Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-139
388 , Az országgyűlés képviselőházának Ezeket a primitív, de érvényes szakácsnőigazságokat előrebocsátva utalnom kell arra is, hogy még akkor is, ha a kereslet és kínálat egyensúlyára törekszünk, ezen a problémán belül két részben különböző: feladatot kell a kormánynak egyidejűleg megoldania. Az egyik feladat abból áll, hogy az ezidöszerint körülbelül 5.5 millió métermázsa búzamennyiségen felül — amelynek külföldön való eladása biztosítva van — esetleg jelentkező exportfölösleget megfelelő módon külföldön elhelyezzük. Ez az egyik probléma. A másik probléma, amelyről azonban nagyon sokszor megfeledkeztünk ebben az országban, az, hogy még a jövő évi búzakampány előtt gondoskodnunk kell arról, hogy a minden év őszén jelentkező túlkínálat ne rombolja le katasztrofálisan az őszi hónapokban • az árakat, hogy azután a tavaszi hónapok áremelkedése már túlnyomórészt csak ,a malmoknak és a kereskedelemnek, de ne a gazdák javára legyen fordítható. T. Ház! Van tehát egy probléma, az általános exportvolumen külföldi elhelyezése és van egy külön probléma, a szeptembertől januárig terjedő őszi hónapokban jelentkező sürgető búzakínálatnak azonnal megfelelő áron való átvétele tekintetében, mert még, ha egy éven át elintézettnek tekinthető a kérdés, az időközi áresések elsősorban a gazdák jövedelmének terhére szoktak jelentkezni. Amikor két évvel ezelőtt körülbelül hasonló helyzetben voltunk, akkor az akkori pénzügyminiszter úrral és földmívelésügyi miniszter úrral ismételten folytattam beható tár.; gyalásokat abban az irányban, hogy lehetővé tétessék a gazdák részére adójuknak, búzában, természetben való lerovása. Ezt a gondolatot én itt újból if el vetem, még pedig a gyakorlati kivihetőséget illetően annál több valószínűséggel, mert ma minimális búzaárak vannak s remélem, t hogy az igen t. kormány a minimalis búzaárak jól bevált rendszerét a folyó évben fenn kívánja és fenn fogja tartani és nem fogja tolerálni, hogy a búzaárak a mostani árnívó alá essenek, mert a .mezőgazdaság rentabilitása szempontjából a mostani minimális ár is túlalacsonynak, nem pedig túlmaigasnaík nevezhető. Ha pedig minimális átvételi ára van a búzának éis ha a» államilag irányított gabonakereskedelem — főleg exportgabonakereskedelem — amúgyis az állammal legszorosabb kapcsolatban végzi t a maga exporttevékenységét, akkor semmi nehézséget nem látok abban, hogy a gazdaközönség, amely adójának lefizetésére szoríttatik, ' ne kényszeríttessék arra, hogy a kora-őszi hónapokban a piacokon kínálja gabonáját akkor, amikor megfelelő kereslet sem a belföldön, sem külföldön többnyire még nem jelentkezik, hanem adassék meg a gazdaközönségnek az a, leihetŐség, hogy búzáját természetben szolgáltassa át megfelelő elszámolás, illetőleg az adó javára való jóváírás lehetővé tétele mellett. T. Ház! Két évvel ezelőtt csiaJk nagyon kis terjedelemben fogadták el ezt az én javaslatomat, pedig, azt hiszem, semmiféle hátrány neim származott volna belőle, ha az állam rendelkezésére — például a Futuránál — ezidén bizonyos készleteket halmoztak volna fel, mert az osztrák, svájci és más számlákra is sóikkal többet tudtunk volna exportálni, ha bizonyos mozgási szabadsággal, több elaszticitásisal és nagyobb felkészültséggel néztünk volna szembe az idei búzaexport-lehetőségek tekintetében. T. Ház! Utalni akarok azonban arra, hogy 139. ülése 1936 június 3-án, szerdán. itt volna lehetőség nagyon egészséges impulzust adni az adófizetőnek arra, hogy köztartozásait teljes egészében rója le, -sőt ellenkezőleg adóhátralékait is fizesse meg & talán a pénzügyminiszter úr legridegebb fiskális r szempontjait is úgy lehetne legjobban kielégíteni,ha annak laz adófizetőnek, aki teljes egészében befizeti ezévi adóját, mondjuk 1 pengő prémiumot adnának a búza métermázsája után, annak pedig, a ki még hátralékait is törleszti búzában, például 2 pengős prémiumot adnának az adóhátralékok lefizetése fejében lerótt búza minden mázsája után. Méltóztassék elhinni, hogy a végrehajtóknál és a vexációíknál sokkal eredményesebb módja volna ez az állaim pénzügyi érdekei biztosításának és a gazdaszempontok honorálásának is. T. Ház! En ezzel végezni is akarom felszólalásomat. Amikor minimális búzaár van, amikor a Futura kötelessége minimális áron^ a gazdától átvenni a búzát, iákkor semmiféle technikai vagy pénzügyi akadálya nem lehet annak, hogy a gazda természetben, búzában leróhassa a maga adóját, rábízván a további kezelést és elintézést a kormányzatra. Igen kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy ezt a gondolatot, amely ma még nagyon könynyen megvalósítható volna, konszideráció^ tárgyává tenni szíveskedjék. (Élénk helyeslés és éljenzés balfelől.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólani. (Halljuk! Halljuk!) Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: T. Ház! Multévi költségvetési beszédem; ben volt szerencsém és alkalmam ismertetni itt a Házban mindazokat az alapelveket, amelyeknek irányában az agrárpolitika kifejlesztését helyesnek tartom. Minthogy nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni és a t. Ház türelmét még egyszer nem kívánom ezekben a kérdésekben igénybe venni, — de másrészt azon okból is, mert az egyévi tapasztalat azt mutatja, hogy legtöbbnyire helyesek voltak azok a célkitűzések, amelyeket itt annakidején ismertetni volt szerencsém — méltóztassanak megengedni, hogy ezúttal ne menjek bele ezeknek a kérdéseknek részletes ismertetésébe, hanem jelenlegi felszólalásomban csupán arra szorítkozzam, hogy néhány fontos kérdést ragadjak ki, amelyek a mezőgazdaságot és a földmivelő társadalmat ezidöszerint érdeklik és amelyeknek megtárgyalását országos szempontból itt, a legilletékesebb fórum, a t. Ház előtt szükségesnek tartom. Egyebekben pedig inkább az egyes felszólalásokra — amelyek elhangzottak a földmívelésügyi tárca általános vitája, de a költségvetés általános • vitája során is — leszek bátor egyenként reflektálni. Ezek közé a fontosabb kérdések közé tartozik elsősorban is az öntözés kérdése, amelyről a Házban igen sokan méltóztattak meg; emlékezni, a mai felszólalók között is Madai Gyula t. képviselőtársam és Dulin Jenő t. kép; viselőtársam, aki inkább folyószabályozási kérdést tett szóvá, amely részben össze is függ az öntözési kérdéssel. A Ház különböző oldalairól, így Csizmadia András, Károlyi Viktor gróf, Görgey István, Nyiry István, ifj. Balogh István, Tóth Pál és Takács Ferenc képviselőtársaim mutattak rá — különböző szempontokból megvilágítva — az öntözés kérdésének nagy fontosságára. A kormány, amint azt a beruházási, javaslatból látni méltóztattak, már ebben az évben ötmillió pengőt akar ennek a kérdésnek előbbrevitelére fordítani. Méltóztassanak megen-