Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-132

28 Az országgyűlés képviselőházának rendezés azokat a deputátumokat is, amelyeket a tanítóság külön szolgáltatásokért kapott, például a kántorságért, beleszámította az alapfizetésbe (Ügy van! Ügy van! középen.) és így a tanítóság kénytelen ma ezt a különmunkát is elvégezni, amelyért külön deputátum, külön fizetés járt volna neki és ma semmi külön díjazást nem kap ezért. (Drózdy Győző: Az osztálytanítónak mindig jobb dolga van, mint az igazgatónak és kántornak!) Tudom, hogy ezzel a felszólalásommal bizonyos fokig nyilt kapukat döngetek, mert nem találkoztam a kultuszminisztériumból egyetlen egy úrral sem, aki ne lett volna hajlandó megoldani a kérdést tiszta szívből az igazságnak megfelelően. Sajnos, a legnagyobb akadály ezen a téren a pénzügyminiszter úr, aki ugyan a legjobb jóindulattal viseltetik a kérdés megoldását illetően, sajnos azonban, kénytelen volt arra az álláspontra helyezkedni, hogy ma fizetésrendezést eszközölni nem lehet és főleg a fizetéseket felemelni nem lehet. T. Ház! A magam részéről bármennyire óhajtanám is a kérdés generális, globális és organikus rendezését és bármennyire indokolt volna is ennek a kérdésnek a rendezése, tudom, hogy ennek a kérdésnek a megoldása ma nagyon nehezen lenne keresztülvihető, mégis, ha a lkérdés megoldásához szükséges összeget nézem és egy organikus számítást végzek a tanítóságnál a végösszeget illetőleg és ugyanezt elvégzem a papságnál, ahol a kongruarendezés kérdése még rosszabb, mint a tanítóságnál, úgy azt kell mondanom, hogy szerény becslésem szerint 6—8 millió pengő között mozog az az összeg, amellyel ez a kérdés rendezhető volna. (Farkasfalvy Farkas Géza: Ne húzzon senki két fizetést az államtól, akkor erre is lesz pénz!) Ezzel az összeggel a kérdést megoldani nem lehet, de mégis rendezni lehetne időlegesen a kérdést úgy, hogy a mai viszonyok mérvéhez hozzáillesztessenek. Ha csak azt az egy számot veszem, amely a tanítóságnál — a költségvetés IX. címének 5. rovatában — 138-048 egységárat tesz ki, kereken tehát 140.000 egységárat, a papságnál pedig hozzávetőlegesen 90.000 egységárat és a tanítóságnak az egységeit a mai időknek megfelelően 15 pengőre óhajtanám leszállítani, ez a tanítóságnál 840-000 pengőt, mondjuk kereken 900.000 pengőt jelentene és ha ezt a papságnál 28-ról 20 pengőre szállítanám le, ez 630.000 pengőt jelentene, tehát az egységárak átszámításával 1*5 millió pengőnél magasabb összeget kapnék. Ha hozzávetőlegesen az egész rendezést veszem figyelembe, akkor ennek az összege szerény becslésem szerint 3*5—4 millió körül mozog. Ha pedig az egységes számítás korrektívumát venném figyelembe, akkor hozzávetőleges számításom szerint 150— 250-000 pengővel a legkirívóbb igazságtalanságokat is rendezni lehetne. Bár a magam részéről a generális és organikus rendezés mellett volnék, kénytelen vagyok citálni a latin mondást, hogy: gutta cavat lapidem, vagyis, ha organikusan nem juthatnak hozzá ezek az emberek az őket megillető járandóságokhoz, úgy kezdem a kicsinél és addig könyörgök, amíg végeredményben lassan, fokozatosan nem tudjuk az eredményt elérni. T. Ház! Nem mehetünk el szó nélkül e kérdés mellett, mert a következő generációról van szó, amely generációnak úgy az egészségügyi kérdések szempontjából, mint a szellemi kérdések szempontjából ez kimagaslóan fon132. ülése 1936 május 19-én, kedden. tos és feltétlenül pártolandó, nem elhanyagolható kérdése. Legyen szabad idéznem a világ talán legnagyobb self made man-jének, Henry Fordnak, a híres automobilgyárosnak azt a mondását, hogy: »Munkásaimat meg kell fizetnem, mert iigy tudnak nekem igazán jól dolgozni, ha az anyagi gondoktól mentesek.« Kire állna jobban ez a mondás, ez az elgondolás, mint arra a társadalmi rétegre, amely a következő generáció nevelésével foglalkozik, amely egyenesen a szülő után jön; az a társadalmi réteg, az a tanítóság, amely a szülő után plántálja azokba a kis emberpalántákba a hazaszeretet után az Isten fogalmát, a szülőknek szeretetét, a bizakodást egy boldogabb jövendőben, az erőben való kitartást. Törekedni kell tehát arra, hogy ezt a társadalmi réteget a gondoktól legalább is a nagy anyagi gondoktól megmentsük. Ezek voltak azok a gondolatok, amelyeket kultusztárca költségvetésénél a népoktatás és a szakoktatás kérdésével kapcsolatosan óhajtottam kifejteni, hogy tisztelettel felhívhassam úgy a kultuszminiszter úr, mint a pénzügyminiszter úr szíves figyelmét az itt előadott problémákra. Tekintettel arra, hogy tapasztalhattam azt a grandiózus kibontakozást, amelyet a mezőgazdasági szakoktatásnál tervbevettek és bizalommal lévén a kormányzat iránt s mert elképzelem azt, hogy a szakoktatást követően éppen olyan grandiózus, átfogó terv fog következni ennek a kérdésnek megoldására, elfogadom a költségvetést. (Éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot többen üdvöslik.) Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Eckhardt Tibor! Eckhardt Tibor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A kultusztárca tárgyalásakor minden évben fel szoktam szólalni, mert úgy érzem, hogy ennek a tárcának talán a honvédelmi tárca mellett legnagyobb a jelentősége egy jobb magyar jövő megalapozása tekintetében. Ma mégsem átfogó bírálatot szándékozom a kultusztárcával kapcsolatban mondani, mert hiszen mindazok a gondolatok, amelyeket az előző években ezzel a tárcával kapcsolatban elmondani szerencsém volt, ma is változatlanul érvényben vannak, akár mint krtikák, akár mint konstruktív elvek, amelyek részben már eddig is megvalósultak. De úgy érzem, hogy éppen az előttem szólott t. képviselőtársam által is érintett téma bővebb megvitatást igényel, mert sürgős^ szükség látszik fennforogni a felekezeti iskolák, a felekezeti tanítók helyeztének intézményes és átfogó rendezése terén. Készséggel elismerem, hogy a felekezeti iskolák és tanítók illetményei, illetőleg az iskolák fenntartása tekintetében bizonyos intézkedések és lépések történtek, de ennek a ma már halaszthatatlanul sürgős és égető kérdésnek átfogó és kielégítő rendezése nem következett még be. Ebből nagyon sok inkongruencia származik, nagyon sok olyan konkrét sérelem és panasz, amelynek elintézése azután vagy problematikus, vagy rengeteg sok utánjárást és kínlódást igényel s ezt a magasabb hivatást teljesítő részét a nemzeti társadalomnak nagyon súlyos bizonytalanságban hagyja és a maga nemes missziójának teljesítésében bizonyos mértékig károsan befolyásolja. T. Ház! Mindenekelőtt szeretném elvileg leszögezni azt az álláspontomat, hogy a felekezeti népoktatást minden körülmények között fenntartandónak tartom. (Helyeslés balfelöl.) Ebben a vonatkozásban is teljesen osztozom a