Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-139

384 Az országgyűlés képviselőházának tási költség a vizén körülbelül 20 pengő, tehát 10 tonnánál 100 pengő a differencia. Ez a 100 pengő differencia így a termelő zsebében maradhatna. A víziutak rendezése tehát már ebben a vonatkozásban is roppant hasznos lenne. De ettől eltekintve, más érdekek is fűződ- ; tnek a Sió szabályozásához, illetőleg annak hajózhatóvá tételéhez. Nevezetesen ipartelepek épülnének a Sió mentén; azokat az erőműveket, amelyek a zsilipek mentén épülnének, fel lehetne használni e községek elektrifikálására. _Nem lehet továbbá számításon kívül hagyni "azt a körülményt sem, hogy 300.000 katasztrális hold terület az, amely közvetlenül a Sió és a Balaton mentén fekszik, amely a hajózhatás keresztülvitele esetén óriási értéktöbbletet nyerne. De azonkívül itt van az a nagy közmunka is, amelyet ez biztosít. Rengeteg munkásnak adnának kenyeret átmenetileg is, amíg ez az építkezés lefolyik, és azután is, ha a Sió végleg hajózhatóvá lesz, hiszen a hajózás rengeteg embernek adna végleges foglalkozást. Hozzáértők kiszámították, hogy ha csak két fillér fuvardíj differenciát veszünk is kilométerenként, tekintettel arra, hogy hozzávetőleges számítás szerint körülbelül 300.000 tonnára számítanak ilyen szállításnál egy esztendőben, ez 2 filléres fuvardíjkülönbözet esetén körülbelül 700.000 pengőt tenne ki, tehát 700.000 pengőre rúgna az az összeg, amelyet csak fuvardíjkülönbözetként nyerne a közgazdaság. Nyilvánvaló, hogy annak a 8—9 millió pengőnek, amelyet a Sió hajózhatóvá tételére kellene befektetni, bőségesen meghozná kamatát mindaz a sok előny, amelyet ezenkívül bátor voltam említeni, ami a tulajdonképpeni, szorosan vett kamaton kívül egy külön közgazdasági előnyt jelentene. Mindezekre tekintettel # szükségesnek találnók azt, hogy végre fogjunk hozzá ennek a kérdésnek megoldásához, annál is inkább, mert egész Európában a legutolsó helyen vagyunk az ilyen víziutak tekintetében. Míg például a hasonló sík országok közül Hollandiában 1470 lélekre esik egy kilométer hajóút, Franciaországban 3040 lélekre, addig nálunk a Dunát és a Tiszát is hozzászámítva, 7800 lélekre esik egy kilométer viziűt. Magyarország, amely egyébként is annyira lerongyolódott, annyira szegény, nem engedheti meg magának azt a szörnyűséges luxust, hogy amikor itt van a Sió, itt van a megásott csatorna^ s a medre már szabályozva van, akkor azt az értéket, amelyet a Sióból leginkább kihozhatunk, nevezetesen a hajózhatásban lévő értéket, hogy t. i. ezt az óriási területet a Duna nemzetközi forgalmába bekapcsolhatmók, kiengedjük a kezünkből. Egy másik kifogással is találkoztunk, amikor egy bizottságban a Sió hajózhatóvá tételéről szó esett, t. i. hogy az állam nem rendelkezik elég vízimérnökkel, hogy ezt az aránylag nagyszabású művet végrehajtsa. Azt hiszem, hogy ezt komoly kifogásnak nem tekinthetjük, mert hiszen ha meg méltóztatnak a műegyetemet kérdezni, hogy rendelkezünk-e elég vízimérnökkel, ott valószínűleg igen nagy számot fogunk kapni. Az, hogy ezeket a szegény vízimérnököket nem tudjuk elhelyezni, hogy ezeknek legnagyobb része most talán mint villamoskalauz teljesít szolgálatot, nem jelenti azt, hogy ha az állam esetleg nagyobbarányú víziépítkezésbe bocsátkozik, ezeket a vízimernököket alkalmazni ne lehessen. Ez egy okkal több ahhoz, hogy ehhez a nagyjelentőségű igen 139. ülése 1936 június 3-án, szerdán. hasznos közmunkához hozzáfogjunk, hogy mérnökeink egy nagiy részét is, akik jelenleg teljesen kenyér nélkül és teljesen kilátástalanul állanak, legalább átmeneti időre alkalmazni lehessen. Na gyón kérem tehát a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a Sió hajózhatóságának kérdését méltóztassék szőnyegre hozni és ha esetleg nincsen ennek finanszírozására egy összegben 8—9 millió pengőnk, akkor méltóztassék ezt esetleg több esztendőre felosztani és az egész zsilipezést szakaszonkint végeztetni, mert már egy-két szakasz elvégzésével is óriási hasznot tudnánk elérni, hiszen minden egyes, zsilippel egy-egy nagyobb területet tudnánk bekapcsolni a forgalomba. T. Képviselőház! Mélóztassanak megengedni, hogy a Sió hajózhatásának kérdésén kívül a hátralevő egy-két perc alatt még más kérdést is felszólalás tárgyává tehessek, nevezetesen kérjem a miniszter urat, hogy méltóztassék a mezőgazdasági kamarák autonómiáját minél szélesebb körre kiterjeszteni és befolyását oly irányban érvényesíteni, hogy ezek a kamarák minden szakkérdésnél meghallgattassanak és ne fordulhasson elő az, amit például a telepítésnél láttunk, hogy a kamarák már csak akkor hallottak erről a kérdésről, — sőt, azt hiszem, a gazdaadósságok kérdésénél is ez volt az eset — amikor már befejezett dolog előtt állottak. (Darányi Kálmán földmívetésügyi miniszter: Rosszul van informálva a képviselő úr a telepítésre vonatkozóflag!) Kérem tevábbá az igen tisztelt miniszter urat, méltóztassék mérlegelés tárgyává tenni azt a gondolatot, hogy már az elemi iskolában tanítsák a földmívelés elméletét. Azokon a vidékeken, ahol csak egyszerű polgáremberek gyermekei járnak iskolába, — értem ezalatt a falusi iskolákat — minthogy az elemi oktatás, azt hiszem, hat esztendőből áll, semmi nehézsége sem lenne annak, hogy abban a hatodik évben kizárólag a földmívelés teoriáj ával foglalkoztassák a gyermekeket. Igaz, hogy vannak -gazdasági szakiskolák, ezekbe a gazdasági szakiskolákba azoniban nem kerül el mindenki, ellenben az elemi iskolai oktatás kötelező lévén, ebben az előbb említett esetben elkerülhetetlen lenne, hogy minden kis parasztgyerek elsajátíthass'a 13 vagy 14 éves korában azokat a legszükségesebb elméletig ismereteket, amelyeiket egy ilyen 13 vagy 14 éves gyermek már appercipiálni tud és ne legyen arra utalva, hogy a földmívelést csak apjától lessé el, mert ebben az esetben kizárólag apjának jóakaratán múlik, mennyire vezeti be vagy mennyire nem vezeti be fiát ezekbe az ismeretekbe. Szükséges, hogy az a gyermek az iskolában bizonyos elméleti komolyság mellett tanulja meg azokat a fontos abb törvényeket, amelyek az észszerű földmívelést irányítják. Arra kell kérnem továbbá a miniszter urat, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság által kiosztott kisbérlet-földeknél méltóztassék különösen gondot fordítani arra, hogy ezeknek a földeknek a kiosztása kizárólag ^és teljesen az igazságosság és a méltányosság^ alapján történjék. A gyakorlatban tudniillik úgy tolódott el a törvénynek egyébként igen helyes rendelkezése, hogy nem a községi elöljáróságok válogatják ki azokat az érdemeseket, akiket ilyen kisbérlethez kellene juttatni, hanem kényelmi szempontból megbíznak egy-egy polgárembert, aki aztán mint afféle teljhatalmú diktátor válogatja ki a faluban azokat, akik-