Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-138

370 Az országgyűlés képviselőházának 138. ülése 1936 május 29-én, pénteken. ről jut nekem eszembe, hogy amikor egyszer vonaton utaztam egy gazdatársammal, — igaz hogy az illető fiatal gazda volt — ez azt mondotta nekem: Gyönyörűen virít a zabja! Megkérdeztem tőle, hogy néz ki az a zab virág? Mire ő azt válaszolta: sárga. Mifelénk Vas megyében azt vadrepoének szokták hívni. Annak az úrnak 500-hold birtoka volt, de két évre rá tönkre is ment és panaszkodott nekem, hogy mennyire rosszak a gazdaságokra nézve a konjunkturális viszonyok. Igen, volt mezőgazdasági dekonjunktúra, vannak bajok ma is és lesznek bajok a jövőben is, de a bajt legelőször önmagunkban kell- keresnünk és csak ha saját ajtónk előtt kisepertünk, lépjünk fel általános vádakkal. A telepítéssel összefüggésben felvetettem itt a Házban egy dolgot, a birtokminimum gondolatát. Ez is olyan valami, amit a jövőben szerintem (határozottabban kellene felkarolni. A kisgazdákat vádolják azzal, hogy terméseik rosszak, alacsonyak. En nem akarok perbeszállani a statisztikával, de hiszen láttuk itt, éippen a hitbizományi vita alkalmával bebizonyítottam, hogy okozati okok vannak, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a kisparcellákon ugyanolyan eredményt fejtsenek ki, mint a nagytáblákon. De nekünk módot kell adnunk arra, éppen azért, mert a tendencia a, természet és a politika folytán mégis csak a

(

z elaprózódáshoz vezet, hogy ezeknek a kisbirtokoknak kultúráját és ^termelési lehetőségét a nagybirtokok és a középbirtokok, még pedig a legintenzívebbek kultúrfokára^ felemeljük. Nem a Hitler-kormány az, amely Németországban bevezette a birtokminimumot, hanem, ha megnézzük a régi német törvényeket, találtam például a badeni törvények között olyant, amely 1908-ból, egyet pedig, amely 1909-ből származik. Mindakettő^ előírj a Badenben a birtok alsó határát. (Csoór Lajos: Nálunk imár száz évvel ezelőtt megvolt!) Badenben, ahol tudvalevőleg az átlagbirtok három és fél hektár, a birtokminimumot 9 hektárban mondották ki és tekintve, hogy Badenben sem közép-, sein nagybirtok nem áll rendelkezésre parcellázásokra, ők a birtokminimumot csak úgy képzelhették el, hogy fokozatosan kisbirtokokat raknak öszsze egészséges birtoknagyságokká. Magyarországon ez a processzus egyelőre talán még nem annyira fontos, ellenben a telepítési törvényjavaslatban nagyon helyesen rámutattak arra, hogy a telepes: ibirtökát (bizonyos esztendeig nem

1 oszthatja fel, nem idegenítheti el. Ebben benne van a birtokminimum gondolata és megvan a, megoldás is ahhoz, hogyan lehet a kontinuitás elve alapján azt folytatólag is megoldani, anélkül, hogy a testvérek, az oldalleszármazók kárt szenvednének. A telepítési törvény módot adott arra, hogy a telepítési alap ezeket a birtokokat viszszavásárolja s betelepítse azt a fiút, akit az apa örökösnek jelölt meg és kifizesse ki a mellékágakat. Ezeknek módjukban van azután szintén mint telepeseknek fellépni, de módjukban van a készpénzkészlet folytán akár r az ipariban, akár másutt elhelyezkedni. En úgy képzelem el, hogy 'ha mi arra fogunk törekedni, hogy a kisgazdák kezén mindig olyan birtokminimum legyen, amely az egészséges kisbirtok nagyságát felöleli és azon leszünk, hogy ez azután további elaprózódásnak ne legyen kitéve, akkor párosulva kellő agrikulturáiis végzettséggel, ami szerintem a kisbirtokminimummal összefügg, el fogjuk érni, hogy a kisbirtokok igenis éppen oly terméseredményt fognak produkálni, mint az intenzív közép- és nagybirtokok. Hogy mi mit értünk birtokminimum alatt, azt a telepítési vitánál, úgy hiszem, az idő rövidsége miatt nem tudtam kellően kifejteni. De birtokminimum alatt nem érthetjük Pest megyében ugyanazt, mint mondjuk Zalának azokban a részeiben, ahol a viszonyok igen mostohák. Figyelembe kell venni — hiszen annak idején én itt egy térképet is terjesztettem erre vonatkozólag a Ház elé — a piaci gócpontokat, a vasutat, a klímát, a talajt és igenis ennek alapján kellene az országot járásonkint, árterületekre is beosztani és megmondani, hogy itt ez a helyes birtokminimum, ott cLZ ci helyes birtokminimum, amott pedig amaz. Mert hiszen a kisbirtoknál az úgynevezett belső vagy udvari munka jelenti mindig a célt. A kisbirtoknak mindig egy nemesítő üzemnek kell lennie, nemesítő üzemnek oly értelemben, hogy a szántóföldön termelt terményeket nem szabad sem mint nyersárut, sem mint félgyártmányt a piacra hoznia, hanem mint készárut kell azt értékesítenie. Készáru az, amit a fogyasztó direkt fogyaszt. Készáru a tejszín, készáru a direkt tejeladás, készáru a sonkasüldő, készáru a zöldség, a gyümölcs, az étkezési krumpli és ezzel körülbelül ki is van merítve a készárucikkek sora. Most, ha a kisbirtok tulajdonosa egyszersmind ezeknek a dolgoknak piaci eladója, felteszi ezeket a dolgokat szekérre és beviszi vásárra, piacra, akkor a belső munka, amihez hozzá jön az értékesítés, állandó emelkedő oszlopot mutat a szántóföldi termelési munkával szemben. Minél nagyobb a belső munka koeiticiense, annál kisebb lehet az a terület, amely a birtokminimumot felöleli. Pest megyében esetleg jó viszonyok között szőlőtermelő gazdaság, zöldségtermelő gazdaság két-három holdnál sokkal nagyobb prosperitást jelenthet, mint — mondjuk — a zalai végeken, a vasi végeken egy 20—25—30 holdas birtok. A birtokminimumnál figyelemmel kell lennünk arra, hogy minél távolabb esünk a piactól, nemcsak az értékesítés szenved, hanem a vásárlási lehetőség is. Annak, aki — mondjuk — 5©—60 kilométerre van a vasúttól, nincsen meg a lehetősége arra, hogy vásárolt takarmányokkal pótolja azt, ami neki nem termett meg. A vasúttól ilyen távolságokra tehát már rá van utalva MZ H gazda arra, hogy kizárólag a saját gazdságában termett terményekből tartsa állatait, esetleg hizlalja állatait. Itt lép előtérbe az állattartás. Mert tudvalevő, hogy a kistermelő — és ezt Csoór igen t. képviselőtársam helyesen említette meg 'bevezető beszédében — elsősorban mindenkor állattartó és pedig azért állattartó, mert mindennemű tömegnyersáru, legyen az akár burgonya, akár gyapjú, akár búza, akár falkasertés, akár falkatinó, mindenkor csak a nagybani eladásnál hír jelentőséggel, kicsinyben való eladásnál a kisgazda e téren mindenkor vesztes. A sertés összemarja egymást s a tőzsdén külön jegyzik az uradalmi sertést és külön a szedett sertést, mert ezek nem férnek össze, olyanok, mint a képviselők. (Derültség.) Ha vesszük a tinót, az sem szereti, hogy ha összerakják idegen helyre vive egy vágómba; összebökik egymást. A hirka az egyedüli állat, (Csoór Lajos: Amely birka!) amely hamar barátkozik, de viszont a birkának szüksége van nagyobb leI gelőterületre és ha valaki kisebb mennyiségű