Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-138

Az országgyűlés képviselőházának 138. ülése 1936 május 29-én, pénteken. 339 mívelésügyi tárcának, — amint azt ki fogom mutatni -r hogy itt az ideje annak, hogy a szakoktatás kérdését elővegyük. Bár én a miniszter úr jóindulatát ebben a kérdésben látom és elismerem a szakoktatás fejlesztésére irányuló törekvését is, mégti« azt kell mondanom, hogy olyan elmaradottak vagyunk ebben a tekintetben, hogy azt, ami eddig történt, vagy ami a jövő esztendőben történni fog, nem tartom elegendőnek, igen tisztelt miniszter úr. Nem tartom elegendőnek azért, mert az az elmaradottság, amely -szakkérdésekben az iskolákban tapasztalható, szinte megdöbbentő: Hálás vagyok az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter úrnak és a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak 'azért is, hogy engedélyt kaptam arra, hogy a magyarországi szakiskolákat és minden olyan iskolát, amely gazdasági neveléssel foglalkozik, meglátogathassak. Amit látogatásaim folyamán tapasztaltam, azok közül beszédem elején csak három kérdést akarok megvilágítani, amelyek rögtön be fogják bizonyítani az igen tisztelt Háznak azt, hogy szakoktatásunk minden vonalon el volt hanyagolva, illetőleg nem volt úgy kiképezve és kiépítve, mint ahogy szükséges lett volna. Az első dolog, amelyet meg akarok említeni, a következő. A Dunántúlon egy történelmi borvidéken történt az, hogy egy polgári iskolában a szőlőtermelést szántott földben direkttermői vesszővel akarták megvalósítani. A másik érdekes dolog a következő. A Diuna-Tisza közén egy elemi iskola VI. osztályiában a gazdaságtani órán, amelyen magjelentem, a következő volt az előadás anyaga: a zord évszak és a rénszarvas, a forró sivatag és a teve, a rizs, a déligyümölcs, a tenger élete és a külföldi növények élete, az elefánt és a nagy macskafélék. Igen tisztelt Ház, ezt adták elő a gazdasági órán^ Amikor megkérdeztem, hogy mi a teve, azt meg tudták mondani, hogy van egypupu és van kétpupu teve, (Derültség.) de amikor megkérdeztem az egyik VI. elemi iskolás gyermektől, hogy melyek a községével szomszédos községek, ezek közül csak egyet tudott megmondani, azt, amelyikbe valamikor vásáron volt. A harmadik dolog pedig: a Tiszántúlon egy iskolában ládában tanítanak főzni és rozsbort készítenek. Ha ez megtörténhetik és gazdasági vonatkozásban történhetik meg, akkor itt nagy bajok vannak. Éppen ezért üdvözlöm az igen tisztelt miniszter urat és a kultuszminiszter urat, hogy végire valahára megszűnt az illető ügyosztályok között a versengés, amely visszanyúlik tíz és egynéhány esztendőre. Most látom azt, hogy a kultuszminisztérium és a földmívelésügyi minisztérium illetékes ügyosztályai kölcsönösen mennek egymás iskoláiba ellenőrizni részben azoknak a tantárgyaknak miként való tanítását, amelyek tulajdonképpen a kultusztárcához tartoznak, részben a gazdasági tantárgyak oktatását. Azt hiszem

1

, ez >az az együttműködési mód, amelyen keresztül a gazdasági szakoktatás előbbre fog menni. Hogy az igen t. Ház lássa és hogy bizonyíthassam, mennyire el van maradva a gazdasági szakoktatás, rövid statisztikát fogok előadni. Magyarországon van 8 millió lakos, ennek 60%-a agrárfoglalkozású. Közép- és felsőfokú gazdasági iskolánk van 32; egy iskola 3407 négyzetkilométerre és 150.000 agrár foglalkozású lakosra esik; egy tanárra 58.000 agrár lakos esik. Ezzel szemben van 166 középiskola, 407 polgári iskola,, 37 gyógypaedagogiai intézet 191 tanárral, 131 kereskedelmi és ipariskola 1023 tanárral. Közép- éis alsófokú szakiskola pedig mindössze 32 van, amelyeket nem akarom részletezni. Ezenfelül vannak — ami a költségvetésben is bennfoglaltatik — a, téli tanfolyamok és a tömegoktatás egyéb szervei. TTgy gondolom, hogy ebből a statisztikából mindenki megállapíthatja, hogy a mi gazdasági szakoktatásunk nagyon szomorú állapotban van, el van hanyagolva és nagyon megdöbbentő az az eredmény, amelyet az igen t. Ház előtt ismertetni fogok. Magyarországon 10 mezőgazdasági szakiskola van. Ezeknek a szakiskoláknak célja a dr. Czvetkovics Ferenc által szerkesztett évkönyv szerint a gazdák és bérlők fiainak, továbbá a gazdaságik és uradalmak részére gazdasági altisztek nevelése és szakképzése. Végigjártam több ilyen gazdasági szakiskolát és meg kell állapítanom a később ismertetendő számadatokból is kifolyólag, hogy ezek a gazdasági iskolák fényűzőek, túlméretezettek és nem a magyar gazdának nevelésére vannak beállítva. Szomorú állapot, azonban így van, pogy például Csermajorban a 70 növendék közül csak 8 kisbirtokos gyermek van, a, többiek altisztek, jegyzők, tanítók, ügyvédek gyermekei és olyan gyermekek, akiket apáik azért adtak ilyen iskolába, hogy ott diplomát szerezve elhelyezkedhessenek a mezőgazdaságban. À cél ezeknél az iskoláknál tulajdonképpen nem a kisgazdagyermekek nevelése, hanem ispánok nevelése, 500 és 1000 holdas gazdák részére megfelelő ember nevelése. Ugy érzem, hogy ez a tíz gazdasági iskola nagyon sok erre a célra. Inkább átalakítanák ezeknek az iskoláknak legnagyobb Tészét arra a célra, hogy a 20 és 40 holdas kisgazdák gyermekei tanuljanak b.ennük, akik magasabb képzettségre törekednek, akiknek nem elég a téli iskola, hanem egy-két esztendeig akarnak tanulni, hogy odahaza a saját gazdaságukban tudjanak boldogulni. Érdekes, ha megnézzük ezeknek az iskoláknak a méretezését. Kehidán például — valószínűleg képviselőtársaim is látták — van egy úgynevezett központi takarmányelőkészítő épület. Az egész épület a mezőgazdasági modern mérnöki tudomány csimborasszoja,, egy négyemeletes épület, amely villannyal van berendezve. Hogy egyebet ne mondjak, egy gombot kell megnyomni és akkor egy nagy csigákkal felszerelt alkotmány húz fel egy egész szekér szénát, fel a negyedik emeletre. Egy másik gombot kell megnyomni, akkor a harmadik emeleten van egy redőny és ez, a redőny — mint a Nemzeti Színházban — elkezd lassan mozogni és leejti magát, hogy ott be lehessen tenni egy csigákkal kapcsolatos felhúzó készüléken a búzát. Az egész terület, amelyen gazdálkodnak, 440 hold és ez az épület 82.445 pengő 09 fillérbe került, amiért legalább három téli gazdasági iskolát lehetne felállítani. Tovább megyek, igen t. Ház. Meg kell állapítanom, hogy minden gazdasági iskolában, amelyet láttam, két-három vendégszoba van. Ezekben bŐrkaroisszék van, mellette fürdő, és maga a vendégszoba a lehető legnagyobb kényelemmel úgy van berendezve, mintha ott állandóan akarna valaki lakni. Még arról is gondoskodtak hogy a mosdó emellett legyen egy egészen kis polc, rajta villamos melegítő, hogy ne kelljen a vendégnek onnan kimennie, vagy (melegvízért csengetnie a szobaleánynak,