ki az antennadrótok. Talán nem állítok túlságosan merészet, amikor azt mondom, hogy ezekben a nyugati varmegyékben a nép általános műveltsége, ha 55