Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-138
Az országgyűlés képviselőházának 138. a bor árát tetemesen növelni képesek voltak. Ebben a szerkezetben, amelynek révén a szesztermelés magyar bortermelés szolgálatába vitetik bele, én a magyar szőlő- és borgazdaság fenntartásának és jövő fejlődésének egyik legfontosabb és legéletbevágóbb szükségességét látom. Az a minőségi bortermelés azonban, amelyet a földmívelésügyi kormányzat, nagyon helyesen, maga elé tűzött, még ezzel sem fog tudni teljes mértékben prosperálni. Számolnunk keli még azzal a szomorú ténnyel is, amely a szőlők telepítése terén következett bo a filloxéra pusztítása után. Ez — őszintén megmondanom — meglehetősen delikát kérdés. Ha ugyanis talajtani szempontból analizáljuk a magyar szőlők eloszlását, akkor azt kell látnunk, hogy tetemes mennyiségű szőlő van olyan területeken, ahol más mezőgazdasági növények nagyon rentábilisan volnának termelhetők. Most nem kutatom, hogy nova vagy nem nova ez a szőlő, de kutatom igenis azt, vájjon az a szőlő olyan talajon fekszik-e, amely másra nem használható. Mert a szőlő, hogy úgy mondjam, plante nationale, egy nemzeti növény, amely mindig ott teremt kultúrát, ahol a talaj másra nem használható, tehát egyrészt a sivár homokon, másrészt pedig a terméketlen nagy lejtőkön, illetőleg hegyoldalakon. Ha azt a bizonyos fejlődést nézzük, amely a filloxéra után a szőlőterületek betelepítésével következett be, akkor szomonían kell megállapítanunk azt, hogy az összes régi szőlőterületek, tehát Tokaj, Gyöngyös és Visonta, Badacsony, Pécs és Villány, ezek a gyönyörű szép történelmi borvidékek, parlagon maradtak és ezzel szemben a szőlő odament a búzatermő és egyéb mezőgazdasági terményeket termő más talajra, ahonnét igenis, el kell vinni. Én csak úgy tudom elképzelni a magyar szőlőgazdaság renkonstrukcióját, ha nem apránként vágjuk le, ahogy a kutya farkára mondják, hanem bizonyos fokig radikális eszközökkel próbáljuk megalkotni azt a magyar szőlő- és borgazdasági politikát, amely végre egyszer pontot tesz minden torzsalkodás után, amely emiatt az egyes mezőgazdasági érdekeltségek és a különböző foglalkozási ágak között fennáll. Nekem egészen mindegy, hogy azon a búzatermő humuszon nova vagy furmint terem; de terem 80 és 100 hektolitert akkor, amikor Magyarországon vannak olyan hegyoldalak, amelyeknek a megmunkálása a legköltségesebb és verejtékes munkát jelent a gazdák számára. Ugyanakkor látok még ma is betelepítetten, sivár homokterületeket az országban és — amint már az előbb mondottam — látok szőlővel betelepített, mindent termő dús agyagtalajt. Fel kell tehát vetnem önmagamban a kérdést, vájjon ez a sok sivár homok nem volna-e betelepíthető azzal a szőlővel, amelyet elhozok azokról a területekről, amelyekre átvinni semmi szükség nem volt s még kevésbé van szükség arra, hogy rajtuk szőlő maradjon. (Czermann Antal: De nem nova val!) Egészen mindegy, t. képivselőtársam. (Czermann Antal: Nem mindegy!) Mindaddig, amíg egy ipari szeszgyár van ebben az országban, addig egy szál novát sem szabad kivágatni a magyar paraszt szőlőjéből. (Klein Antal: Miért nem szüntetik meg akkor az ipari szeszgyárakat?) En ebben a koncepcióiban látom a magyar szőlő- és borgazdaság jövőjét. Nem könnyű ez az út és nem olyan, amely ellentétekre nem fog vezetni, de én nem látom máskép megoldhatónak a kérdést s azért voltam bátor ezt őszintén és becsületesen előtárni. Minthogy a magyar ülése 1936 május 29-én, pénteken. 349 szőlő- és borgazdaság körülbelül 54 millió munkanapot számláló mezőgazdasági ág, tehát a magyar iparral egyenlő elbánási módot érdemel. A legnagyobb hálával kell megemlékeznem a Gömbös-kormánynak a magyar bor érdekében rögtön kormányralépése után tett intézkedéseiről, de meg kell állapítanom azt is, hogy úgy a kormányelnök úr, mint a földmívelésügyi kormányzat is régen nem látott szeretettel és odaadással kezeli a magyar szőloés borgazdaság ügyeit. Éppen azért meggyőződésem, hogy azokat, amiket az előbb előadtam, olyan kezekbe tettem le, amely kezek ezeket a megoldásokat következetesen és erősen fogják keresztülvinni. T. Ház! Ki kell térnem még arra a bizonyos kisüst-kérdésre, amelyet Kun Béla igen t. képviselőtársam, is említett. Itt beszédének nemcsak ezzel a részével kell foglalkoznom, hanem ki [kell térnem a nagy gyümölcstermelés kilátására ^is, amelyről ma már országszerte hallhatunk, bár bizonyos férgesedésről és hullásról is van már hír. Nekünk foglalkoznunk kell ezzel a kérdéssel nemcsak a gyümölcsértékesítés szempontjából, hogy hol és hogyan értékesítsük a gyümölcsöt, hanem, foglalkoznunk kell ennek néptáplálkozási szempontból való fontosságával is, mert ha, járunk ebben az országban s a tavalyi és a tavalyelőtti rossz gyümölcstermésnek a kisgyermekekre gyakorolt hatását látjuk, akkor arra a meggyőződésre jutunk, hogy tényleg minél előbb hozzá kell fogni annak a nagy kérdésnek megoldásához, hogy .a lakosságnak gyümölcsaszalványokkal való téli táplálkozását hogyan tudjuk biztosítani. En felhvíom a földmívelésügyi kormányzat figyelmét arra, — nem új a kérdés — hogy gyümölcsaszaló-gépek felállításával sokkal könnyebbé fogjuk^ tenni a magyar gyümölcsértékesítés problémáját. De szükséges az is, hogy a gyümölcspálinka-főzésnek egy új konjunktúráját teremtsük meg 1 . En meg vagyok győződve arról, hogy ha ezt a kérdést kellő komolysággal és kellő megalapozottsággal veszszük elő, akkor semmi akadálya sem. lehet annak, hogy még a pénzügyminisztérium is bele ne menjen ebbe. Mert hiszen mit látunk a költségvetésiben! Mindössze egy tízmillió pengős szeszadóbevételről van szó; márpedig biztos vagyok benne, hogy ennek még egy nagyobb csökkentése esetében is az említett megoldás ímellett végeredményben ugyanolyan, összegszerű eredményt mutathatnánk ki, mint most. En tehát ezeket a, kérdéseket gyümölcstermése-' sünk szempontjából is fontosaknak tartom. Á a földmívelésügyi minisztérium igen t. tisztviselői kara igazán a legnagyobb melegséggel és alapossággal kezdette meg, nemcsak a telepítési segéllyel kell biztosítanunk és lehetővé tennünk, hanem azután az értékesítésnek ..min-' den vonalon való elősegítésével is. Igen t. Ház! Minthogy a magyar szőlő- és borgazdaságnak s ezzel kapcsolatban a magyar gyümölcsnek jövőjét és ezeknek a gazdáknak boldogulását a mai kormányzatnál a legjobb kézben látom, a tárca költségvetését a magam részéről elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Takács Ferenc! Elnök: Takács Ferenc képviselő urat illeti a. szó. Takács Ferenc: T. Képviselőház! (Halljuk! a szélsőbaloldalon ) A földmívelésügyi tárca költségvetéseméi a miniszter úr a bevezető sorokban arra hivatkozik, hogy kénytelen szá- '
