Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-132

Az országgyűlés képviselőházának li amelyeket minden nehézség nélkül át lehetne felsőipariskolává alakítani, mert hiszen itt a tanulóknak 95 százaléka máris a négy középiskola elvégzése után kerül be az iskolába, ennek következtében megvan az az alapfeltétel, amely a felsőipariskolai felvételnek egyik alapját képezi. T. Ház! Felvetettem már ezt a kérdést egyszer az iparügyi miniszter úrral szemben, de most a kultuszminiszter úrral szemben is felvetem ezt a kérdést, nem tartaná-e szükségesnek az ipari érettségi vizsgák behozatalát is. Ha a felsőkereskedelmi iskolában van érettségi vizsgálat, akkor egy deklasszifikálását látom az ipariskoláknak abban, hogy ott viszont csak végbizonyítvánnyal tudnak szolgálni. Ha azt akarjuk, hogy a művelt középosztály gyermekei is szégyenérzet nélkül térjenek át ipari pályára, ha azt akarjuk, hogy az iparnak megbecsülése legyen, hogy aa ipari foglalkozási senki le ne nézhesse, az ipari foglalkozásban való kiválóság minden egyéb kiválósággal egyenrangúnak minősüljön, akkor nem, leheti azt megtűrni és megengedni, hogy az ipari oktatásnál egy bizonyos deklasszifikáció álljon elő az ipariskola hátrányára. En tehát megfontolandónak tartom, hogy egyenlő mértékkel mérve a kereskedelmi oktatásnál és iparoktatásnál, amennyiben a kereskedelmi oktatásnál fenntartják az érettségi vizsgát, ezt az ipari oktatásnál is bevezessék, mert egy érettségi vizsgával rendelkező iparosnak társadalmi pozíciója sokkalta megbecsültebb. Ez neímesak az egyénre, hanem az egész iparra, magára az ipari foglalkozásra és magára a magyar közgazdaságra is csak előnyt jelent. Mélyen t. Képviselőház! Én a szakiskolák problémáját meglehetősen közelállónak tartom a szakirányú ipari tanonciskolák problémájához is. Ma Magyarországon már lassan megszűnnek az intelligensebb városokban az általános irányú ipari tanonciskolák; ma már csak 325 általános irányú ipari tanonciskola van, ezzel szemben 68 tanonciskola már szakirányúvá vált. Ezek a szakirányú ipari tanonciskolák lényegükben egy-két meghatározott iparnem tanítására specializálják egész oktatásukat, ami azt jelenti, hogy meglehetősen közelállnak az ipari szakiskolákhoz abban, hogy műhelyeik is vannak és nemcsak elméleti oktatást, hanem műhelyoktatást is adnak, ami Magyarországon most azért különösebben fontos, mert ma a kisiparosoknak meglehetős letörésük mellett nincs módjuk arra, hogy a saját kis műhelyükben a legmodernebb gépekkel és a legmodernebb eljárásokkal megismertessék az iparostanoncot. Ezért tehát módot kell erre nyújtani azáltal, hogy az ilyen szakirányú iparostanonciskolák műhelyében a legmegfelelőbb gépek és a legmodernebb eljárás ismertetésével modern irányban tudják nevelni az iparosifjúságot. Nem lehet kizárólag elméleti oktatással megelégedni, mert ma a gyakorlati műhelyoktatásnak sokkal fontosabb szerepe van, mint azelőtt. Ebből tehát az következik, hogy az iparostanonciskolák és az ipari szakiskolák műhelyeinek segítségével lehetne Magyarországon egy olyan ipari szakiskolai rendszert bevezetni, amely nemcsak az ipari elemi oktatásnak, hanem az iparostovábbképzésnek is tanfolyamok tartásával és bizonyos műhelymunkák elvégzésével segítségére tudna szolgálni. Ezt rendkívül fontos kérdésnek tartom és azt hiszem, a kultuszkormánynak áldozatot kell hoznia abban az irányban, hogy az iparosKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII. 2. ülése 1936 május 19-én, kedden. 33 nevelésnek ezt a fontos eszközét, a műhelyoktatast minden egyes nagyobb városban, ahol egy-egy szakmából 20—30, vagy 40 növendéket össze lehet toborozni, megvalósítsa s ezeknek a növendékeknek speciális továbbképzésére ilyen tanonciskolákat állítson fel. Minden városnak, minden nagyobb ipari központnak megvan a maga szakirányú iparosközönsége, az egyiknél az agyagipar áll magas fokon, a másiknál a faipar, a harmadiknál a vasipar, vagy a fémipar, szóval, mindenütt van egyegy olyan ipar, amelynek ilyen módon való oktatása kívánatos lenne. Az én elgondolásom tehát az, hogy a mostani ipari szakiskolákból telsoipariskolák legyenek, viszont az iparostanonciskolákat emeljük fel az ipari szakiskolák nívójára és ezzel a magyar iparoktatás színvonalát emeljük magasabbra. A kultuszminiszter úr foglalkozik — legalább is múlt évi költségvetési beszédében azt mondotta, hogy foglalkozik — egy, a középtoku szakiskolákra vonatkozó új törvény előkészítésével. Nagyon szeretném, ha ebben a törvényben ezek a reformok, amelyeket itt bátor voltam néhány szóval ecsetelni, helyet találnának és ha ezek a reformok így a magyar ipar fejlődésének és a jövő generáció tudása előmozdításának nagyhatású segédeszközeivé válhatnának. Mélyen t. Ház! A másik kérdés, amellyel a kultusztárca kapcsán még foglalkozni szeretnék, a művészetek kérdése. Szerepemet megkönnyíti az, hogy Andaházi-Kasnya Béla igen t. képviselőtársam az imént megrázó szavakat mondott a művésznyomorról és hogy ő a művésznyomor szanálására, a művésznyomor lehető enyhítésére bizonyos intézkedéseket és segítséget kér a kultuszkormánytól. Én tehát erre a tényre ebben a percben nem térek ki, osak sajnálattal állapítom meg, hogy a növekvő müvésznyomorral nem tud lépést tartani a kultuszkormány pénzbeli dotációja, amely a folyó évben is ugyanazt az összeget irányozza elő művészeti célok támogatására és a művészeti intézmények segélyezésére, mint amennyit előirányzott a múltban. (Propper Sándor: öriási érdeklődés a kulturális kérdések iránt!) A kultuszkormány jóakaratában egy pillanatig sem kételkedem s meg vagyok győződve arról, hogy a kultuszkormány a maga részéről szeretné ezt a dotációt emelni,^ ami azonban megtörik a pénzügyminiszter úrnak azon a természetes törekvésén, hogy az állam költségvetését nem bírja túlzottabban, a békeéveknek megfelelően dotálni. En hiszem, hogy eljön az az idő. (Propper Sándor: Volna csak egy kis személyeskedés, tele volnának a padok rögtön!) amikor a pénzügyminiszter úrnak a mostani expozéjából kicsendült optimizmusa tényleg valóra válik és tényleg a gazdasági felemelkedés mezejére kerülünk, is akkor lehetséges lesz, hogy a művészeti célok támogatásánál a kormány valamivel erősebb eszköz ökhez nyúlhat. Amire én a mélyen t. Háznak és a kultuszminiszter úrnak a figyelmét felhívni szeretném, ai az a tény, hogy most van 75 esztendje annak, hogy 1861 március 15-én Barabás Miklós, híres festőművészünk, egy új képzőművészeti társulatot alakított; alakította oedig akkor, amikor már Budapesten két művészeti egyesület volt: a Pesi Műegylet és a Nemzeti KépcsarnokEgyesület. ' i A Pesti Műegylet és a Nemzeti KépcsarnokEgyesület erősen bécsi, illetőleg müncheni ala5