Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-137

322 Az országgyűlés képviselőházának 11 vagyontalan, büntetlen terheltet .a Btk. 350. §-ába ütköző zsarolás vétségének a Btk. 65. %-& szerinti kísérlete uniatt azzal vádolom, hogy Csongrádon 1936. évi március hó 30-án Viglási Illés és Palásti István azon célból« — most méltóztassanak jól 'ügyelni erre a klasszikus meghatározásra — »hogy maguknak és velük volt nagyobbszámú társaiknak jogtalanul va­gyoni hasznot szerezzenek.. « — tudniillik in­séginunkások voltak és azt látták, <hoigy az a munkavállaló, aki a kövezesd munkát végezte, protekciós embereket vesz fel, akik nem vol­tak virtigli^ tehát valóságos inségmunkások, hanem talmi inségmunkások — ez a két emlí­tett munkás, tehát Viglási Illés és Palásti Ist­ván elmentek a munkaközvetítő hivatalba és szemrehányást tettek Túri Á. Lászlónak, a ha­tósági ; munkaközvetítő hivatal vezetőjének, mondván, hogy ha ők, a valóságos Inségmun­kások nem kapnak munkát, míg azok a bepro­tezsált munkások dolgozhatnak, akkor erőszak­kal fogják^ az ott dolgozó kövez/őket eltávolí­tani és ásóval verik le a kövezésnél dolgozó munkásokat. Ezt nem a munkaközvetítőre ér­tették, hanem általánosságban mondták, hogy ásóval mennek oda és szétverik az egész tár­saságot, akik ott dolgoznak. Palásti István, pe­dig még azt mondotta, ha ez sem használ, ak­kor elmennek a főispánhoz és az alispánhoz panaszra és megmondják azoknak is, hogy ez igazságtalan dolog. Ezért a szörnyű bűncselekményért —és mert a'zt mondták, hogy ha ott sem segítenek, tehát az alispán és a főispán, akkor ők nem vállal­nak felelősséget semmiért sem •—• történt mindez. Megállapítja az ügyészség, hogy a véghezvitelt megkezdték, de nem fejezhették be, mert Túri Á. László munkát adni nemi tudott, ez ugyanis a közvetítő. Ebből született a ha­talmas vádirat, hogy két munkás zsarolás vét­ségével van vádolva, akik azután Csongrád­iból be fognak masírozni Szegedre, hatszor ki fogják őket hallgatni és ha egy olyan bíró elé kerülnek, akit én ideális bírónak gondolok, akkor mindkettőt fel fogják menteni azért, mert a munkaközvetítő hivatalos közeg lévén, őt sem szabadságában nem gátolták, sem be­csületében nem bántották, tőle nem követeltek semmit, csak tiltakoztak az ellen, hogy protek­ciós emberek menjenek oda — horribilie dictu — egy pengő munkabérért dolgozni. Engedelmet kérek, ez a világtól elmaradt olyan eset, amely­nél nem tudok különbet mondani. (Lázár An­dor igazságügyminiszter: Meg fogom vizs­gálni.) De tovább megyek. Gyűléseken megtörté­nik, hogy valamely elkeseredett ember közbe­kiált egy szót, a szónokot, aki beszél, buz­dítani akarja. A rendőrtisztviselő felírj ügyészség vádat emel, a vizsgálóbíró kihall­gatja, bíróság elé kerül, ott azután felmentik. Minek az a sok irkafirkál Azt akarom kérni a miniszter úrtól, hogyha már olyan tanfolya­mokat rendeztet fiatal emberek számára, hogy el méltóztatik küldeni őket a Gyosz.-hoz és máshova, küldjék el ezeket a fiatal ügyészeket egyszer egy szakszervezetbe^ gyárba, hogy ta­nulmányozzák a proletárok életét, nézzék meg, milyen életkörülmények között dolgoznak ezek a munkások, hallgassák meg 'beszédjüket és akkor meg lesznek győződve arról, (hogy ezek­ben az indulat forr, mert sokszor éheznek és nyomorognak családjukkal együtt. En ha egy ilyen emberből kitör az indulat élőszóval, attól nem dől meg a magyar állam szilárd alapja, 7. ülése 1936 május 28-án, csütörtökön. amiatt nem kell három liter tintát és ötven ív papirost elfogyasztani. Ilyen embert nem kel­lene mindjárt a bíróság elé állítani, JVLég csak egyet akarok kérni a miniszter úrtól. Nem illik a magyar államhoz, hogy a politikai foglyokkal ugyanúgy bánjanak a le­tartóztatási intézetekben, mint azokkal, akik közönséges bűncselekményt követnek el. Ne­kem magamnak is volt szerencsém a gyűjtő­fogházban lenni bűncselekmény feldícsérése miatt, de mégis az akkori világban — jóval a háború előtt volt ez — még ott tartottunk, hogy bennünket nem zártak össze fegyencek­kel, amint az ma történik. Mégsem illő dolog az, hogy ha már ímeg is szüntették az állam­fogház intézményét, és csak a párbajozok ré­szére tartották fenn, azokat, akik valamely lapba cikkeket írnak, vagy gyűlésen beszélnek, a kádi elé állítják és úgy bánnak velük, mint közönséges foglyokkal. Ez bizony nem méltó a magyar államihoz. Annyi szabadságot, amennyit a jogszabályok nekik megenged­nek, az olvasás, az írás, a tisztálkodás tekin­tetében engedjenek meg nekik, hiszen ezek túl­nyomórészben tisztességes emberek, akik nem érdemlik meg azt a bánásmódot, amelyben részesülnek. Kifogásolnom kell, hogy például a Marko utcai fogházán fogolynők, köztük politikai fo­golynők orvosi vizsgálatát a férfiőrszemélyzet jelenlétében eszközük. Engedelmet kérek, r ha megvédik a nagyvilági hölgyek erkölcseit és a sajtóban ügyelnek arra, hogy hálószobatitko­kat ne szellőztessenek, tiltakozom az ellen, hogy fogolynőket a férfiőrszemélyzet Jelenlétében vizsgáljanak meg az orvosok. (Lázár Ando igazságügyminiszter: Tévedés!) Mi tiltakoz­tunk ez ellen az eljárás ellen, de hiábavaló volt és ezért kellett ezt szóvátennem. En arra ké­rem a miniszter urat, hogy az általam elmon­dottakat, különösen az ügyészi dolgot megivizs­gálni szíveskedjék. Egyébként a költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik 1 ? Huszár Mihály jegyző: Drohni Lajos. Drohni Lajos: T. Képviselőház! Felfogá­som szerint az igazságügyi költségvetés éppen tigy politikamentes és pártoktól független, mint a honvédelmi költségvetés. Erős politika­mentes karhatalom, független bíróság és igaz­ságszolgáltatás a jogállam alappillére. Ebből a princípiumból kiindulva nem kívá­nok polemizálni az előttem szóló Malasits igen t. képviselőtársammal, akivel egyesült erővel igyekszünk városunk érdekeit és ügyeit szol­gálni. Ami beszédében politikám, az a sajtótör­vény reformjával kapcsolatos. Etekintetben az igazságügyminiszter úr felszólalása engem min­den vonatkozásban megnyugtat és azt hiszem, hogy a Ház túlnyomórészét megnyugtatta a miniszter úr azzal, hogy ezt a kérdást abszolút tárgyilagos és politikamentes alapra helyezte. Ami a kérdés másik részét, az ügyészség működésére vonatkozó kifogást illeti, ilyen esetek előfordulnak és nekem is van tudomásom hasonló esetről, nagyon természetes dolog azon­han, hogy ha az igazságügyminiszter úr — amint volt szíves kijelenteni — az ügyet meg­vizsgálja, akkor a jövőben az ilyen anomáliák is ki fognak küszöböltetni. Méltóztassanak megengedni, hogy az elő­adó úrnak abba a ki jelentésébe, illetve abba az érdekes megállapításába kapcsolódjam bele; amely szerint a magyar bíró erkölcsi kincset halmoz. Ezt abszolút elfogadom, azonban er-

Next

/
Thumbnails
Contents