Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-132

30 Az országgyűlés képviselőházának kizárólag az illető földtulajdonos felekezete szerint vettetik ki, azonban például egy részvénytársaság, amelynek hatalmas földterülete lehet egy község határában, annak esetleg a község nagyobbik hányadát teszi ki, ezeknek az iskolai terheknek fedezéséhez semmivel sem járul hozzá. (Parkasfalvi Farkas Géza: Ezért kell a kultúradó!) Tiszteletteljes meggyőződésem szerint az iskolafenntartásához szükséges Összegek kivetésénél ne a földtulajdonos felekezeti hovatartozása, hanem az illető földterületen élő személyek felekezete legyen mérvadó és ha egy részvénytársasági birtokon 400—500 katolikus-református hívő él és dolgozik, méltóztassék erre a birtokra is kivetni az iskolaadót, (Helyeslés a baloldalon.) mint ahogy kivetnék akkor, ha az illető földtulajdonos véletlenül magánszemély volna. Ez olyan természetes és jogos kívánság, hogy egészen érthetetlen előttem, hogy mostanáig elkerülte a pénzügyi hatóságok figyelmét. (Kun Béla: Ne nyúlj hozzám virág'.) Hogy mennyire elemi kérdések ezek, annak kidomborítása végett utalok itt egy beadványra, amelyet az ország valamennyi református vezető egyházi férfia intézett a kultuszminiszter úrhoz és amelyet másolatban nekem is elküldtek, , Azokat a kívánságokat, amelyek az isko Iákra vonatkoznak, már elmondottam. Most még a lelkészek egy-két jogos kívánságáról akarok beszélni néhány szóban. Ezek a kívánságok elsősorban a lecsökkentett korpótléknak az eredeti összegre való felemelésére vonatkoznak. A mai korpótlék az eredetinek már csak 45%-a. Utalnom kell azután egy valóban nagyon méltánytalan helyzetre, amely most a gazdasági válság után kivetett különadó kapósán állott elő. A lelkészekre ugyanúgy vetik ki a különadót, mint a magánalkalmazottakra, vagyis a kereseti adó kétszereséhez 25% pótlékot vetnek ki különadó címén. Azt hiszem, iaz ország lelkésztársadalmának jogos kívánsága az, hogy ne alkalmazzanak, kedvezőtlenebb elbírálást velük szemben, mint a közalkalmazottakkial szemben, akik különadó címén a kereseti adónak csupán egyszeresét fizetik. Ha már anyagilag nem tudjuk jobban datálni a lelkészi kart, .akkor legalább ilyen méltánytalan megkülönböztetéssel ne sújtsuk. A felekezeti iskolákat illetőleg ezzel el is mondottam a lényeget. Azt hiszem, ezek a kívánságok nem ismeretlenek a kultuszminiszter úr előtt. Látván azt a memorandumtömeget, amelyet én kapok, el tudom képzelni, mennyivel több ilyen memorandummal árasztják el a kultuszminiszter urat. Mégis kiemeltem e kívánságok közül azokat, amelyeket feltétlenül méltányosaknak tartok és amelyeknek teljesítését nem hiszem, hogy közérdekből tovább halasztani szabad volna. Méltóztassék megengedni, hogy felhívjam a kultuszminiszter úr figyelmét egy talán jelentéktelennek látszó, de az egész magyar élet szempontjából mégis nagyérdekű kérdésre. Ez: a volt munkácsi görögkatolikus püspökség, ma miskolci apostoli adminisztratúra szánalmas anyagi helyzete. Sokszor szégyenkezve látom azt a helyzetet, amelyben ennek a nagymultú egyházmegyének kiváló vezetősége kénytelen végezni munkáját. A Munkácsról, Eperjesről Magyarországra jött görögkatolikus apostoli adminisztratúrának a magyar élet szempontjából talán még egy nagy és magasztos hivatása van közvetlen munkakörén kívül, mert 132. ülése 1936 május 19-én, kedden. lelkiekben fenntartja a kapcsolatot azokkal a görögkatolikus magyarokkal és nem magyarokkal, akik valamikor ennek a püspökségnek a fennhatósága alatt szabadságban, békében és a mainál sokkal jobb körülmények között éltek. Úgy érzem, becsületbeli kötelesség és nemzeti érdek az, hogy a munkácsi apostoli adminisztratúrának méltó körülmények közé való helyezését szorgalmazzam. 11 esztendő alatt., amióta itt magyar területen van a görögkatolikus püspökség, meglehetősen leromlottak az anyagi körülmények. Ennek az apostoli adminisztratúrának anyagi dotálására a tapolcai apátság lett volna hivatva. A tapolcai apátság azonban már magában véve sem jövedelmező földbirtok, a földreform során azonban meglehetősen súlyos kisajátítás alá került ós a mezőgazdaságnak azóta bekövetkezett dekonjunktúrája természetesen az apátság jövedelmét sem kímélte meg. Az érsek úr ma valóban — azt kell mondanom — apostoli szegénységben végzi a maga nemes hivatását. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez így van!) De az érsek úr elvégzi a maga munkáját teljes szegénységben is, viszont azt a munkát, amelynek elvégzésére már személyzetet kellene tartania, — például az iskolafelügyeletet, bizonyos tanfelügyelői hivatás ellátását, azután az elaggott papok eltartását és mindazt a köteles kiadást, amit az érsek úrnak a maga munkájának elvégzése érdekében teljesítenie kell — mivel ezekre a fedezet egyre csökken, egyre kevésbbé képes ellátni. A kultuszminiszter urat arra kérem, hogy ennek az elhanyagolt adminisztratúrának talpraállítása, megfelelő körülmények közé való helyezése érdekében azt az aránylag nagyon csekély költséget ne méltóztassék sajnálni, mert jobb helyre a pénzt nem lehetne tenni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Csatlakozom a kéréséhez!) A kultusztárca (bizottsági tárgyalásánál örömmel hallottam, hogy a kultuszminiszter úr az iskolai oktatás tantervében bizonyos módosításokat vett tervbe, amelyeket én a magam részéről csak helyeselni tudok. Csak azért említem ezt fel, mert a magam részéiről teljes támogatásomról biztosítom, a kultuszminiszter urat, ha a magyar közoktatás rendszerét abban az irányban, mint ahogyan azt a bizottságban jelezte, meg óhajtja reformálni. Kétségtelen először is, hogy iskoláink tantervei — és itt nem teszek különbséget a, népiskola és a középiskola között — túl vannak tömve és egy átlaggyermek teljesítő» képességét azok a követelmények, amelyeket vele szemben támasztanak, messze meghaladják. Igen kiváló gimnáziumi direktorok mondották nekem, hogy milyen hibás pedagógai principium egy gyerektől többet követelni, mint amennyit teljesíteni képes. A gyermeket már az iskola padjaiban ránevelik, rákényszerítik a svindlire. Mert ha a gyermek rájön arra, hogy képességeivel feladatának teljes mértékben megfelelni nem tud, akkor a dolog könnyebbik végét fogja meg és olyan hibás irányba terelődik fejlődése, amelynek konzekvenciái, sajnos, a, magyar közéletben már elég nyilvánvalóan szoktak kiütközni. Ezenkívül rendkívül szükségesnek tartom azt, hogy klasszikus és főleg elméleti irányú közoktatásunk mellett a tömegek számára gyakorlatiasabb irányú tanítás vezettessék^ be, hogy ne tudósok neveltessenek az iskolában, hanem, hogy az iskolából kikerülő gyerek azzal az útravalóval látassék el, amely ebben a