Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-138

Az országgyűlés képviselőházának IS8. ülése 1936 május 29-én, pénteken. 351 mélyi kiadásokra 1,310.900 pengőt fordíthat a f öldmívelésügyi^ miniszter. Ha ezt a két összeget Összehasonlítom: ia munkásjóléti célokra fordítható 100.000 pengőt és a személyi kiadásokat a lótenyésztésnél, akkor azt mondhatom, hogy 'bizony a f öldmívelésügyi tárca egyes rovatai között igen nagy különbség van és ezt a nagy különbséget éppen az embervédelem szempontjából meg kellene változtatni. De a gazdasági vonatkozású tételeknél tovább lehet vezetni ezt az összehasonlítást. Azt látjuk, hogy a 75 százalékban kisemberek kezén lévő állattenyésztés fejlesztésére már csak 220.000 pengő áll a miniszter úr rendelkezésére, a 90 százalékban kistermelők kezén lévő baromfitenyésztés fejlesztésére pedig 11.000 pengő. Nagy aránytalanságok tapasztalhatók^ tehát a földmívelésügyi tárca költségvetésén belül is. Ezeket az aránytalanságokat felfogásom szerint meg kell szüntetni és azokra a termelési ágakra kell nagyobb gondot fordítani, amelyeknek jövőjük van ebben az országban és amelyek a kisemberek kezén vannak. (Farkasfalvi Farkas Géza: Azért kell lótenyésztésre fordítani, mert a legnagyobb jövője van a lótenyésztésnek!) A gépesítés, az automobilok korában ezt a felfogást nem tudom osztani. (Farkasfalvi Farkas Géza: Méltóztassék megnézni, milyen kereslet van lovakban!) Kiviteli statisztikánk azt mutatja, hogy kivitelünk az állattenyésztés terén s a mezőgazdasági kistermékekben emelkedik. Ezek tehát azok a termelési ágak, amelyeket felfogásom szerint támogatni kell. Mintatenyészetek, mintakertészetek felállítására van szükség a mezőgazdasági kistermelőknél, a gyümölcstermesztésnél. Igenis, azokat a kivételesen gazdálkodó, kivételesen munkálkodó -kertészeket az ország különböző* részein támogatni kell azért, hogy az ő mintaüzemük ösztönzésül szolgáljon. Az, aki nagyobb összegeket fektet be a kertészetébe, aki modernizál és ezen keresztül több munkást is foglalkoztat, megérdemli, hogy támogassák, ha különben nem rentábilis az üzeme. Különös figyelmet kell fordítani a nagyobb népsűrűségű Alföldnek ezekre a kérdéseire. A népsűrűség a magyar Alföldön 115-öt tesz ki négyzetkilométerenként. A megélhetés ezen a területen egyre nehezebb, egyre súlyosabb. Ezen a téren eddig nem tapasztaltunk semmiféle javulást. Ez a költségvetés is még csak ígéret. Én nem tudom ebben a pillanatban, hogy a kormány ebből az ígéretbői mit vált be az Alföld öntözésére abból az 5 millió pengőből mit és hogyan fordít majd, pedig az Alföld klímájának megváltoztatására szükség van. Ezt nem lehet máskép, csak mesterséges úton elérni, részben erdősítéssel, ami — megmondhatjuk őszintén — csak csigaléptekkel halad előre az Alföldön és az öntözéssel. Kezeim között van a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara kimutatása és jelentése, amelyből azt látjuk, hogy 1911-gyel szemben az Alföld állatállománya igen nagymértékben viszszaesett. Ez én szerintem — és a kamara jelentéséből is ezt lehet kiolvasni — a takarmányhiánynak tudható be, már pedig a takarmányhiányt nem lehet máskép megszüntetni a magyar Alföldön, csak úgy, ha tényleg igen élénk tempóban áttérnek az öntözésre. De nemcsak a konyhakertek és a gyümölcskertek öntözésével gondoljunk, hanem általában az öntözéssel is azért, hogy az említett takarmányhiányt pótolni lehessen. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII, A szarvasmarhánál az a helyzet, hogy míg 1911-ben a magyar Alföldön 2,149.755 volt a szarvasmairhaállomány, addig 1935-hen ez a szám 1,755.524-re esett vissza és még 1922-vel szemben is visszaesés tapasztalható. Ugyanez a helyzet a sertésnél. Különösen hatalmas visszaesést mutat a juhtenyésztés. Ezek a számok nemcsak azért érdekelnek bennünket, mert az állattenyésztés belterjesebb gazdaságot jelent és természetesen több munkást is foglalkoztat. Az öntözés kérdésével ismételten és ismételten foglalkoztunk már a képviselőház minden oldalán. En úgy látom, hogy ezideig még inkább szóáradtról lehet fitt beszélni és inkább csak szóvízözön van e kérdés körül s nem tapasztalunk semmiféle produktív lépést

% Sok víz fog lefolyni még a Tiszán, — mondják az én kerületemben, Hódmezővásárhelyen — (Dulin Jenő: Hát még a Dunán!) amíg az öntözést meg fogják valósítani és azok már csak legyintenek a kezükkel. Ezt az aggodalmat el kellene oszlatni. Az emberek nem hisznek már; annyi szólamot kaptak az utóbbi esztendőben, hogy már nem bírnak^ hinni és addig, amíg ezt a kérdést nem látják tényleg a megvalósulás felé haladni, nem is hihetnek benne. En mindenesetre felteszem a kérdést egyenesen a miniszter úrhoz: mikor és hol kezdik el ezt a munkát? Az ország közvéleménye, ^különösen az Alföld közvéleménye, joggal kíváncsi erre. Es milyen módon fogják meg ezt a kérdést? Az ármentesítő társulatok közreműködése biztosítva van-e ennél a kérdésnél? Nincs-e szükség arra, hogy törvényhozási úton biztosítsuk az ármentesítő társulatok közreműködéséti Megmondom, miért tartom ezt^ fontosnak. Egyrészt azért, mert az ármentesítő társulatok már rendelkeznek meglehetősen nagykiterjedésű csatornahálózattal, másrészt pedig azért, mert az ármentesítéssel kapcsolatosan az Alföld földmívestársadalma igen nagy áldozatokat hozott, amely áldozatok évente visszatérnek s most már kellene valamit vissza is kapni ezekért a súlyos, nagy áldozatokért, most már az ármentesítő társulatoknak e téren is teljesíteniök kellene kötelességüket. Azt kell látnom, — legalább is eddig az volt a helyzet az én városomban is — hogy csak körülijeiül 3—4 esztendei közelharc után tudták azok a kisemberek, akik az öntözésre be akartak rendezkedni, saját költségükön megépíteni az ármentesítő társulat csatornáin a zsilipeket. Ennek az állapotnak természetesen meg kell szűnnie. Ez olyan nagy kérdés, hogy itt az ármentesítő társulatnak apró kis aggodalmai — hogy az állóvíz beiszapolja a csatornáit — meg kell, hogy szűnjenek. A Duna-Tisza-közi Mezőgazdasági Kamara az én megítélésem szerint rendkívül értékes működést fejt ki ezen a téren. Az ő területén nemcsak ösztönzi azokat a kisembereket, akik mar eddig is berendezkedtek az öntözőgazdálkodásra, — primitív eszközökkel ugyan, de amelyek azért megfelelőek — hanem a közelmúltban egy igen értékes ankétot is tartott a kamara, amelyen láttam, mennyi lelkes gyakorlati szakembere van a magyar Alföldnek. Ezek azonban gyakorlati tapasztalataikat nem tudják felhasználni, részben anyagiak hiányában, részben pedig azért, mert nem állnak rendelkezésükre a szükséges vízművek, a megfelelő csatornahálózatok, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezek a gyakorlati szakemberek intenzíven rávethessék magukat erre az új gazdálkodási módszerre. Ezen az értekezleten igen örvendetes volt 48