Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-132

Az országgyűlés képviselőházának 132. ülése 1936 május 19-én, kedden. 31 szegény országban azt a szegény embert — inert valamennyien túlnyomórészt szegény emberek vagyunk — képessé teszi a,rra, hogy kenyerét a maga munkájával megkereshesse. (Helyeslés half elől.) Tisztelt Ház! Itt még egy körülményre szeretnék utalni, amelynek a magyar jövendő szempontjából nagy jelentősége van. Éppen egy órával ezelőtt ennek a fényes palotának másik végében Németh Imre t. képviselőtársam előadását hallgatva, újból végig gondoltam azt, hogy milyen nagy és fontos jelentősége lett volna a múltban és lenne a jövőben annak, ha a Duna,—Tisza völgyében élő magyarság a klasszikus tudományok művelése mellett, a nyugateurópai világnyelvek művelése mellett, a köztünk élő kisebbségek és a körülöttünk élő kis országok kultúráját, nyelvét, adottságait, gazdasági, politikai és egyéb életnyilvánulásai alaposan ismerhetné. (Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! Méltóztassék elhinni, hogy birodalmi magyar politikát csak olyan magyar generáció követhet, amely ismeri a problémákat. Sőt nemcsak ismernie kell a problémákat, hanem szeretnie is. Amit nem ismerünk, azt nem szerethetjük, amit nem tudunk, amit személyesen nem tapasztaltunk, az iránt nem érezhetünk vonzalmat és rokonszenvet. A magyar^ nemzetnek itt a Duna-Tisza völgyén expanzív politikát folytatnia, más népek és nemzetiségek felé vonzóerőt gyakorolnia csak akkor lehet, ha mi magyar kultúránk ápolása mellett megtanuljuk mindazokat az alapvető dolgokat, amelyek a szomszéd népeket érdeklik és ha a szomszéd népek kultúrájának megismerésén keresztül a lelkükhöz is hozzáférhetünk, (Ügy van! a baloldalon.) mert így a magunk politikai szempontjait is jobban érvényesíthetjük, de gazdasági boldogulásunkat is jobban tudjuk itt, a Duna völgyében biztosítani, mert hiszen szomszédainkkal együtt kell megélnünk, velük kell a mi üzleteinket lebonyolítanunk. (Úgy van! Taps a baloldalon.) Azt látom, hogy például a londoni egyetemen a szláv tudományokat több mint száz professzor tanítja, mert a brit birodalom ismerni akarja azokat a szláv népeket, amelyek a brit birodalomnak számos vonatkozásban legveszedelmesebb ellenlábasát jelentik. Megállni a nehézségek, viharok közepette talán pillanatnyilag lehet az erőszak jogcímén, de megtartani azt, amit fegyver, vagy erő szerez meg, másként, mint valóságos kulturális fölénnyel nem lehet és ebben a kulturális fölényben benne kell, hogy legyen az a mértékadó kiegyensúlyozottság, amely a magyar parasztnak, hála Istennek, még ma is sajátja, és amely valamikor a magyar úrnak is sajátja volt. Sajnos, sok tekintetben ez a mértéktartás és kiegyensúlyozottság a mai magyar közéletből kezd kiveszni. (Mozgás jobbfelől.) De, t. Ház, ha itt a Duna-Tisza völgyén mi a magyar birodalmi gondolatot eredménnyel akarjuk szolgálni, akkor az iskolán keresztül olyan generációt kell a közéletbe, az üzleti életbe, a politikába és a nagyvilágba kiküldenünk, amely hivatásának magaslatán áll és fel van készülve ezeknek a problémáknak a helyes szemszögből való megítélésére és megoldására. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Ennek, a mi tervbevett iskolai reformunknak során tehát gazdasági téren, de mondhatom, a magyar jövő szempontjából is az iskolai oktatás gyakorlatiasabbá tételét kívánom. Talán kevesebb szavalat, kevesebb frázis és több gyakorlati konkret tudás azoknak a tudományoknak a művelese terén, amelyek az elmúlt ötven esztendő magyar iskolai oktatásából nagyon sajnálatosan hiányoztak, volna szükséges. Mert én magam emlékezem rá, hogy amikor 1914-ben Erdélybe kikerültem közigazgatási tisztviselőnek, akkor ismertem meg a román kérdésnek azt a szörnyű súlyát és jelentőségét, amelyet, ha az egész magyar generáció idejében jobban ismert volna, talán azok a veszedelmek, amelyek bekövetkeztek, annakidején még elháríthatok lettek volna. iw^H A ma

«unk kultúrájának ápolása mellett tehát éppen a magyar nemzeti politika eredményes művelése szempontjából több tudást, több gyakorlatiasságot kell kérnem attól a magyar közoktatástól, amely minden katonapolitikánál eredményesebben tudja szolgálni a jobb magyar jövendőt. A jelenlegi kormány iránt való bizalmatlanságomnál fogva egyébként a költségvetést nem fogadom el. (Elénk éljenzés és taps a baloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Petrovácz Gyula! (Czirják Antal: Elfelejtettek kimenni! — Farkas Elemér: Ha kívánja a képviselő úr, a beszédénél kimegyek! — Friedrich István: Maradj, Elemér! — Farkas Elemér: En nem veszekszem! — Egy hang a jobboldalon: Czirják kezdte! — Zaj.) Petrovácz Gyula: Mélyen t. Képviselőház! Eckhardt Tijbor t. képviselőtársam imént elhangzott beszédében visiszaesendültek azok a gondolatok, amelyek minden kultuszköltségvetés tárgyalásakor különböző ajkakról elhangzani szoktak a felekezeti tanítók gabonajárandóságának méltányosabb beszámítása,, a kántori járandóságok kérdésének rendezése, a jogi személyek felekezeti iskolai adójának behozatala tekintetében. Ezek olyan kérdések, amelyeket a mi pártunk, a kereszténypárt oldaláról is minden évben hangoztatni

1 szoktunk. Hogy most a képviselő úr is felemlítette ezeket a kérdéseket, ez most felment minket az alól, hogy eze-> ket a kérdéseket önállóan hozzuk elő, s ezért csak azt jelentem ki, hogy a kereszténypárt ezekhez a gondolatokhoz teljes erejével csatlakozik. Tudjuk azonban, ihogy valamennyien nyitott ajtót döngetünk, mert hiszen ezeket a miniszter úr nagyon jól tudja, és amennyiben módjában lenne, már eliminálta volna is ezeket a kérdéseket. Legyen szabad azt a többször hangoztatott egyéni véleményemet is még egyszer kifejezésre juttatnom, hogy én minden ilyen gabonajárandóságot eltörlendőnek tartok, és a tanítókat és a lelkészeket is készpénzfizetéshez juttatnám, mert így látnám legmegfelelőbben biztosítva jövőjüket. Ezek a gabonajárandóságok a múlt századokban megfelelőek voltak, de a mai viszonyok között, a modern korban már nem lehet őket illő fizetési; eszközöknek tekinteni. A kultusztárca köUtség vetésében ezúttal először szerepel a középfokú ipari oktatás költségvetése. 1935 szeptember 15-e rendkívül fontos dátum: ezen a napon vette át a kultusztárca a kereskedelemügyi tárcától a középfokú magyar iparoktatást. Nekem az a szent meggyőződésem, hogy ez a nap egyben a középfokú ipari oktatásnak a tespedésből a felelevenedésbe való átmenetelének idejét is jelenti, hogy ezen a napon lendült ez a szak a stagnálásból a haladás útjára és a lejtőről, amelyen