Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-138

Az országgyűlés képviselőházának 138. galom, amelyet tíz esztendővel ezelőtt megin­dítottam, amelyet annakidején kinevettek — pedig ma egész Magyarország megszervezke­dett ezen a téren, ennek a minisztériumban osztálya van: — a zöldmező-mozgalom — mennyire fontos. Mi ennek a zöldmező-mozga­lomnak alapgondolata ? Semmi más, mint az, hogy hazai, természetes — »devizamentes« — takarmányokkal állítsuk elő azt az állatot, amelyet külföldre ki akarunk vinni. Mert mégis csak abszurdum az, hogy mi, akik de­vizaszükségben szenvedünk, nem tudunk álla^ tot nevelni anélkül, hogy ne termeljenek ne­künk^ Koreában szójababot, hogy Tuniszban ne bányásszanak nekünk foszfátot és hogy Norvégiában ne halásszanak nekünk minden­féle olyan vitamint, amely a borjú nevelésére azért szükséges, mert mi azt a tejet lefölözzük s a vajat értékesíteni ugyan nem tudjuk, de a lefölözött tejet csukamájolajjal kiegészítve ada­goljuk a borjúnak. Egy ország, amely vajex­portra dolgozik, ne fölözze le tejét szükségtele­nül és ne (hozzon be mindenféle vitamindús ké­szítményeket külföldről valutáért. «Ai zöldmezőmozgalom, abból indul ki, hogy az állat racionális takarmányozásához fehérje szükséges. Azt a fehérjét, mi, ha Nolte tanítá­sát vesszük figyelembe, megkapjuk rétiszéná­ban 3 százalékos arányban, de megkaphatjuk 7 százalékos arányban is. Ez attól függ, hogy a réten micsoda növényeket termelünk és hogy azokat hogyan trágyázzuk. Módot találhatunk arra is, hogy a szántóföldön is állítsunk elő fehérjedús takarmányokat és teljesen fedezzük állataink fehérjeszükségletét. A földmívelés­ügyi miniszter úrnak a jövőévi költségvetésre, mint munkaprogrammot bátor vagyok figyel­mébe ajánlani azt, hogy a magyarországi fe­hérjenövények termelését hathatósan karolja fel. Én például abszolúte megoldhatónak talál­nám a kérdést, ha mi a szójabab meghonosítá­sát, termelését nemesítését helyes mederbe irá­nyítanánk. A lucernának kiterjedtebb terme­lése Magyarországon szintén igen nagyjelentő­ségű. Nagyon sok vidéken például, ahol homo­kos a talaj és ahol a lucernát nem ismerik, iigy, amint Németországban láttuk, talajfúrá­sokkal megállapították, hogy bizonyos mély­ségben található agyag. Erre lehajtották a lu­cernának gyökereit fokozott trágyázással egy esztendő alatt anyira, hogy elérték az agyagos talajt és ahol soha nem termett lucerna, ott ttnost tudnak fehérjetartalmú takarmányt elő­állítani. Vannak mindenféle más növények, fő­leg Angliában, — amely ezen a téren igen előrehaladt — amelyeket mi a fehérjetermelés terén abszolúte nem ismerünk. Meg vagyok győződve róla, ha mi ennek a problémának nekifeküdnénk és azt csinálnánk, amit Römer tanár csinált Halléban, Németországban és amit a breslaui egyetemen is csinálnak, ha mi itt az édes Lupinus termelését előmozdítanók a szabolcsi homokos vidéken, akkor azt hi­szem, hogy mi Magyarországon ezt a bizonyos kényes fehérjekérdést meg tudnók oldani. T. Ház! Egy cernírozott országban, amely­nek ambíciói és reményei vannak aziránt, hogy ezt a trianoni börtönt megszüntetjük és mivel ennek a trianoni börtönnek a megszüntetése a Népszövetség tehetetlensége folytán valószínű­leg túlságosan barátságos úton nem igen fog menni, tehát abszolúte nincs kizárva az, hogy mi előbb-utóbb okvetlenül háborúba kevere­dünk: mégis gondolnunk kell arra, hogy ennek az országnak mezőgazdasági termelését abszo­lúte önállóvá és függetlenné kell tennünk s ülése 1936 május 29-én, pénteken. 369 nem szabad kitennünk Budapestet annak, hogy Budapest tejellátása, egy esetleges mozgósítás esetén 80 százalékkal leessék, mint az a világ­háború kitörésekor történt. Nekünk mindabból, ami a világháború alatt felmerült, le kell von­nunk a tanulságokat, (Helyeslés jobbfelől.) hogy Qualide francia tanár fejtegetéseiből idézzek, arra kell gondolnunk, hogy minden há­ború és minden erőszakos beavatkozás csak akkor fog győzelemmel járni, ha annak termé­szetes erőforrásai, vagy amint ő mondja, a gépolajozása jól funkcionál. Éppen ő mutatja ki tanulmányában, amelyet az Orel Püssli cég kiadásában »Wie würde ein zukünftiger Krieg aussehen« cím alatt adott ki, hogy a németek nem azért vesztették el első offenzívájukat, mert nem volt megfelelő katonai felszerelésük, hanem azért, mert náluk a gazdasági mozgó; sítás abszolúte csődöt mondott. A gazdasági mozgósításihoz tartozik nemcsaik az, hogy ipari lag fel legyünk készülve, hanem mezőgazdasá­gilag is felkészülve kell lennünk. Éppen ezért állattenyésztésünket abszolúte hazai talajra kell berendeznünk. Ezt nemcsak azért akarom hangsúlyozni, mert a devízaellá­tás szempontjából feltétlenül fontos, hanem azért is, mert a nemzetvédelem szempontjából is fontos. En csak azt az üzemet és iparágat tartom racionálisnak és helyénvalónak, amely a szociális szempontoknak eleget tud tenni és elsősorban hazai anyagot dolgoz fel. Es amikor az ipart támadjuk azért, mert sóik esetben csak külföldről importált nyersanyagot tud felhasz­nálni, akkor ez vonatkozik a hazai mezőgazda­ságra is, néha még fokozottabb mértékben. En csak azt a gazdaságot ismerem el jól vezetett gazdaságnak, amely abszolúte a saját talajból előállítva, a maximumát tudja teljesíteni an­nak, amit egy gazdaságtól elvárunk (Helyeslés jobbfelől-) T. Ház! Éppen holnapután fogjuk ünne­pelni ennek a zöldmező-mozgalomnak a tízéves jubileumát. Tíz esztendővel ezelőtt igazán nem reméltem, hogy ez a mozgalom ilyen nagy ered­ménnyel és sikerrel fog járni, illetve ilyen si­kerrel tör elő. Ez a tíz esztendő arra volt jó, hogy terjessze az eszmét, hogy híveket nyerjen, hogy a kísérletek révén, a fűnemesítés révén olyan eredményeket produkáljon, amely ered­ményekkel a következő decennium alatt meg­nyithatjuk a zöldmező-mozgalomnak azokat az útjait, amelyek a praxisba vezetnek. Arra kérem tehát a földmívelésügyi minisz­ter urat, minden eszközzel hasson oda, hogy a magyar talajból való gazdálkodást, mégpedig belterjes gazdálkodást ezalatt a decennium alatt a legnagyobb szigorúsággal vigyék keresztül. Ez vonatkozik a takarmánytermelésre is. Nem szabad megtörténnie annak, hogy mikor az em­ber kinéz a vonat ablakából, olyan réteket lás­son, amelyek tele vannak virággal. Az a rét, amelyik virágzik, amely virággal van tele, be­teg. Nem szabad olyan gazdának lennie Ma­gyarországon, aki nem ismeri a füveket. Mert nagyon szomorú az, hogy valaki négy évig ta­nul az akadémián és nem ért annyit a füvek­hez, mint az Öikörtinó. Az ökörtinó kimegy a legelőre, megáll, csodálkozik és búsul azon, hogy gazdája, aki gazdaoklevéllel a zsebében szabadult ki az akadémiáról, neki olyan takar­mányt ad, amely nem fű, hanem csak gaz. Ezt megmondtam egy gazdakongresszuson, igaz, hogy rossznéven vették, de a helyzet még ma is az, hogy nagyon sok gazda van, aki nem tudja megmondani, hogy mi a fű és mi a gaz. Er­50*

Next

/
Thumbnails
Contents