Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-138

350 Az országgyűlés képviselőházának 13?. ülése 1936 május 29-én, pénteken. mot vetni a jelenlegi pénzügyi és gazdasági helyzettel s azért van a földmívelésügyi tárcának olyan szűk kerete, amilyent annak öszszeállításánál alkalmazott. A takarékosság kétségtelenül igen fontos szempont, azonban ezt a takarékosságot, amelyre a miniszter úr hivatkozik a költségvetés indokolásában, nem látjuk más tárcáknál és főleg nem látjuk olyan kérdéseknél, amelyeknél lehetne, sőt kellene is takarékoskodni. A földmívelésügyi költségvetéssel kapcsolatosan az ország lakosságának 52%-áról és olyan nagy kérdésekről van szó, amelyek megérdemelnék, hogy sokkal több, sokkal nagyobb összeg jusson ezeknek a kérdéseknek elintézésére, mint amilyen összeget itt előirányoztak. Az állami költségvetésnek csak 5%-át kapja meg a földmívelésügyi tárca. Ez az összeg túlságosan alacsony azokhoz a problémákhoz képest, amelyek még mindig nincsenek ebben az országban megoldva és amelyek megoldásra várnak. A tárca 39,328.300 pengős költségvetéséből 5,844.300 pengő nyugellátásra megy, a fennmaradó 33 5 millió pengőből pedig több mint nyolcmillió pengő, a tárca költségvetésének 242%-a személyi járandóság. Természetes, hogy az állami költségvetés nagy összegéhez képest a túlszerényen dotált földmívelésügyi tárca és a földmívelésügyi miniszter nem képesek azokat a nagy kérdéseket megoldani, amelyek — mint már említettem — megoldásra várnak és feltornyosulnak a magyar földmívelésügy egén. Elsősorban a magyar földnek, a magyar mezőgazdaságnak szerintem legfontosabb és legnagyobb kérdését: a mezőgazdasági munkásság ügyét, a mezőgazdasági munkásság fizetését, bérét kell megemlítenem. A mezőgazdasági munkások munkaviszonya, munkaideje, bérviszonyai teljesen rendezetlenek. Van ugyan törvény, amelynek alapján a mezőgazdasági munkások kérhetik a legkisebb napszám-bérek megállapítását, .amíg azonban eljutnák a legkisebb napszámbérek megállapításáig, addig ahból a gazdasági időszakból — a tavasziból vagy nyárból — rendszerint már kihaladnak. A legkisebb napszámbérek rendszerint csak akikor kerülnek megállapításra, — hídi ugyan ez egyáltalán megtörténik — amikor már elvesztette aktualitását. Pedig a mezőgazdasági munkabéreket feltétlenül rendezni kellene. Annyit beszélnek erről a kérdésről és annyit hivatkoznak az általam említett törvényre, — amely azonban nem oldja meg a kérdést — hogy most már nemcsak hivatkozni kellene a mezőgazdasági napszámbérek megá'llapítlhatására, hanem valóban (kormányrendelettel (meg is kellene ezeket a napszámbéreket állapítani. Mintegy 2'5—3 milliós rétegről, Magyarország lakosságának egyharmadáról

1 van szó, amikor a mezőgazdasági munkásokról beszélünk. Nem lehet közömbös az ország szempontjából, hogy ez a nagy, dolgos mezőgazdasági réteg, amely igen nagy. sőt bátran mondhatom, a legnagyobb szolgálatokat teszi az országnak, milyen életkörülmények között él. Azok az apró-cseprő szociális- pepecselések, amelyek e körül a kérdés körül folynak, egyáltalán nem lényegesek egészen addig, amíg a (mezőgazdasági munkások napszámbéreit, fizetésüket meg nem állapítják. Minden foglalkozási ág törekszik erre. A tisztviselők valamennyi osztályában — talán egyetlen tisztviselői réteget, a magántisztviselőket leszámítva — már rendezték a fizetéseket. A közalkalmazottak fizetései — ha azok az alsó kategóriákban nem is kielégítőek — szintén rendezettek és biztosítottak. Ezzel szemben ennek a nagy rétegnek, a mezőgazdasági munkásságnak a bérviszonyai, teljesen rendezetlenek. Nem akarok túl sok, erről a kérdésről szóló adatot felhozni, hiszen ezek közismert, valamennyiünk által ismert dolgok, de éppen ezért .szomorú, hogy még mindig nem jutott ez a kérdés megoldásra és hogy úgylátszik, egyáltalán nem is közeledik megoldás felé* Itt van a kezeim között egy levél, amelyben Koosér község földimívesnapszámosai intéznek kérelmet a nagyméltóságú földmívelésügyi miniszter úrhoz. Arra kérnek engem, hogy juttassam el a földmívelésügyi miniszter úrhoz ezt a kérelmet. Kérelmükben elmondják, hogy az ő községükben egy pengő, élelmezéssel együtt, a napi kereset. Eboől az összegből 4—5 tagú családot nem tudnak eltartani és nem is gondolhatnak arra, Ihogy rosszabb időkre, a télre, ivagy öreg napjaikra valamit is megtakaríthassanak. Mindennapi kenyerüket sem- -biztosítja ez az összeg és ezért azt kérik, hogy a miniszter úr állapítsa meg az ő fizetésűiket, napszámbérüket. En a kérelmet leteszem a Ház asztalára. T. Képviselőház! Már említettem, hogy ennek a nagy társadalmi rétegnek a sorsa nem lehet előttünk közömbös. Hiszen ez a nagy réteg) volna ia fogyasztója a kisebb mezőgazdasági városokiban és a falvakban a kézműiparnak. De egész Magyarország iparának is ez a réteg volna a fogyasztója. Képzeljük csak el, micsoda fellendülés lehetne ebből, iha ez a 3 millió lélek megfelelően ruházkodhatnék s mindazokat a szükségleteit kielégíthetné, amelyek legelsőrendű szükségletei minden embernek. Ilyen szempontból tehát nem közömbös reánknézve, hogy hogyan élnek földmunkás testvéreink, de nem közömbös az emberiesség szempontjából sem, mert egyetlenegy országi sem tűnheti, hogy ilyen alacsony életnívón éljen ilyen hatalmas, nagy tömeg, mint amilyen alacsony életnívón él ez a földmunkásréteg. A szó igazi nemes értelmében nem lehet addig beszélni nemzeti gondolatról és kereszténységről ebben az országban, amíg tűrjük, hogy szegény földmunkások ilyen körülmények között éljenek. (Buchinger Manó: Ez így van!) T. Képviselőház! Ha a földmívelésügyi tárca költságrvetésének egyes tételeit vizsgálom, akkor is arra az elszomorító tapasztalatra jutok, hogy munkásjóléti célokra alig van valamilyen összeg felvéve a földmívelésügyi tárca költségvetésében. Munkás jóléti célokra 100.000 pengőt fordíthat egy esztendőben a földmívelésügyi miniszter, az Országos Gazdasági Munkásipénztárt pedig 197.000 pengővel támogathatja. Elenyészően csekély összeg ez ahhoz a hatalmas számhoz képest, amelyet az előbb említettem, '•','••' Ezzel szemben^ a földmívelésügyi tárca költségvetésének más területein nem- látjuk ezt a 'zsugoriságot, ezt a hallatlanul nagyméretű takarékosságot. Az állati 'betegségek megelőzésére, kártalanításra, az állategészségügyi évkönyv kiadására 1,355.000 pemg:ő van felvéveNem mondom

1 azt, hogy az állategészségügy nem nagyon fontos kérdés, de talán az emberek egyészségiügyének kérdésére, az Országos Gazdasági Munkáspénztárhoz való hozzájárulásra — ha már a másik célra akkora összeget tudtunk előirányozni — hatványozottabban több lehetne felvéve. A lótenyésztésnél csak sze-