Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-138

338 Az országgyűlés képviselőházának 13 8. ülése 1936 május 29-én, pénteken. gett a szemünk előtt. A mezőgazdasági kamaráknak a gazdatársadalom autonóm szerveinek kell lenniök, amelyek a termelésbe autonóm alapon szervezik a gazdákat. Meg vagyok győződve arról, hogyha a mezőgazdasági kamarák erre a térre lépnek, nemcsak a földmívelésügyi kormány támogatását fogják élvezni, hanem élvezni fogják a külkereskedelmi hivatal és az agrárszövetkezetek erőteljes együttműködését is. Nem gondolok rögtön az összes gazdákra, mert hiszen tudvalevő, hogy a legkisebb gazdákat nehéz autonóm úton is megszervezni. De, ha csak a közép- és nagybirtokok ilyen autonóm megszervezése jön is létre, ez már nagyban megkönnyíti a kisebb gazdaságok helyzetét a piacok túlterheltségével szemben. T. Ház! A termelési világversenyben nagyon helyes a földmívelésügyi miniszter úrnak a minőségre törekvési politikája, illetőleg a búzánál az egységes termelésre való törekvés. Csak azt mondom, hogy mielőtt a négy búzafajtából egyet, vagy kettőt kiválasztunk, nem volna-e célszerűbb az országot körzetekre osztva kísérleteket folytatni, hogy a különböző károkkal szemben hogyan áll ellen az illető kiválasztott vetőmag. Ugyanezt mondom a burgonya- és a kukoricatermelés egyszerűsítésére vonatkozó törekvést illetőleg is. Ami a gyümölcsöt illeti, a nyári gyümölcs további telepítésénél óvatosan kell eljárni, mert vigyázni kell arra, hogy ne legyen itt is túltermelés. Ezzel szemben azonban a téli alma telepítésének fokozását nagyon fontosnak tartom. A dióból, mogyoróból, amiből importunk van, szintén továbbmenőleg kell a termelést fokoznunk. Kisgazdaságaink és általában mezőgazdaságunk létalapja hovatovább az állattenyésztés lesz, melyből az állatállománynak 80 százalékát kisgazdáink tenyésztik. Itt rámutathatnék arra, hogy sertésállományunk három esztendő alatt 1,900.000-ről több mint 3 millióra növekedett; az utóbbi időben csökkenés mutatkozik a tavaszi hónapokban. A szarvasmarhatenyésztésnel nem tartok Csoór t. barátommal, hogy ez a kisgazdáknál nem' annyira fontos. A szarvasmarhatenyésztésnel a törzskönyvezést iparkodnám elterjeszteni, de feltétlenül olcsóbbá kell tenni, hogy a kisgazdák is minél inkább belekapcsolódhassanak; etekintetben a szarvasmarhatenyésztő egyesületek támogatását ajánlom a földmívelésügyi miniszter úrnak. Tehéntartó kisgazdáinknak nagyban vannak támogatására a községi tejszövetkezetek, amelyeknek száma a békebeli 800-ról már 6000-re növekedett. Ez kétségkívül érdeme a Tej szövetkezeti Központnak, amely a magyar vajnak utat tört nemcsak Németországba, hanem Londonba, Párizsba is és különösen Londonban a newzeelandi, a finn és dán vajjal erősen állja a versenyt. Arra kérem a miniszter urat, hogy e községi tejszövetkezetek működésének megkönnyítése érdekében méltóztassék beterjeszteni a tejszövetkezeti törvényjavaslatot, amellyel, úgy tudom, a miniszter úr már el is készült. Versenytermelésünk továbhi feltétele az olcsó termelés. Szociális szempontok előírják azt, hogy a munkabéreket inkább fokozni kell, azonban az anyagok és azután a szükségleti cikkek árának további mérséklése feltétlenül szükséges. Elismerem, ,hogy az agrárolló az utóbbi négy évben szűkült, tudniillik a mezőgazdasági és ipari árindex közötti különbség 1933 óta 425-ről 385-re, majd 30 6-re és 1935 végén 22-9-re szállt le, tehát felére esett az indexkülönbözet és az agrárolló 50 százalékkal szűkült. Ennek egyik oka kétségkívül a mezőgazdasági cikkek árában bekövetkezett emelkedés, másrészt a kartelek megrendszabályozása, amit e téren folytatunk. (Klein Antal: Hol?) Mint méltóztatnak tudni, a kereskedelemügyi miniszter úr 40 kartelt oszlatott fel. (Friedrich István: Tényleg? — Zaj.) A karteltörvény végre van hajtva és ezen a téren tovább kell menni. (Klein Antal: Ez novum!) A gazdatisztek sorsáról kell még megemlékeznem. Minden háborúban fontos a tisztikar szerepe. Ebben a nagy gazdasági versenyben a gazdatiszteknek fontos szerepük van és ezért úgy a mezőgazdasági érdékképviseleti, mint a gazdatiszt! törvényt meg kell alkotni és # feltétlenül be kell hozni a gazdatisztek nyugdíjbiztosítását is. Eá akartam mutatni még a téli gazdasági iskoláknak minden járásban való felállítása szükségességére, mert ettől függ kisgazdatársadalmunk kultúrája. (Ügy van! Ügy van!) Azzal fejezem be beszédemet, hogy a városok szebbé és jobbá tehetik egy nemzet életét, szűkebb körben, de csak az biztosítja egy nemzet iga"zi jövőjét, ha a falvak is erősek és szebb és jobb az élet a falvakban. T. Ház! Két év múlva lesz 900 éves jubileuma annak, hogy Szent István király nagy államalkotó működését befejezte a kereszténység behozatalával és földművelés meghonosításával. Érdemes minden áldozatot meghozni, hogy mire ez a jubileum eljön, a magyar falvak minél erőseb bek, minél szebbek legyenek, hogy hazánk és gazdatársadalmunk visszatérhessen ahhoz a Szent István-i lendülethez, amely új 900 év alapját fogja biztosítani Szent István király integer birodalmának. • Miután ezt az intenciót látom a földmívelésügyi miniszter úr költségvetésében, azt elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Petro Kálmán képviselő urat illeti a szó! Petro Kálmán: Igen t. Képviselőház! Schandl Károly előttem szólott képviselőtársául a tőle megszokott kiváló beszédet 'mondta el ma is. Általánosságban, világviszonylatban világította meg a magyar mezőgazdaság helyzetét. En nem ilyen általános kérdésről kívánok szólni, hanem éppen arról, ami az ő beszédéből az idő rövidsége miatt kimaradt. A gazdasági szakoktatásról akarok szólni, arról a szakoktatásról, amely itt Magyarországon eddig mostohagyermek volt: a gazdasági szakoktatásról, mert én éppen Schandl képviselőtársammal együttérezve, azt tartom, hogy ma ebben az országban nem a többtermelés a fontos, hanem a minőségi termelés és a versenytermelés. Ezt a minőségi és versenytermelést pedig esaik képzett gazdákkal tudjuk elérni, 'akik fel vannak világosítva s akik ismerik azokat a tendenciákat és azokat a nézeteket, amelyek a magyar embert rákényszerítik arra. hogy minőségi áruikat termeljen, versenyképesen termeljen és azt termeljen, ami iránt kereslet van, amit értékesíteni is tud. En a gazdasági szakoktatás kérdésével majdnem minden esztendőben igénybe veszem az igen tisztelt Ház türelmét. Ezt rendkívül fontos, szinte életmentő kérdésnek tartom, amely annyira elhanyagolt területe volt a föld-