Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-139
386 Az országgyűlés képviselőházának manens problémája a f magyar életnek — nem átmeneti jelenség — és ezen segíteni kell, ezt meg kell gyógyítani, mert aï én meggyőződésem szerint ennek a panaceája, gyógyító eszközei igenis rendelkezésünkre állanak. (Rupert Rezső: De mecsak beszéljünk ró ha, (hanem tegyünk is már valamit!) Meg vagyok győződve arról, hogy ha ennek a problémának nekifekszik egy bakonyi (minisztertanács, — mint ahogy tavaly egy ilyen minisztertanács három pompás agrártörvényt termelt ki a Bakony rengetegének termékenyítő levegőjében — akkor a magyar életnek ez <a rákfenéje is megtalálja majd az orvosságot. (Rupert Rezső: De tegyünk is már valamit, az Isten szerelméért!) Elnök: Rupert képviselő urat kérem, maradjon csendben! Hadai Gyula: En az inségiakciót, amellyel ideig-óráig segíthetünk, nem tartom kielégítő megoldásnak. Nagyon jól tudjuk, hogy az inségakció demoralizál, mert az embereket hozzászoktatja ahhoz, hogy az államtól várjanak alamizsnát. En egészen másképpen, organikusan képzelem a mezőgazdasági munkanélküliség kérdésének megoldását. Nem én találom ki ezt, tisztelt Ház; rendkívül értékes szaktanulmányok foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Ott van Csengő Károly alispán úr tanulmánya, ott van Steuer György tanulmánya, ott vannak a tiszántúli és Duna-Tiszaközi mezőgazdasági kamaráknak errevonatkozó elaborátumai, amelyeket felterjesztettek a minisztériumhoz. Ezek konkrét, precíz munkatervet állítottak össze ennek a nagy kérdésnek a megoldására, még pedig az ország pénzügyi teherbíró képességének tekintetbevételével. Körülbelül kitaposott ntakon haladhatunk tehát ebben a tekintetben anélkül, hogy itt valami kivételes és egészségtelen pénzügyi erőfeszítésekről lenne szó. Mindjárt bátor is vagyok a Kamaráknak s mondjuk Csergő Károlynak gondolatmenete nyomán körvonaloznii azt a két nagy megoldási lehetőséget, amely az én meggyőiződésem szerint célra vezet. Az egyik mindenesetre a közmunkák létesítése politikájának folytatása, amelyet a kormány eddig is szinte erőn felül inaugurált ebben az országban. En láttam a hortobágyi öntözőműveket. Méltóztassanak kirándulni a Hortobágyra: ott nem a délibáb az, ami elsősorban szemébe tűnik a magyar embernek, hanem az a fenséges alkotás, az az öntözőmű, iaz a tároló medence, az a hatalmas lecsapoló csatorna, amelyet potom 130-000 pengővel létesített tavaly öt hónap alatt a kormány pénzügyi áldozatkés zsége, a földmíyelésügyi miniszter úr koncepciója és 200 balmazújvárosi kubikosmunkás fizikai ereje. Ezen a vonalon igenis, tovább kell haladni és a kormány tovább is akar haladni és tovább is fog haladni. (Ügy van! jobbfelől) Meg vagyok* győződve arról, hogy ezeknek a kübikosmunkásoknak alkotása, akiknek munkáját szemlélni is gyönyörűség, még esztétikai szempontból is, túl fogja élni a fáraók piramisait, mert hamarább fogja azokat elsöpörni a számum, mint ezt az idők vihara, mert hiszen mintegy ket es félmillió köbméter földet emeltek ott sáncokká azok a munkáskezek. Mondom, ezen a vonalon tovább haladva, igenis megtaláljuk e seb gyógyításának egyik legfontosabb arkánumat. A másik eszköz a kérdés megoldásara a mezőgazdaságnak belterjesebbé tétele. Csergő Károly részletesen felsorolja, mi módon lehetne á kisembert is abba a helyzetbe hozni, hogy 139. ülése 1936 június 3-án, szerdán. mindennapi kenyerét, kis krumpliját, zöldfŐzelékét és más eféle szükségleteit kitermelje saját kis otthonában és azonkívül a különféle mellékhaszonvételek — a méhészet, .a házinyúltenyésztés, a gombatermesztés, a baromfitenyésztés, stb., stb. — révén segítsen önmagán elsősorban ez a nép. Itt különösen a földreformföldesekre gondolok. Az a két-három hold, amelyet kaptak, — de amelyet lekicsinyelnek a birtokpolitikusok és általában a politikusok — igenis jótétemény arra a kis emberre, ha arra a három holdnyi földre egy kis házat épít, azt agy kis házas kertté varázsolja, kertjét gyümölcs fákkal telepíti be, ha saját kútjábál öntözi konyhakertjét. Ezt tudom saját gyakorlatomból. Egy szegény parasztember jött hozzám egypár éve azzal a panasszal, hogy mostoha gyermekei ki akarják dobni lakóházából, mit csináljon. Van egy kis parcellája, 3 hold, amelyet a földbirtokreform során kapott. Azt tanácsoltam neki, menjen ki a földjére, építsen ott házat. Ez a szegény ember tényleg házat épített a kis földecskéjére és most rendkívül boldog ember, ide merném a Ház elé állítani, ahol személyesen ismételné meg (az én kijelentéseimet. A mezőgazdaság intenzívebbé tételével és a háziipar tervszerű, grandiózus arányú kifejlesztésével lehetne segíteni a magyar emberen. Végtelen nagy örömmel olvastam éppen ma egy újságban, hogy az iparügyi miniszter úr már eddig is 500 háziipari tanfolyamot létesített iaz országban; ezen az úton tovább akar haladni s fel akarja lendíteni a háziiparnak különféle ősi, elhanyagolt ágazatait. Az én választókerületem székhelyén, Hajdúnánáson békében virágzó szalmaipar volt, amely egy millió pengős kereseti lehetőséget biztosított a szegény hajdúnánási asszonyoknak, akik kinn a kis ikapu küszöbén üldögélve fonták a szalmát. Olvasom a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara jelentésében Gesztelyi Nagy László vallomását, aki azt mondja, hogy a kecskeméti Zsityay telepen berendeztek valami seprőkészítő üzemet s amióta ennek termékeit a kecskeméti piacra hozzák, azóta nem szorulnak az emberek Kecskeméten közsegélyre. Ugyancsak ez a kamarai jelentés állapítja meg, hogy azokon a helyeken, ahol a gyümölcsés szőlőkultúra kifejlett, ott az emberek nem ácsingóznak a városi, a hivatalos segély után, az inség-konyha ételei után, hanem feltűnően jobban táplálkoznak és ruházkodnak, mint a többiek és a mai nyomorúságos gazdasági viszonyok között is a maguk emberségéből felszínen tudják tartani! magukat. Adva vannak tehát ia lehetőségiek is, azt hiszem, hogy e kérdés a munkanélküliség kérdésének megoldása, a legnagyszerűbb, a legfenségesebb kormányzati problémák közé tartozik. Méltónak tartom összehasonlítani egy battaglia del grano jelentőségével, ha ezt Magyarországon megoldják. Véleményem szerint megoldhatók ezek szerény, apró eszközökkel, nem tucatos milliókkal, hanem sokkal szerényebb eszközökkel. Az lesz Magyarországnak egyik legnagyobb jóltevője, aki ezzel az ország lakosságának testi egészségét, lelki egyensúlyát és jövőbeli hitét visszaadja. Látom a költségvetésből, hogy -a földmívelésügyi miniszter úrnak a magyar föld speciális problémái és speciális bajai iránt érzéke van, ennek jelével a költségvetésben is lépten-nyomon találkozunk, éppen ezért az
