Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-138

374 Az országgyűlés képviselőházának li területeiket és a •másik oldalra lerakja. Meg is nevezem*a községeket: Tokaj határa ma több mint 100 ' holddal nagyobb, Tiszanagyfalué ugyanannyival kisebb, mert a Tisza a medrét lassan változtatja, márpedig az 1885. évi vízjogi törvény azt mondja, hogy a h irtok határát a folyó medrének a közepe képezi. A lassú elmosások és hozzárakódások az egyik tulajdonos kárát és a másik javát szolgálják; ahova lerakja a földet, az kapja a területet, a másik pedig elveszti. Kínos nézni, amikor ezek a tiszanagyfalusiak látják azt, hogy az ő területükön, amely az ő nevükön van ma is telekkönyvezve, a másik oldalon gyönyörűen szántanak, vetnek vagy legeltetnek és még az adót is ők fizetik ma is. En ezt többször felhoztam, határozati javaslatot is voltam bátor benyújtani ebben a kérdésben, el is fogadta a Ház, de nem tudom mi okból, nem került a felsőház elé, technikai akadálya lehetett, hogy nem vált országos határozattá. A múlt évben a miniszter úr volt olyan jó ezt a kérdést az igazságügyminisztériummal is közölni és az igazságügyininiszrérium adott is véleményt, amely szerint (olvassa): »Ezt .a helyzetet meg lehet változtatni anélkül, hogy a törvényt megváltoztatnánk,, a perenkívüli eljárás körében az anyagi jognak megfelelően«. Igen, de erre a földmívelesügyi minisztérium azt mondotta, hogy ezen az alapon nem lehet eljárni. Az igazságügyminisztérium kidolgozott egy újabb tervet, amely most a Kúriánál van véleményezés végett. Nagyon jól tudom, hogy ez jogi kérdés s amíg ez a jogi kérdés el nem dől, a miniszter úr nem szólhat bele, abban azonban tehet, remélem is és kérem is, hogy tegyen, hogy a további elmosásokat akadályozza meg, partvédelem által. A költségvetésben nem találom meg azokat az összegeket, amelyek által itt segíteni lehetne. A Tisza es mellékfolyóinál a II. pontnál szerepel egy tétel, a Tisza folyó tokaj—tiszafüredi szakaszán a már megkezdett szabályozási munkák folytatására 90.000 pengő. Ez óriási hosszú vonal, talán 70—80 kilométernél is nagyobb^ erre tehát a 90.000 pengő annyi, mint majdnem semmi. Egy másik, majdnem komikusan ható tételi itt a 4. rovat 7. pontjánál partroimbolások meggátlására 1500 pengő. 1500 pengő igazán semmi, f az ember szinte restelli is elolvasni ezt a tételt. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy legyen szíves itt segíteni. Az indokolásban ez áll (olvassa): »Megjegyzem, hogy miként az 1931/1936. évben is történt, — az 1929. évi III. te. alapján végrehajtandó vízi beruházási munkálatokra — a költségvetési év folyamán 700.000 pengő rendelkezésemre bocsátása terveztetik a költségvetésen kívüli berulházásokra vonatkozó törvényjavaslat keretében.« Nagyon kérem a miniszter urat, hogy talán ebből a 700.000 pengőből csinálja meg ezt, és segítsen ezen a szerencsétlen vidéken. En a miniszter úrnak és az egész földmívelesügyi minisztériumnak működése iránt a legnagyobb bizalommal vagyok, de a kormány egész politikai vonalvezetésével, stílusával nem érthetek egyet és ezért nem- fogadhatom el a költségvetést. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Nirnsee Pál. Elnök: Nirnsee Pál képviselő urat illeti a szó. Nirnsee Pál: T. Ház! A túloldalról előttem szólott t. képviselőtársam rendkívül érdekes 8. ülése 1936 május 29-én, pénteken. fejtegetéseire legyen szabad íkésőbb válaszolnom, és most visszatérni kívánok^ ugyancsak a túloldalról felszólalt képviselőtársaim, egynémélyikének elhangzott beszédére. Mint egy olyan kerületnek a képviselője, ahol kiserdőbirtokosok különféle erdőgazdasági érdekeit kell védenem, vagyok hátor olyan sérelmeiket megemlíteni, amelyek az új erdőtörvény 10. ^-ának rendelkezései értelmében állottak elő. Az új, 1935-ös erdőtörvénynek néhány, a gyakorlatban be nem vált rendelkezéseit a gyakorlati átvitelt illetően a földmívelesügyi miniszter úrtól kérnem kell. Az 1935 :IV. te. 10. §-a azt mondj a» hogy az 1913 :X. te. 1., 2. és 3. §-a alá eső, közös legelő részét alkotó erdőterületet legelőgazdaságra kell berendezni. Az így művelt területen a faállományt csak a talaj megóvásához, valamint a legelő megjavításához és karbantartásához szükséges sűrűségben és elosztással kell fentartani. T. Ház! Kétségtelen dolog az, hogy ez a törvény, amely tulajdonképpen most kerül gyakorlati alkalmazásba, — hiszen egy éve, hogy kihirdettetett — a gyakorlatban még sok mindenben ^nem rendelkezik megfelelő megoldásokkal és különösen rá kell térnem, hogy a volt úrbéres legelőilletőségül kapott, vásárolt, cserélt, vagy ajándékba kapott erdejét illetőleg nincs megfelelő megértéssel és nem magyarázza ezek gyakorlati megoldását. Nem világos az sem, hogy 'mi fog történni a volt úrbéreseknek olyan erdeivel, amelyeknek legelőgazdaságra való 'berendezését a talajviszonyok nem engedik meg. Kérem az igen t. földmívelesügyi miniszter urat, hogy necsak a végrehajtási utasításban, hanem a gyakorlati életben is és kivitelben legyen szíves erre tekintettel lenni és úgy az erdőigazgatóságnak, mint az erdőfelügyelőségeknek, a minisztérium főosztályának alárendelt szerveknek szíveskedjék utasítást adni ezirányban, ne hogy felsorolt esetekben a legelőgazdaság az erdőgazdaság mögé, illetve háttéribe szorítás s ék. Az új erdőtörvény 11. §-a, amely ugyancsak a legeltetést rendezi, kimondja, hogy csak olyan területen szabad legeltetni, ahol azt a jóváhagyott üzemterv, illetőleg az üzemterv jóváhagyása előtt az erdő igazgató s ág megengedi. A 32. $ rendezi tulajdonképpen a 20 katasztrális holdnál kisebb erdőknek, illetőleg erdőbirtokosoknak ugyancsak ilyen erdőlegeltetés i ügyét. Azt mondja, hogy a 20 katasztrális holdnál kisebb területeket illetően a legeltetési kérdésben az erdőigazgatóság fog dönteni. Arra kérem az igen t. földmívelesügyi miniszter urat, hogy tekintettel különösen arra, — lokálpatriotiEmusból beszélek és tudom, — hogy kerületem számos községének lakossága, azoknak létérdeke fűződik ennék a kérdésnek megértő elbírálásához és eldöntéséhez, kérem a földmívelesügyi miniszter urat, hogy körrendeletében szíveskedjék ezt a kérdést megoldani. Visszatérve az úrbéri erdőkre, nagyon jól tudom és leszögezem azt, hogy feltétlenül meg kell hajolnunk az erdőtörvény rendelkezései előtt az erdő illetőségül kapott erdők évenkint való fenntartásának kötelezettsége tekintetében, mégis legyen szabad felvetnem azt a kérdést, hogy az érdekelt birtokosoknál gyakran előfordul a gyakorlatban az, hogy volna olyan — mezőgazdasági mívelésre alkalmatlanabb — területük, amelyet szívesen beerdősítenének és viszont vannak olyan erdőterületeik, amelyek erdőgazdaság helyett legelőgazdaságra volná-